Önök unják a sztorit, bár már én is megtehetném. Mindenki megcsömörlött ettől az ügytől én viszont nem tudok megszabadulni még a gondolatától sem.
Ugyanis ha tetszik ha nem hetente peregnek ki a csontvázak az aktából. Olyan dokumentumok, amelyek másoknak megmosolyogtató vagy éppen el sem hiszik, hogy manapság létezhet e még ilyen. Például ez a nyomozati cselekményben fő helyen szereplő levelecske, feljegyzés több mint árulkodó.
A kedves buzgó rendőrnő az adott időben a megtámadásomat követő napokban négy napon át tanúkat keres, kutat a nagy posta környékén. Leregisztrálja, hogy a köztéri kamerák akkor éppen elromlottak. Mikor is működjenek, ha nem akkor amikor kellene . Közben nem veszi észre a nagy felderítésben, hogy ni csak a szemközti mélygarázs kamerái éppen oda látnak. Még jó, hogy én kiszúrtam és az ott dolgozók felhívták a figyelmemet, órákon belül automatikusan törlődik. Szerencsém volt lementették, persze a nyomozónak kicsi volt az adatrögzítője és az elrendelt órás anyag helyett húszpercet másoltak át. Meg tudom érteni, hiszen az eredetin az is észlelhető, hogy az események után valaki nagy igyekezettel próbálja elállítani a külső kamera látószögét.
S akkor jöjjön a levelecske gombocska – itt szalad a nyulacska – a hölgy bajtársi segítséget kér a sértettekről, küldjenek neki tanúkat. Bajban ismerjük meg a barátokat – természetes , hogy küldenek, megfelelő ivararány szerint egy szép szőke hölgyet és egy sportos magas, vállas férfit. Az utóbbi a törvényszéki tanácsülésen felsül, kizárják hiszen a történteket hétféle verzióban tálalja. Videón, filmen. Gondolta, a tisztelt bíróság majd kiválasztja a neki tetszőt. Abból a filmsorozatból amelyből már 37 percet elmismásoltak a helyi rendszergazdák.
Szóval az a 12 tanú aki ott a helyszínen mellettem szólt azok nem illettek a prekoncepcióba, tehát rendelni kellett olyanokat, akik a célnak megfelelnek. Közben beszéltem néhány rendőrrel és az igazságszolgáltatás egyéb területén dolgozó szakemberekkel. Szerintük egybehangzóan mondták, nem hiszik el, hogy ilyesmi megtörténhet manapság. Főleg az a mese, hogy ezek a személyek személyesen jelentkeztek náluk. Persze a vallomásukban mindannyian magukat buktatták le. Egybehangzóan kijelentették semmit nem olvastak, őket felkérték erre az áldozatos feladatra.
A folytatásban – hogyan lesz a rabosított barna dzsekiből klasszikus fehér hosszúColombo kabátom. S miért nem leplezi le hivatalosan a hölgyet az élettársa,( nekem tanúk előtt elmondta, a kedvese nem látott semmit) akivel együtt sétáltak arra az adott időben. Az eredeti miskolci krimi amelynek sajnos én lettem a sztárja máig is zajlik. Élethosszig.
Elárulom, magam is tudom, a szomszédban háború zajlik, s mivel nemrégiben ,még hivatalból hetente jártam át együtt érzek az ott élő szenvedőkkel. Tehát belátom , az én fájdalmam, sértettségem, megbántottságom eltörpül mindazon igazságtalanságok mellett amelyek ott zajlanak percről percre. Az én bajom egy pöttynyi , cseppecske az óceánban. Ám ha bele tetszenek gondolni, hogy az ügyemben eljáró személyek micsoda nemtörődömséggel, hivatali hatalmukkal való visszaéléssel bántak el velem, ők bármikor képesek lesznek majd olyan helyzetet teremteni amely most Ukrajnában emberek millióit nyomorítja meg. Kell ez nekünk?
Egyébként ez a felbujtott, megrendelt két szolgálatkész tanú bármikor helyre teheti a tévelygését. Az elsőnek nem is nehéz hiszen, a tárgyaláson is elmondta, nem látott semmit és őt név szerint említi, hogy ki kérte meg a vallomás tételre. A kettes számú névtelen tanú meg, akit a törvényszék már kizárt, megnézheti a szembesítésről készült megmaradt filmet, s lelkiismerete szerint eldöntheti, hogy tévedett. Bánja szánja.
A film teljes hosszában nálam van. Gondolkodom, hogy közzéteszem . Kérem a rajta szereplők hozzájárulását.
