Mérgeznek minket – repülőről, vízzel mindenhonnan importált élelmiszerrel. A halkonzervek sugárfertőzöttek, a műanyagban forgalmazott, ásványvizek ártalmasak és még sorolhatnám a sokak által terjesztett városi legendákat. A tény viszont ennél sokkal tragikusabb telefonálta egy témában jártas szakértő. Megfogalmazása szerint itt Borsodban, főleg Miskolcon egy valóságos időzített bombán ülünk. Az nem lehet véletlen, hogy a patikák nem győzik a légcsőhurut elleni szirupok, a bronchitisz elleni antibiotikumok árusítását. Az influenzás időkben természetes, hogy mindannyiunk orra folyik, s köhögünk, szipákolunk. ám most feltűnően sok az asztmásan köhögő beteg. Idősek és fiatalok egyaránt fulladásos tünetekkel küzdenek.
A telefonáló szerint ennek nemcsak az lehet az oka, hogy nincs kellő széljárás. A völgyben fekvő városunkat tulajdonképpen nagy vegyipari kombinátok veszik körbe. Nem titok, hogy a Kazincbarcikai kombinát, amely Berente legnagyobb adófizetője képtelen megszabadulni a területét szennyező higanytól. Ez sajnos már elérte az edelényi vízforrást, a hírek szerint e miatt nem palackozható tovább a közkedvelt Borsodi Víz. Feltételezem, hogy a jogutód cég kellő jóvátételt fizet majd mindezért.
Az is köztudott, hogy Miskolc már régen megszabadult a cementgyár porától és nem füstölnek többé a vasgyári nagy kémények. Akár büszkék is lehetnénk arra, hogy Miskolc már egy zöldellő város, s minden üzemünk, gyárunk szinte környezetbarát. Nagy árat fizettünk ezért.
Ám időközben a fejlődő országok minket leelőzve a környezetszennyező üzemeiket határaikon túlra telepítették. Ezen most vajmi keveset változtathatunk, akik ezekben a gyárakban keresik a kenyerüket elégedettek a sorsukkal. Mit sem törődve azzal, a sárgás-szürke kormot termelő üzemek mindannyiinkat megbetegítenek.
Így aztán igazságtalan, hogy a légszennyezést okozó nagyüzemek, mint a kazincbarcikai is, csak a területük tulajdonosait kártalanítják az adóikkal. Sajószentpétertől Miskolcig terjed a szennyező por és igazából nem nyilvános mit készítenek, mit gyártanak, és mit égetnek. Mondván mindez üzleti titok.
Az viszont már nem, hogy ha bármilyen robbanás, szivárgás egyéb üzemzavar történik, ezekben a létesítményekben mi sem ússzuk meg ennek a káros hatásait. Tehát nem is olyan ostobaság, hogy ezeknek a nagyüzemeknek az adójából mindazok a települések is részesüljenek, amelyek a veszélyeztetettség körébe tartoznak.
