Kérésre, baráti tanácsra módosítottam a címet. Jogos volt, sérelmezték, hogy nem a rendészek hanem néhány magáról megfeledkezett egyenruhás bántalmazta az elesetteket. Nagyon sértette a cím mindazokat akik tisztességesen, jó szándékkal, nagy felelősséggel végzik a munkájukat. A kérés teljesítve. Elvégre aki dolgozik az hibázhat is. S az igazság és annak érzete megesik, hogy elég távol van egymástól.
Ám ha már ismét géphez ülök elmondom, korábban egy miskolci vasúti tisztet, később egy neves építészt bántalmaztak, s velem egy időben november elején éppen az akkori helyettes főügyészt próbálta kirángatni a kocsijából SZ.K. volt rendész, aki ellen most a rendőrségi vizsgálat folyik. Egyébként azonos azzal aki engemet a földre vitt, beverte a fejemet a kocsi küszöbébe és a kezeimet hátra bilincselte.( S olyannal rágalmazott meg aminek semmi alapja nincs.) Röpke félórára Miskolc legforgalmasabb, legfrekventáltabb utcájának a sarkán úgy ültem a földön mint az alabamai rabszolgavásáron volt szokásban a portékának.. A nagy posta előtt amelyet jelenleg vaskorlátokkal kerítettek körbe. Igazolva, hogy korábban ott semmi gond nem lehetett a járdára való felállással. Érdemes a hozzáértő rendőrök és az akkori jegyző véleményét idézni – a terület forgalmi státusza”megtévesztő”, tehát fizikai akadályokkal kell elzárni. Meg is tették. Miután több ezer bírságolás útján összejött az erre való pénz. Ha már javítottak – csak kijött belőlem ez a néhány epés mondat.
Nemrégiben derült ki, hogy a miskolci rendészek közül néhányan hajléktalanokat bántalmaztak. Addig mutogatták a hőstetteikről készült fotókat, hogy a hír eljutott a vezetőjükhöz is.
/A címkép nem miskolci. Egy hozzánk közeli megyeszékhelyen készült ahol egy hajléktalant addig vertek míg az eszméletlen ember a helyszínen megfagyott./
A megyei rendőr-főkapitányság is megerősítette, hivatalos személyek szerencsétleneket vertek szolgálati idejükben, egyenruhában még október első hetében. Ellenük vizsgálat indult. Az ügy érdekessége, hogy a rendőrség elég megkésve! szerzett tudomást erről a bűncselekményről. A rendészet először belső vizsgálat keretében próbálta kideríteni a történteket, noha nem volt nehéz mivel a gyanúsítottak megörökítették ezeket a szégyenteljes akciókat. Végül csak valamikor november vége felé kezdték meg a rendőrségi felderítést. Tartok tőle, hogy tudatosan várták ki az időt, nem akartak a választási kampányba belerondítani.
A gyanúsítottak közül most néhányan azonnal felmondtak, nem várták meg az elbocsájtásukat majd az életerős makkegészséges fiatalemberek azonnal táppénzre mentek. Gondolom orvosi segítséggel.
Mivel annyiban érintett vagyok az ügyben, hogy az engemet bántalmazó, megverő és megbilincselő rendész is a gyanúsítottak között van, próbálok óvatosan fogalmazni. Őszintém mondom, nehezemre esik. Hiszen harmadik éve szívok miattuk, nem keveset.
Noha amikor engem rágalmaztak meg nem sokat törődtek velem és a családom személyiségi jogaival. Így aztán végigjártam a miskolci melegedőket, hogy a sértettektől tudjam meg az ügy részleteit. A lényeg, hogy egyetlen hölgy akadt, aki hajlandó volt beszélni. A többiek félnek. Máig is tartanak a fiúk bosszújától. Fenyegetéseiktől. Ők ugyanis szabadlábon/ beteglábon/ vannak és személyesen vagy áttételesen, de igyekeznek befolyásolni a bántalmazott hajléktalanokat. Azt is megtudtam, hogy idáig a sértetteket még meg se hallgatták, igaz nem egyszerű meglelni őket, félelmükben még a szállókat is elkerülik.
Magam is megtapasztaltam az erőtől duzzadó fiatalok erőszakosságát, megértem őket. Azt viszont már aligha , hogy miért engedik meg az elesett emberek további megfélemlítését. Már azért is mert körükben ez köztudottan nem egyedi eset.
Fontos lenne, hogy a sértetteken nem egyszerű kirendelt ügyvédek segítsenek, hanem olyanok akik képesek az utcán élők emberi jogaiért az egyenruhásokkal is megküzdeni. Ilyen esetekben ugyanis túlságosan jól működik a rend őrei közötti tisztességtelen szolidaritás.
