Ki emlékszik erre? Pontosan Grósz Géza lakatosmester műhelye előtt szolgált egy ilyen vándorköszörűs Miskolcon az Ady hídnál. Sok munkája volt az asszonyok míg a piacra mentek nála hagyták a konyha késeket, a férfiak türelmesebbek voltak. Ők megvárták a bicskájuk fenését. A mester sokoldalú volt ernyőjavításhoz is értett. Kellett is mert akkoriban még nem voltak ezek az eldobhatós kínai esernyők, s még a napernyők is dívottak. A mester késő délutánig ott tekert majd bejárta a különböző városrészeket. A mi udvarunkba is bekarikázott, óbégatott, mondta a mondókáját. Majd mi és a szomszédok ha eluntuk a kiabálását levittünk egy kést vagy borotvát gyors szervizre. Egy egy forint volt a honoráriuma.
A fővárosban is lehetett ilyen szolgáltatás mivel még a régi pedig gangos házak úgynevezett cselédlépcsőházaiban kinn van a tábla – ügynökök, vándormesterek csak a viceházmester engedélyével űzhetik az ipart. Lehet, hogy ez volt az első, korabeli iparűzési adó…..jattolni kellett a házmesternek.
