A május első napjának hangja, a zenés ébresztő. A nagy csínadatra. A zenészek a városháza előtt katonásan pattannak ki a buszból, hogy pontosan nyolc órakor végig masírozzanak Miskolc főutcáján. A belváros még néptelen ám egyre másra nyílnak az emeleti az ablakok. Elől a karnagy, a tamburmajor peckesen lépeget. Megérzi, ha mögötte fogy a levegő, s fáradnak a zenészek. Ilyenkor megfordul, s megállást vezényel. A bányász egyenruhás férfiak teli tüdőből fújják a trombitát, a harsonát, a szárny és a vadászkürtöt, a tubát, a klarinétot. A csatakosra izzadt dobos és a cintányéros egymásnak igazítja a sapkát és a kottát. Ünnepi, s parádés a repertoárjuk. A vasgyárban korán kezdtek, majd bejárták az Avas első második ütemét, hogy hadd pihenjen a belvárosi úri nép. A pattogós katonazene az egymást követő indulók kedvemre valók, még a botfüleimet is megérintik. Máig is gyűjtőm ezeket a lemezeket. Utasaim bánatára mindig van belőlük néhány a kocsimban.
A rendszerváltásig három együttes rivalizál a városban. A MÁV és a Vasas fúvósai hamar kimúlnak. A bányászok nem adják fel. A gárda tagjai azt vallják, egy város, egy ünnep aligha lehet menetelésre kész zenészek nélkül. Németh Éva a bányászok kulturális egyesületének elnöke az együttes motorja. Amikor az amerikaiak is feladják, a borsodi szénbányákat szerencsére megkapják a perecesi székházat. Van, otthonuk ahol hetente kétszer próbálhatnak. A karnagyok Újviktor Géza, Kovács Miklós és Lendvai Péter egymást követik. A zenészek Jász Gyula, Nemeskéri Lajos klarinét, Nemeskéri László xaxafon, Lehel Attila és Kalafusz Viktor. Ők a kemény mag. Akikre mindig lehet számítani.
Éva nosztalgiázik. A régmúltban a bányászok fizetéséből fél százalékot vonnak le zenedíjként. Ezen senki nem háborog. van pénz, fizetés a zenészekre az utánpótlás nevelésére és a díszegyenruhára. Monos János a tröszt népszerű vezérigazgatója becsben tartja a kompániát. Így aztán Flach Antal és Sthélik Ágnes a kulturális osztály vezetői egyre másra hívják a perecesi bányász zenekart. Játszanak az Erzsébet téren, a Népkertben s nincs, olyan ünnep ahol ne velük kezdenének. S mi sem természetesebb, hogy bányásznapon, vagy Szent borbála napján ők teszik kellemessé a mulatságot. S a temetéseken is ott kell lenniük.
Mára a helyzet kissé faramuci. A kemény maghoz kellenek a beugrók. A városünnepen is ők vezetik a menetet. S ha mazsorettek nem találnak ütősebb csapatok, akkor a perecesiekét vonzzák maguk mögött. Mégse sértődnek meg. Velem együtt óriási a szurkolótáboruk. S van aki még áldoz is rájuk. A Mádi Geoprodukt bányászati cég, tulajdonosa is imádja a zenéjüket. Most egy igazi bakelitlemezt készített velük.Már is vevő vagyok rá. Állítólag csodálatos katona indulók, klasszikus Straussz dallamok és fülbemászó operettrészletek hallhatók a lemezen. Ennek is köszönhető, hogy a tavaly lengyelországi turnéjukat az idén is megismétlik.
Ide kellene egy névsor …..
