Kihalt, gazdátlan a szomszéd porta. Gyakran felveri a gaz. Erzsike néni az emberi életkor végső határán hunyt el cirka négy esztendeje. A lakatlan háza régóta az enyészeté, a pókhálós ámbitusán csak az egerek és a kóbor macskák mozgolódnak. A rácsos ablakok már átláthatatlanok. Erzsike néni igazi őslakó, bennszülött az utcában. Évtizedekig csak a kerítésen át beszélgetünk. Majd utolsó éveiben már átjárunk a vérnyomását és a cukrát méregetni. S amikor a magasra nőtt fenyői dűlőfélben kijárjuk helyette, hogy kivágja az önkormányzat.
Mindenkiről mindent tud, gyakran mondogatja, amikor ideköltözött itt még csak egy nagy szőlőbirtok volt, közepén egy ódon kastéllyal. Sokat emlegeti, a mi utcánk maga a paradicsom a belváros szívében. Minden porta végében hosszan elnyúló gyümölcsös és mellette gondozott zöldséges kert. S nem ritkaság a falusias baromfiudvar, hajnali kukorékolással. Hagyatéka mindössze egy elhanyagolt földszintes ház óriási portával. Az örökösök, akiket korábban soha se láttuk az idén dönthették el, dobra verik az elhagyatott ingatlant. S máris szerencséjük lett.
Mióta megláttuk a kerítésen az ez a ház eladó transzparenst sorra fürkésszük a nézelődőket. Elvégre csak nem mindegy, ki is lesz az új szomszéd. Fiatalok, akik éjszakákon át buliznak esetleg egy idősebb család, amely ki nem állja a kutyaugatást vagy a szalonnasütéskor átszálló füstöt. Kekecek vagy kedvesek. Mióta lekerült a hirdetés csak találgatunk. Persze nem csak mi az összetartó békében élő összes kertszomszéd teljes izgalomban van.
Jogos az aggódás. Mi magunk is sokáig egy, egy ismeretlenes egyenlet képletében szerepeltünk. Jó két évig borzoltuk a szomszédjaink idegeit. Ennyi időbe telt, míg a félkész házunkat lakhatóvá varázsoltuk. Honfoglaló elődeink bizonyára nem örültek annak, hogy kora reggelenként a kőművesek hangoskodására ébredtek. Cikáztak a betonszállító kocsik és még a szomszéd utcába is hallatszott borítómárványt vágó gép sivítása. Bizonyára nagyon belerondítottunk a békés zöldövezet megszokott nyugalmába. Sejtjük az új szomszédok is nagy építkezésbe kezdenek majd. Hiszen aki ilyen értékes ingatlant vesz, aligha elégszik meg a mostani sátortetős házzal.
Most aztán mi is készülünk mindarra a megpróbáltatásra, amit valaha mi okoztunk a szomszédságnak. Kezdhetjük a visszaszámlálást. Közeleg a nap, amikor mi is a dózerolók zajára ébredünk. Nincs messze már az idő, amikor álló nap hallgatjuk a habarcs vagy a betonkeverő zúgását. S passzentra zárjuk az ablakokat, hogy a szürke por ne lepjen be a függönyt.
Elvégre mindenki visszakapja, amit másoknak okozott.
Hajrá kedves új szomszédok. Mi majd türelmesen szurkolunk, hogy két nyárnál tovább ne tartson a fészekrakás.
