![Döntöttek a miskolciak – hogyan szavaztunk – csak a forgalmi engedélyt nem kértük – olyan is volt, hogy egy a párna egy a lehelet](https://szantograf.hu/wp-content/uploads/2019/10/00007-3-829x560.jpg)
Nagyon hosszú volt ez a vasárnap.
Mint már írtam az Avason a Középszer utcai iskolába delegáltak a szavazatszámláló bizottságba. Szerencsémre még a közügyektől nem vagyok eltiltva. Életemben először vállaltam be ilyet, s talán utoljára. Igazából már a felkészítés után elment a kedvem az egésztől, végül fontolgattam a visszalépésem, de a szakmai kíváncsiságom győzött. Kételkedtem, hogy képes leszek e egy 16 órás talponállásra, seggelésre egy olyan teremben, ahol nem akkor megyek ki a mosdóba amikor a szükség kényszerítene. Ugyanis minden delegált párban van, s kötelező szabály, egyszerre minimum három személynek benn tartózkodni a bizottságból. Végül, összességében jó és nagy élmény volt számomra. Idáig fogalmam se volt arról, hogy egy ilyen választáskor mennyi becsületes korrekt, s netán más pártállású, más gondolkodású ember békés együttműködésére van szükség. A mi esetünkben olyan csapatmunka zajlott, hogy már most megegyeztünk, ha megéljük öt év ,múlva ugyanitt találkozunk. Ha nem akkor sajnáljuk.
![](https://szantograf.hu/wp-content/uploads/2019/10/00001-4.jpg)
Bealudtam egy kicsit, így reggel alig értem be félhatra. Nyitás hatkor elsőre, az első személy érkezésekor ellenőriztük, hogy üresek e az urnák. Jegyzőkönyveztük majd ezt a dokumentumot beletettük és leragasztottuk. Leplombáltuk. Mindig tanulunk valamit. Ugyanez volt a rituálé a mozgó urnák esetében.
Csak úgy emlékezetből mondom cirka 280 választót fogadtunk este hét óráig. Ebben a 19. számú körben mindvégig rendkívüli esemény nélkül gördülékenyen ment a voksolás. Nem lehetett unatkozni, mintha a polgárok összebeszéltek volna apránként jöttek, nem volt sorbaállás, vita semmi jegyzőkönyvezni való. Csaknem óránként váltottuk egymás a bizottságban. Elsőre ment a szöveg, személyit és lakcímkártyát – végül már majdnem a forgalmi engedélyt is kértem. Mindenkit le kellett ellenőrizni és egyetlen hölgy volt csak akit a lejárt okmánya miatt míg egy másikat a hiányzó lakcím kártyája miatt kellett elküldeni. Az utóbbi egy órán belül visszatért a teljes okmánytárával, sőt még át is öltözött.
Tessék elhinni a nap gyorsan elszaladt. Csak az utolsó félóra volt fárasztó. Híre ment , hogy a Boschban nem tolerálták a dolgozók kérését, s nem engedték el őket szavazni menni. Azt is hallottuk, hogy zárás előtt néhány perccel esnek majd be. Egyszerre és sokan. Végül elmaradtak.
Hetes órakor zárás, jegyzőkönyvezés a résztvevők számáról . Végül egy negyed órás előkészítő szertartás után kiborítottuk az asztalra a borítékokat. Ez volt az izgi. Sorrendben, elsőre csak bontogattunk. Utána a polgármestereket szortíroztuk. Elárulom, ahogy a szavazólapokat szétválogattuk, s ránéztem a kupacokra már is biztos voltam ez a meccs eldőlt. Itt ebben a körben már tutira. A következő menetben bejött a megérzésem – jól sejtettem akik tudatosan választottak polgit azok magukhoz illő önkormányzati képviselőre voksoltak.
Jó csapat voltunk. Striguláztam, pecsételtem a szavazólapokat, minden kipróbáltam ebben a különös szituációban. Aki nem tudná, a könnyebb számolás érdekében, ötösével jegyeztük a szavazókat. A választási lapokat csak akkor lehetett stemplizni ha leellenőriztük az illető szavazati jogosultságát. Így kezemben a pecséttel eszembe jutott az egy a párna egy a lehelet a legismertebb Kabos film örökzöld jelenete.
A többit már tetszenek tudni. Kár lett volna ezt kihagynom. Őszintén sajnáltam a többi delegált csalódottságát, szomorúságát. Aggodalmaikat nem is titkolták.
Kerényi László felvételei