A nagy egyes – ezt is én írtam- Répássy Róbert ismét praktizál – kapusként véd

Örömmel láttam viszont ezt az írásomat dr. Répássy Róbert ügyvéd úr honlapján. Számomra megtiszteltetés, hogy a honlapján fő helyen szerepel ez a könyvrészlet.

Aki esetleg nem tudná Répássy úr a Miskolci Fidesz, a párt egyik legemblematikusabb személyisége. Több cikluson át képviselte a régiónkat a parlamentben. Éppen a minap került a kezembe egy kitűző valamelyik ellenzéki párt lex répássy feliratú jelvénye. Ha meggebedek se jut már eszembe , hogy mi volt a törvényjavaslat amit Vele mint frakcióvezetővel azonosítottak. Egy biztos kevés olyan országgyűlési képviselőnk volt aki hozzá hasonló eredményes munkát végzett érettünk, a régió boldogulásáért. Államtitkárként is sokat lobbizott a térség fejlődéséért. Nehéz elhinni, hogy ezentúl kapusként véd majd – a jogi pályán….

“Vonz a jogászi pálya. Megfognak a bírósági tárgyalásos filmek, az ügyvédek sziszifuszi harca az igazságért. Nehezen kerülök be az egyetemre, de a római jogon elvérzek. Kacérkodom az újrakezdéssel, de kifogyok az időből. Ám ahányszor ügyem akad, megérint a Justitia iránti csodálat. Adásvételi szerződések, végrendeletek, zűrös polgári perek mindig vannak. Ilyenkor egyetlen támaszom dr. Kércsi László, az ügyvéd úr. A nagy egyes, vagyis az I. számú Ügyvédi munkaközösség szembe van a bírósággal.

Éles a kontraszt: az igazság – tekintélyt parancsoló, többemeletes – palotájával átellenben a védők egy hosszú, földszintes házban székelnek. Innen járnak át tárgyalni. Az előtérben a közösség pénztárosa diszpécserként jegyzi, ki mikor hová ment és mikorra várható vissza. A szobák egymásból nyílnak, intimitás kellene, de nem jut. A menőknek, Répássy Olivérnek, Szakáll Kornélnak és Havas Györgynek, a vezetőnek sincs nagyobb területe, mint a többieknek. Mindenkinek egy íróasztal és egy Remington jut. Jobb szélen Nikházy László, Nyírcsák Dezső, Vass Pál, Csáki Tibor, Demeter Kálmán, Zombor Ferenc és Kozslik István. Erdős Imrének bársonyos karosszéke van, magasabb a többiekénél. Ebből jobb a rálátás telefoncsörgéstől zajos méhkasra. Strassburger Gyula jelöltként kerül a csapatba.

A bojtárság úgy tűnik el a szótárból, mint az orvosok cselédkönyve. A nagy egyesbe kerülni főnyeremény. A protekció a legrosszabb ajánlólevél. Az öregek csalhatatlan megérzésük alapján fogadják a kezdőket. A kis doktorok szó nélkül szaladnak ki nekik parizeres zsemléért. Nem derogál nekik a kirendeléses ügy sem. Öltöny, nyakkendő, egyszínű ing a munkaruhájuk. A mintás ingre beszól a bíró – csak nem strandra készül a kolléga? Barna Béláné gépírónő, a szakma sztárja. Az írógép virtuóza. Egyszerre hat indigós példányt képes befűzni. Sohasem kérdezne vissza. Az ügyvédek nem kegyeltjei a rendszernek. Szellemileg, anyagilag államosítottak. A kor felfogása szerint a bűnt elkövetők védelme egyenlő a bűnpártolással. Bajáky Gábor a szerencse fia. Ma is ott ül, ahol jelöltként kezdi. A kivénhedt Optimából kilóg a szétkalapált szalag. Strassburger Gyulával együtt nosztalgiáznak. Vagy keseregnek a múlton. A rendszerváltásig kilencvenöt ügyvéd praktizál Miskolcon. Szigorú a limit. Ám 1990 után vagy ötször annyian lesznek. Többet pereskedünk, nő a bűnözés, egyre nagyobb az igény a védőkre. Persze hígul is a szakma. Jönnek a sztárok meg a kóklerek.

Bajáky Gábor „mindenevő”, nem válogat az ügyek között. Lehet bontóper vagy súlyos testi sértés: vállalja. Még jelölt, amikor két akasztásnál asszisztált. Nem titkolja, a visszafordíthatatlan pillanatban bevillant, vajon jól döntött-e a bíróság. Emlékszik a természetbeni honoráriumokra is. Amikor az ügyfelek kacsával, tojással, csupor tejföllel kedveskednek. A nagy egyes táblája észrevétlenül tűnik el. Kércsi doktorral még a nyugalomba vonulása után is tartjuk a kapcsolatot. Házának teraszán ugyanúgy lekopogja a tényállást, mint az irodájában. Panaszkodik, Erika írógépe vacakol. Ígérem, szerzek egy másikat. Mire sikerül, késő. A nagy egyes égi tablója így lesz egyre népesebb…”