Hosszú fagyos vasárnapunk volt. Jómagam immár másodszor vállaltam, hogy részt vállalok egy-egy körzet szavazószámláló bizottságában. Elnökhelyettesként. Mielőtt bárki megirigyelné, a posztomat elmondom, ez nem egy nyolc órás meló. Talán annyi előnye van, hogy négy vagy öt évenként adódik ilyen munka. Hosszú a vakáció, nem úgy, mint Izraelben, ahol évente akár háromszor is kiírják a választást. Valamikor Itáliában is ez volt a folklór, egymást váltogatták a kormányok. Nálunk viszont béke és stabilitás van. Maradjon is így.
Ha valakit érdekel, elárulom mi hatan a miskolci 52. körzetben már fél hatkor készültünk a hatórás nyitásra. S a pontos hét órás zárás után még csaknem négy órán tartott a számlálás és az ezzel járó adminisztráció. Megjegyzem a kincstári ellátás a következő volt – délelőtt az ásványvíz mellé mindenkinek járt egy alma, egy Balaton szelet és egy gusztusos hatszögletű tepertős pogácsa. Szalvétástul. Délben kaptunk egy adag gyümölcslevest és másodikként egy bolognai spagettit. Jó, ha tetszenek tudni mindent ilyen részletességgel, hát, ha legközelebb több önkéntesre számíthatunk.
Reggel kilencig a benti asztalnál teljesítettem szolgálatot majd mivel egyedüliként mentem kocsival, innentől urna kihordó lettem. Szabályosan, párban pontosan 27 címet jártunk le. Ebből talán négy-öt helyen házaspároknál viziteltünk mégis csaknem két és félórába tellett bebarangolni az Aulich, a Dessewffy utcák környékét. A rend kedvéért elmondom ilyen esetekben két egymástól eltérő politikai szimpatizánsnak kell házalni. Talán egy majdani választásra való felkészülés jegyében megosztok néhány kulisszatitkot erről a munkáról. Az egyetlen lábtöréses fiatalemberen kívül a többiek csoszogós, járókás idős nénikék bácsikák rendelték a mobil urnát. Volt még egy úr is, aki szegény már azt sem tudta hol van. Volt olyan ahol 10 percen túl is fagyoskodtunk a kapu előtt, mert nem ébredtek fel a csengetésre. Megesett, hogy már az ajtó előtt vártak vagy szándékosan nyitva hagyták, hogy még kopogni se kelljen. Kiszámoltam négyszer négy emeletet másztam meg a mobilládával és így némi szociológiai rálátásom lett a hozzám hasonló idősek családi körülményeire. Volt ahol csak a konyháig jutottunk, de több helyen a szobába invitáltak. S úgy gondolták, ha már ott vagyunk, beszélgessünk is egy kicsit, erről, arról. Elvégre ők ráérnek, s ne vigyük el az álmukat. Megfigyeltem a tévé mindenütt be volt kapcsolva és ahol az M1 és a Hírcsatorna harsogott ott tutira vettük a pártállást. Ott nem árultak zsákbamacskát, Katikát dicsérték, aki kiáll a városért. Nekünk a szavazólapok kitöltetésekor el kellett fordulnunk, ügyeltünk, egyikőnk se essen a befolyásolás bűnébe. Ami viszont nem titok, társam mindenkit csaknem név szerint ismert a 28-as családi buszról és nem először találkozott az érintett idősekkel. Ami azt jelzi, hogy a kormánypárt csapata fáradhatatlanul, célirányos személyes munkát, felmérést végzett a kampány előkészítésében. Meg is lett az eredménye. Őszintén mondom profin csinálták, ha valamelyik párt győzni akar érdemes el tanulni tőlük ezt a stratégiát. Szerintem ezt nem pénzért, nem ellenszolgáltatásért vállalták, inkább meggyőződésből, belső hitvallásból. Hiszen ma már bárki is másként gondolja, a nagy néppártok tagsága szektaként működik. Hallani sem akarják – mint fociszurkolók – hogy a szomszédvárban miről mi a véleményük. Ami kilóg az ismert narratívából az nem is létezhet. Világos volt az üzenet, mi a békét akarjuk azok meg háborúznának. Na, nekünk meg még csak ez kéne. S ezen nincs is mit gondolkodni. Világos a képlet – ha jobbra húzod az ikszet ezzel is a világbékét véded..
Néhány szót az esti válogatásról, a borítékbontogatásról. Olyan volt a hangulat, mint valamikor vidéken a kalákás kukorica morzsoláskor. Lazasággal oldottuk a feszültséget. Tudtuk az egyéniben indulók rágják már a körmüket így gyorsan két nagy kupacot halmoztunk fel. Figyelem nálunk az ellenzék 14 szavazattal maradt le a kormánypárti jelölttől. Még a negyedik újraszámlálás után is. Körül belül annyival, amennyivel többet gyűjtöttünk be a mozgó urnával. Hogy mi ebből a tanulság – aki nyerni akar, mozgósítson, ahogyan csak bírja.
Talán alaposan elkéstem – de még ha tehetném, egyszer kampánygurunak állnék. Egy nap alatt annyit tanultam, tapasztaltam, kifürkésztem mi is a választási győzelem titka, hogy ideje lenne a tudást kamatoztatni. Nem állnám meg, hogy ne osszam meg a receptet – a pénz, a sok pénz. S a jó csapat, amelynek a tagjai nem az országot szántják fel, ahogy a nagyok mondják – hanem a híveik kopogtatnak be minden lakásba ahol még ég a lámpa. Egy jó szóval vagy hosszú hallgatással majd előadják – mindenkinek azt, amit hallani szeretne. Barátkozni kell. Így kell csinálni.
