Rádiók, de jók – a forgó színpadot mindig elértük – szunyókálás előtt kell egy kis világlátást

Régi szokásom elalvás előtt rádiót hallgatni. Nem újkeletű valószínű, hogy drága Édesapámtól örököltem. Neki volt az ágya mellett egy nagy Orion, amelynek még nem volt varázsszeme. Emlékszem a régi Kossúth rádió szignáljára amelyet teljes hangerővel hallgattunk majd ennek a végén mindig sávot váltott. Rövidhullámon próbálta megtalálni a Szabad Európa adását. Nehéz volt kiszürni, beállítani a folyamatos zavaró sípolás közepette. Általában már csak a hireket követő forgószinpad adására tudtunk ráhangolódni. A zenéje ma is a fülemben cseng. Apám tragikus halála után enyém lett a rádió és magam is úgy gondoltam szúnyókálás előtt frissitem a világlátásomat.

Ezt most kivételesen eladnám
Ez lett a nagy rádiózásból.
Amikor édesapám a terményforgalmi vállalatnál dolgozott a szakszervezet beosztotta, ki mikor viheti haza hétvégére vagy egy pár napra a hivatal gramofonját. Vagy a vállalat sakktábláját. Ez is volt a repertoárban. Mindkettőnek nemcsak anyagi eszmei értéke is volt az ötvenes évek derekán. A lemezlejátszóhoz három lemezt is hozott. Hogy milyeneket már nem emlékszem. Igen kurblis volt az is.
Volt ilyenem is. Amikor a rendszer már felpuhult felbátorodtam és bejelöltem a SZER csatornát, a negyvenegytől a negyvenkilencig.
Sokat ér egy ilyen kollekció. Jut eszembe, Feid volt Miskolcon a legjobb rádiószerelő.
Kinek milyen volt?
Az első tévénk egy nagyképernyős Horizont volt. Pontosan 6100 forint volt, s részletre vettük. A padláson raktam ki az antennát és hétfőnként belőttem Kassára egy kis szellemképért. Különben a rádió csatornákat is fogtuk ezzel, így a slágerkoktélt bömbölve ezen hallgattam