Ördögöm volt ma délelőtt.
Valójában a Győri kapu irányába mentem volna, mégis a miskolci nagy posta előtt fordultam ki a Kazinczy utcára. A kocsiból láttam két rendész intézkedik a Régi posta utca úgynevezett becsíkozott területén parkoló autóssal szembe. Esküszöm arra felé legalább hat éve, mióta az egyenruhások rám támadtak nem cirkált egyetlen rendész sem. Közben észrevettem – a kép szerint – hogy közvetlenül a posta bejárata előtti járdán is áll egy kocsi.
Nem álltam meg, hogy rá ne kérdezzek – mi lenne ha azt is figyelmeztetnék, hogy álljon el onnan. Úgy mint engem. S ha hiszik ha nem a cingár rendész mellett csudára ismerősnek tetszett a párja. Nem is véletlenül, elsőre nem ismertem fel, de a mellén ott volt a neve – ő a Tóth Tamás , derekasabb változatban, aki a velem szembe történő intézkedésnél szakszerűen passzív volt.
Sőt a mellékelt jegyzőkönyv szerint , ha a bíró hagyja még az igazat mondja. Nem úgy mint a volt társa, Szabó Krisztián, aki rám támadt, kezeimet hátra bilincselte. Jutalmul, mostanában dicsekedett a vezetője ebédre hívta meg, miután a földre vitt. Máig is rejtély, hogy Tóth úr közben rendőrségi segítséget kért – miközben sokkos állapotba megbilincselve a földön ültem – hogy el akarom hagyni az intézkedést helyszínét.
Tóth Tamás, emlékszem mintha most lett volna a rendőrségen azzal kezdte, nem akartuk a bácsit megbírságolni csak figyelmeztetni. Ehhez képes megírták a feljelentést és társa 10 ezer forintot szabott ki mert ott előtte megálltam az utasomat felvenni. Persze az elfogult és részrehajló rendőrnek eszébe se jutott rákérdezni, egy figyelmeztetéshez miért kell feljelentést körmölni és mit tett volna a számozott feljelentő lappal. Simán eldobom – ez volt a válasza.
Sajnáltam a mostani kollégáját, aki amolyan segédnek tetszett a szakmában és végig kellett hallgatnia a nem éppen nosztalgikus párbeszédünket. Végül Tóth Tamás nem valami elszántan csak oda fáradt az éppen akkor megérkezett autótulajdonoshoz. Majd kezdődött a szabályszerű intézkedés, hogy mi lett a vége , kit érdekel. A közelharc elmaradt mint ahogyan a sokat emlegetett bemutatkozás . Még egyszer mondom, annak idején én nem itt álltam, hanem a sarkon párhuzamosan a kapu előtt máig is látszódó útburkolati jellel. Járó motorral. És akkoriban még csak nem is volt körbe kerítve az a járdaszakasz.
