Ez a szobor teljesen elhagyatott, talán a hajdani széplaki újságíró üdülő területén lehet. Körötte építkezés, s látszik, hogy útban van ez az alkotás. Mint bennszülött miskolci arra gondoltam, hogy szerezzük meg ezt a szobrot. Már azt is is tudom, hol lenne a legjobb helye. Ha rajtam múlna a Semmelweis kórház melletti rehabilitációs felülvizsgálati intézmény elé helyezném. Azt is odaírnám – hogy csak azok pályázzanak mozgáskorlátozott parkolási kártyára, akik a hölgyhöz hasonló fogyatékossággal rendelkeznek. Ez lenne az etalon. Csak az ehhez hasonló állapotban leledzők kaphatnák meg az igazolást. Nos, azért merek ilyet leírni, mert volt szerencsén néhány ilyen vizsgálaton résztvenni. A váróban hihetetlen rémtörténeteket hallhattam. Voltak olyanok akik négy térdprotézis mütét után a garázsig is csak járókerettel tudtak elmenni, de az idős főorvost ez se hatotta meg. Ennek ellenére máshol mégis százszámra adják ki a kártyákat.
Nos, jómagam is elismerem, korábban elég nagy volt a lazaság, amíg ezeket a kedvezményeket a háziorvosok is kiadhatták. Persze, hogy volt itt umbulda éppen elég, de most, hogy az illetékesek átestek a ló másik oldalára, sok valós jogosult megszívja ezt a döntést. Főleg azok akik nem ismerik a nagykapuk melletti kiskapukhoz való útat.
Szóval ennek a szobornak itt a helye Miskolcon.
