Volt egyszer egy aranycsapat az Észak-Magyarországnál.
Igen akkor ilyen hosszú volt a megyei lap neve. A megyei pártbizottság volt a tulajdonosa így aztán minden számban megadtuk a császárnak, ami neki járt. Képek, fotók a nélkülözhetetlen nagy politikusról, élmunkások, termelési eredmények és napi jelentés a szocializmus építéséről. Ezekre a mindenáron muszáj anyagokra megvolt a stáb.
A nagyok, az Újságírók – így nagybetűvel érzékletesebb – külön életet éltek, külön világot teremtettek maguk köré. Ők voltak, akik az Olvasóknak írtak. Igazi riportokat, irodalmi igényességgel, járták a vidéket, ismerték a megye minden zugát és minden cikkhez egy regénnyi anyagot gyűjtöttek. Ők voltak, akik ismerték a régió összes tanács és téesz elnökét és ha névre szóló levelet kaptak másnap már is felkerekedtek, hogy utánajárjanak az igazságnak.
Az aranycsapat oszlopos tagjai volt a Lévay-Priska páros. Alig egy hónapja búcsúztunk el Lévay Györgyitől, s már itt az újabb gyászhír – Priska Tibor is követte a mennyei szerkesztőségbe.
Priska Tibor az Észak-Magyarország nyugalmazott főszerkesztő helyettese 2014 márciusában kapta meg a szakma legmagasabb elismerését, az életműdíjat, az Aranytollat. Emlékeim szerint Györgyikével együtt alkották meg az egyik legmaradandóbb művüket a Kőtenger partján című könyvet.
Drága kollégánk párjával együtt már régóta elköltözött Miskolcról, de időnként hazalátogattak barátaikhoz.
Kedves Kolléga nyugodjál békében, míg élünk nem felejtünk.
Priska Tibor búcsúztatásáról később adunk hírt.
