Semmi felhajtás – mi ezeket szeretjük – vége a felnézős szobroknak – fellégezhetnek az alkotók is

Tessék elképzelni Miskolcon , a Szinva terasz közelében ezt az alkotást. Nekem tetszik. Ahogy elnézem a nyugati trendet, leáldozóban van a nagy emelvényekre helyezett , magasztos köztéri szobrok ideje. Budapesten imádom a Hofi, a Colombo, a rikkancs és az ötödik kerületi biztos úr bronzöntvényét. Ezek olyan emberiek. Nemcsak körbejárhatom, de akár meg is tapogathatom. S ami a lényeges ezeknél az alkotásoknál semmi rizikó. Az alkotó megnyugodhat, jöhet bármilyen rezsim, rendszerváltás ezekbe a közvetlen emberi, szinte mozgó élő alkotásokba sohasem sikerül senkinek semmilyen ideológiai , szellemi üzenetet belemagyarázni. Mint a brüsszeli pisilő kisfiúnak örök érvényű a mondanivalója. Ha vizelni kell akkor nincs mese. Megnyitjuk a csapot.

Egy tökéletes alkotás – a lényeg, nem kell megmagyarázni, nincs szükség az ideologizálására
A lényeg, például ha idegenben járunk, szelfizünk, fotózkodunk egy ilyen szobornál. Tökéletes turisztikai marketing
Nekünk is van ilyen pados a Szinva terasznál – ez se rossz – mondjuk a Népkertbe el tudnék ilyet képzelni. Ahol jó félévszázada magam is ilyen magányosan sokat ücsörögtem. Sötétedéskor.
Mintha ezzel már találkoztam volna valahol, valamelyik nagyvárosban.
Óh a kedvencem, az elefánt. Persze én Miskolcon a villanyrendőrt is el tudnám képzelni, szobor formájába megzenésítve.
Ha idétlenkedni akarok, akkor ezt merem ajánlani a migránsok ellen. Nekem ugyanis ezekről csak a kolbász, a hurka és a rántott karaj jut eszembe. Másoknak meg másvalami.
Nehéz eldöntenem, a hölgy igazi e, vagy az alkotás része…

Vége a nagy emberek, kivont karddal vagy a fejüket a kezükbe temetett gondolkodó politikusok talapzaton csücsülő szobrainak. Szerintem a művészek az alkotók is így szabadulhatnak meg a rájuk nehezedő nyomástól. Mi meg szabadon élvezhetjük az utcai figurák mozgással teli velünk szemben álló műveit.