Ha még korabeli önéletrajzot kellene fabrikálni, ezzel a képpel kezdeném. Kora ifjúságomtól részt vettem a munkásmozgalomban. Hat esztendősen vittem a vállamon a piros zászlót. Május elsején az első sorban, a Terményforgalmi vállalat felvonulóival. Ezen a képen drága Édesapám is látható és aligha hiszem, hogy a mögöttem ballagók közül lenne valaki még az élők sorában. Az általános iskolával is sokszor vonulgattam, de ez volt az igazi. Apámmal, akit sajnos 1962 nyarának végén elvesztettem.
Derűs május elseje. Lefogadnám, hogy a képen láthatók közül bárki is szórakozásból menetelt. Akart nem akart menni illett, a párt titkára feljegyezte az engedetlenek kipipálta a megjelenteket. Kiosztották a transzparenseket a megadott találka helyen aztán hallgattuk az üvöltő indulókat. Hangoltunk. Majd végül következett a sós perec , a kifli, a lufi vagy éppen a mustáros virsli szilárd és folyékony kenyérrel ,csapolt sörrel. Letudtuk, felsóhajtottunk és szaladtunk haza.
Bezzeg én nem hagytam kicsavarni a zászlót a kezemből. Toporzékoltam mint József Attila tehette, s megkaptam. A piros vászon szinte lefoszlott a rúdról. Először csak fakult majd szétmállott. A rúd viszont még hatvan év múlva is ott állt Édesanyám mosdójának a sarkában. Funkciója volt, ha a pumpa vagy a kefe kevés volt bevetette a rúd végét is. Nem volt haszontalan.
Aki nem ismerne elől középen fekete pamut nadrágban, kissé lehajtott fejjel én bandukolok. Ez lehetett az első megmozdulásom.
Május elseje Budapesten, a Sztálin téren. A képen az ünnepi felvonulás részvevõi láthatók.
Magyar Fotó: Bartal Ferenc
