Volt ami volt – Csendom és a Blum bolt emléke fennmaradt – utánuk jöttek a garázsbazárok – villamossal fedeztem fel a várost

Emlékeim szerint Miskolc belvárosában két maszek élelmiszer boltocska volt. Olyan nagyon nem voltak kiskereskedők ebben a szakmai profilban. Egyik a képeken látható Csendom féle üzlet volt a Papszer elején a másik a Blum boltja a Sötétkapu előtt. Lehet, hogy azokban az időkben, amikor az állami üzletek ellátása se volt tökéletes nem is nagyon pályáztak erre az engedélyre. Ilyen helyeken frissebb volt a zöldség gyümölcs, tartottak üveges szódát és az őstermelők itt adták el a tejtermékeiket.

Csendom úr.

S itt még sör is kapható. Lám dinnyét is árultak, görögöt és sárgát.

Talán ettől valamivel feljebb az Avas felé találtuk a Marinov úr pékségét. Ez az 56-os forradalom, szabadságharc előtt, sőt utána is megvolt. Ezt onnan tudom, hogy drága Édesanyám 56 októberében, amikor kevesen mertek otthonról kimozdulni a zöld lódenkabátja alatt innen hordta haza a friss kenyeret az egész háznak. Miközben minden irányból hallani lehetett a fegyverropogást.

Blum bácsi boltja talán még a hetvenes évek végéig is nyitva volt.  A nyolcvanas évek elején kezdődő butikforradalom vetett véget ennek a kiskereskedésnek. Kifizetődőbb lett divatáruval üzletelni, mint sóval, paprikával, liszttel és szalonnával. A rendszerváltás előtt nyíltak meg a garázsüzletek. Volt egy fénykoruk, amikor a házban lakók helyben megvehették a sört , a bort és a cigit és sóért, lisztért nem kellett az áruházba szaladniuk. Ezek a miniüzletek  is kezdenek kimúlni. S nem is a nagy áruházláncok megjelenése miatt. Inkább azért mert akik ezeket megnyitották kényszer vállalkozók voltak, újdonsült munkanélküliek akik kiszorultak a foglalkoztatási piacról.

Mivel gangos belvárosi gyerek voltam el tudom képzelni, hogy Miskolc más részein is lehettek ilyen kiskereskedések, de én nem ismerhettem. Ma már különös, de az akkori közlekedési viszonyok között a gyaloglás, a séta volt jelentette a környezetünk felfedezését. Számomra a villamos volt az, amelynek a vonalán át a város minden apró részét bejártam, feltérképeztem. Míg a Csaba irányába menő villamoson is sokszor kirándultam a végállomásig. Mondjuk a Népkertbe is ezzel mentünk, ezen a vonalon ez volt az első megálló a villanyrendőrtől. A Népkert előtt még volt egy bejárat, mellette pedig sok kis földszintes ház. Ezek sorában ismert hely Groszman Endre bácsi élelmiszer üzlete, amelynek az áruválasztéka verhetetlen volt. Nem találják ki miért. Noha ez is az élelmiszer kiskereskedelmi vállalathoz tartozott, de csaknem szemben állt a megyei és a városi pártbizottság épületével, a mostani múzeummal. Ide járt a slepp e miatt ez a bolt a szokottnál jobban fel volt töltve kurrens áruval. Itt boltvezetőnek lenni igazi bizalmi állás volt.