Novemberben korán sötétedik a lámpák is takarékon pislákolnak a parkban. Az üdülők már augusztus végén eltűnnek. Tapolca kiürül. Az Anna terasz óriás napernyőit visszatekerték. Az otromba vas-lemez asztalokat, s székeket elraktározták. Miskolc gyöngyszeme kihalt szellemváros. Csak néhány kocsi egy Moszkvics és egy Varsava parkol, a termál előtt, akadnak, akik élvezik, ilyenkor csak az övék a barlangfürdő döngölője.
Esténként az Anna szálló portája messziről világító oázisként úszik a fényárban. Hiába, már a szúnyogokat se csábítja, a gömbburában kimúlt bogarak hemzsegnek. A sarokban egy hatalmas Salgó kályha duruzsol, ha van, aki etesse. Hat után már csak egy recepciós őrzi a öt fekete pontos szállót. Ha autózni van kedvünk, s mikor nincs, itt kötünk ki. Mindegy ki van a pultnál Fitos Pista, Fischer Imi, Szűsz János vagy Kövér Anikó. Őszidőben telente mindannyian unatkozunk. Vendég egy szál se, ha még is csodájára járunk. Talán jó, ha van 16 apró kétágyas szoba. Toalett mosdó a folyósok végén. Mindegyikben fafűtéses kályha, előrendelésre lobogó tűzzel fogadják a vendéget, de utána már csináld magadnak a meleget a módi. Még jó, hogy hasogatni nem kell.
Témánk mindig van. Vajon mikor épülhetett ez a hófehérre mázolt, csupa zsalugáteres szálloda. Jellegében olyan Krúdy korabeli a filling. Később derül ki, hogy a húszas évek elején álmodták meg. A hatalmas terasszal és a többször porrá égett zsúptetős bungalóval. A falak menthetetlenül salétromosok, hiszen errefelé sajátos a klíma, télen, nyáron óriási a levegő páratartalma. Régen bontásra érett, de erre is szükség van. Minimális a városi szállodák ágyszáma. S igazából a belvárosiak se sokkal komfortosabbak.
Az Annának meg funkciója is van. Nem is akármilyen, főleg télidőben, amikor pang az idegenforgalom. Itt a messze távolban ideálisabb romantikusabb hely nem is akadna egy titkos légyottra. Napközben dübörög a forgalom, három órás turnusokban. Imi és János szemérmesen diszkrét, eltekintenek a bejelentő cédulák kitöltésétől. Borravalót nem fogadnak el, az általános honoráriumuk egy 28 forintos habzóbor, amelyet a szomszédos söntésben pezsgőként is elmegy.
Májusban a szokásos módon éledezik a városrész. Hámori és Simon urak a nagyfőnökök már a nyári irodájukat rendezgetik. Takarítanák a teraszt, beüzemelnék az éttermet és a raktár melletti cukrászatot, amikor jön a telefon. Ne, kapkodják el. Pedig már a szokásos zenekar is készül a szezonra. Kikötik az Anna szálló toronyszobája csak az övék lehet. Magam is kedvelem, hiszen egy apró csigalépcső, s már is olyan mesebeli Csipkerózsikás hangulatú a mini apartman. Eredeti pókhálóval a barlangfürdőre néző ablakokkal. Egy kis fantáziával akár a szunyókáló Rózsika horkolását is hallhatjuk. A muzsikusok is imádják ezt a kör alakú szobát, amelyben egymást váltják a női rajongóik. S itt még penészszag sincs.
Végül mire nyakunkon a nyár buldózerek zaja, s mindent ellepő por teríti be a fürdő előtti parkot. A terv, hogy a termál feletti hegyoldalon egy szuperhotel épül. Az Annának menni kell. Nem hagynak időt, hogy kibeszéljük, gyorsan döntenek. Különben ágálnánk, és csak akadályoznánk a megalomániás tervüket. Magam is bejárom az odatornyosuló hegy tetejét, többször meghallgatom az Északterv építészeit. A nagyot álmodókat. Majd szédelegve, a tériszonyommal küzdve nézek le a tovatűnő tavi fürdőre és a hihop elvarázsolt Anna romjaira. Máig is hiányzanak.
