Bécs-szerte sorra tűnnek el a nevek a kaputelefonokról. Nem az ott élők rejtőzködő kedve nőtt meg, hanem az osztrák főváros lakhatást felügyelő hatósága döntött úgy, hogy az év végéig 220 ezer nevet kell eltüntetni a kapuk mellől. A félelem oka az EU új adatkezelési gigaszabályozása, a GDPR: az osztrák városvezetés ugyanis attól fél, hogy ha év végéig nem szedik le a személyes adatnak számító neveket a város ellenőrzése alatt álló bérházakról, akkor több millió eurós bírságot is kiszabhatnak rájuk.
Igazából mindenki tudja, hogy már régóta nonstop megfigyelnek minket. A nagy testvér vigyáz ránk. Most, hogy e sorokat a gépbe írok akár le is takarhatnám a kamerát. Mert az is megeshet, valaki kukucskál. Azzal, hogy a telefonunkból kivesszük az akkumulátort azt hiszük, hogy már is hallhatatlanná váltunk. Tévedés, hiszen ha nem lenne elég erő még a készülékben az összes információ elveszne. Tehát ha nincs vaj a fejünkön és nem készülünk felségsértésre nyugodtan bekapcsolva hagyhatjuk a telefonunkat. Sőt ajánlom is mivel ez a fajta óvatosság már eleve gyanús lehet a nagy testvérnek. A kíváncsinak. Ideje megszoknunk, hogy kamerákkal vagyunk körülvéve és ha a fürdőkádban eregetjük a békegalambokat az is valakinek a fülébe jutna. Egyébként amikor a Déli Hírlap felszámolásakor valamit mondani akart az ügyvéd úr közösen mentünk ki a mosdóba. Amíg nem nyitotta ki a csapot addig meg se szólalt. Furcsa szituáció volt, nem tudtam, korábban katonai ügyész volt. Egyébként magam is ilyen naplózó típus vagyok. Mindig jelzem, hogy a telefonomon rajta van a callx. Azaz minden ki be jövő hívást rögzít. Így aztán nem kell jegyzetelnem csak visszahallgatnom. A kocsimban elől hátul kamerák, olyanok amelyek Oroszországban már minden kocsiban szériatartozék. Annyi a koccanás, hogy a biztosító még támogatja is ezeket a tanúfelvételeket. Tehát hiába erőlködünk, hiába küzdünk az emberi, s az egyéni személyiségi jogainkért. Mi is tudjuk a biztonságunk, az igazunk bizonyítására már kevés egy alibi mozi vagy villamos jegy. S akkor most a szomszédos Ausztriában kitalálta valaki, hogy a nálunk is megszokott lakóházi névsorokat, s a kapucsengős címjegyzéket meg kell szüntetni. Ez nem harmonikus az uniós jogokkal. A kapucsengő mellé elegendő csak a lakásszámokat kiírni, hadd örüljön meg a postás meg minden más szolgáltató. Remélem ez itt nem lesz kötelező. Egyébként is aki őrzi az inkognitóját vagy meg van az oka a rejtőzködésre az már most se címkézi fel a kaputelefont . Vagy kamunevet ír, hadd törjék a fejüket a hatóságok ha éppen keresik.
Különben ezzel kapcsolatban van egy szép régi emlékem. Amikor az Inform még nagy terveket szövögetett Románia után Ukrajnában is szerettünk volna egy napilapot. A határmentén Ungváron és Munkácson. Magyar nyelven. Számomra élmény volt az a bejárás. Azok a tárgyalások az ottani kollégákkal akik még a Hruscsovi érában szocializálódtak és az ottani átalakulások teljesen hidegen hagyták őket. Elvittek minket egy lakótelepre, több helyet megnéztünk, hogy reggelenként miként osztjuk ki az újságot. Kapaszkodjanak meg, azokban a panelekben nem volt lépcsőházi névsor, postaláda se. Gondoltuk akkor emeletenként visszük fel a lapot. A következő meglepetés ott ért minket, a levélláda rések be voltak szögezve. Biztonsági okokból, no meg, hogy az a kevés nem áramoljon is. A teraszokon meg ki voltak vezetve a kályhából a füstcsövek. Nagy ország, ott napilap azt jelenti, hogy két három naponta jelenik meg. S minden lap valamelyik pártoligarchia tulajdona, tehát nem számítottak a költségek. S az egymással való leszámolások sosem bírósági úton történtek. Na, akkor döntöttek az osztrák tulajdonosok, nem biztos, hogy mi ehhez a piachoz hozzá tudnánk szokni. Hogy egy vacak kapucsengő ürügyén mi minden jut az ember eszébe.
Ausztriában a kapucsengők ügyében egyetlen lakó tett panaszt, és eddig nem született bírósági ítélet az ügyben, mégis, a jelek szerint a városvezetés úgy dönthetett, hogy biztosabb előremenekülni. Pénteken a Washington Post újságírója senkit nem tudott elérni a hivatalból, aki választ adott volna egy rakás felmerülő kérdésre.
Azt eddig is lehetett tudni, hogy privacy jogok terén Európa a világ előtt jár, és a GDRP számos jó szándékú rendelkezést is tartalmazott, ugyanakkor gyakran visszatérő kritika, hogy mindezt teljesen átláthatatlan és kezelhetetlen formában született meg.
A legújabb példa erre a bécsi kapucsengő-történet: számos európai országban eddig is voltak olyan rendelkezések, melyek tiltották a főbérlőknek vagy közös képviselőknek, hogy kiírják az ott lakók nevét, de ezekkel nem nagyon törődött senki. Most viszont, hogy az EU szabályozása óriási bírságokat tett lehetővé, megváltozott minden. És vannak országok, ahol eddig sem nevek, hanem számsorok voltak kinn a kaputelefonokon: Spanyolországból, Franciaországból vagy Lengyelországból is ismerni ilyesmire példát a cikk szerint, ugyanakkor a német hagyomány, amely Magyarország mellett Ausztriában is elterjedt, igenis kiírja az ott lakók nevét.
E szokás védelmezői szerint fontos szerepe van, hiszen így jobban ismerhetik egymást az ott élők, közösségerősítő lehet, ha nem csak egy számsorként ismerjük meg a többi lakót. Az ARD videó riportjában egy berlini postás is kiakadt, egyszerűen katasztrófának nevezve a rendelkezést.
Nem véletlen, hogy az EU tisztviselő már jelezték is, nem tudnak arról, hogy bárkit be akarnának perelni kaputelefonokon szereplő nevek miatt, és nem is várható ilyen eljárás. Ennek ellenére úgy fest, hogy Bécsben végigmennek a házak kaputelefonjain.
