Elemiben, alsósok lehettünk,
amikor rendszeres volt még a
csoportos egészségügyi vizsgálat. Kellemetlen volt, hogy valami kanálfélével a szemünket
is kiforgatták, majd következett a hajtetű keresése. Diszkréten és tapintatosan zajlottak ezek a macerák, de mivel
mindannyiunk előtt történtek,
máig is emlékszem, egyszer
csak több, úgynevezett gilisztás
gyanúst találtak. Életemben
akkor hallottam először, hogy
ez a parazita féreg mennyire
veszélyes lehet. Talán két, nagyon sovány társunkról derült
ki, hogy gilisztások. Innentől
számomra a kukacok beivódtak az ellenség kategóriájába,
s még a gilisztás horgászatot is
kerültem.
Így aztán, amikor Miskolcon
mindenki a gilisztabiznisz lázában égett, hallani sem akartam erről. Barátaim közül sokan elhitték, hogy az Agroszolg
kínálta szerződés felér egy lottófőnyereménnyel. Úgy hiszem, 200 ezer forintos kezdőtőkével vagy banki kölcsönnel
is bárki beszállhatott. Barátom
lelkendezve mesélte, a tapolcai
nyaralója garázsába már kiszállította azokat a lyukacsos
vászonzsákokat, amelyekben
a férgeket tenyészti. Kíváncsiságból megnéztem, hogyan
trágyázza a megőrzésre kapott
zsíros földet. Horrorisztikus
látvány volt, ahogyan az erőre
kapott giliszták kitüremkedtek
a zsákokból, majd egymásba
fonódva ellepték még a menynyezetet is.
A szerződés úgy szólt, hogy
a gondos gilisztatenyésztőtől emelt áron, óriási profittal
vásárolják vissza az elzsírosodott humuszt. Miután senki nem tudta megválaszolni,
hogy a felvásárlócég miért vágott bele ebbe a vállalkozásba,
bizalmatlan lettem a biznisszel
szemben. Nem tudtam, miért
ez a nagy titkolódzás, hittem,
ez amolyan össznépi átverés
lehet. Nem annak szánták, de
végül azzá lett.
A cég ugyanis több száz vagy
ezer partnerét minden indoklás nélkül cserben hagyta. Egy
idő elteltével nem vette vissza
a humuszt, és hirtelen csődöt
jelentett. Most, csaknem harminc esztendő elteltével, a felszámoló elárulta, miért siklott
félre ez az ígéretes vállalkozás.
Állítólag egy gazdag arab
ország vezetői ezzel a zsíros,
gilisztás humusszal akarták a
sivatagot zöldellő erdő-mezővé alakítani. Csodálatos terv,
ha igaz volt. Mesés árat ajánlottak úgy, hogy a szállítást is
beleszámolva nyereséges üzlet
látszott kibontakozni. A hazai
fővállalkozó, aki elnyerte ezt a
különleges tendert, kikövetelte a kétoldalú titoktartási nyilatkozatot. Tartott attól, hogy
valamelyik közelebbi országból
alákínálnak a humusz árára
az araboknak.
Egyébként az ötlet és maga a
gilisztás biznisz akár jól is elsülhetett volna, ha a nagypolitika, az éppen akkor kitört
öbölháború nem jön közbe.
Talán így már sejthető, melyik
szuper gazdag olajtermelő ország volt a megrendelő.
A felszámoló mesélte, hogy
akkoriban, hosszú ideig több
mint 400 tonna gilisztás humuszt halmoztak fel az emődi
pályaudvaron. Büszke rá, hogy
ennek a földnek a zömét sikerült megmentenie, és a gilisztatenyésztők egy részét valamilyen mértékben kártalanítani
tudták. Ki gondolná, akkoriban egy kiló giliszta világpiaci ára 6-8 forint körül alakult,
ma már ennek a sokszorosát
éri. Ugyanis rájöttek, ezekkel a
férgekkel megmenthetők az elsavasodó esőerdők. Sőt, újabban a fehérjetartalmuk miatt
bizonyos államokban még az
emberi fogyasztásra készülő
élelmiszerekbe is bekeverik.
Miskolcon és környékén viszont máig is emlékeznek a
gilisztás buktára. Sok százan
több mint fél évtizeden át törlesztették az erre felvett mezőgazdasági kölcsönt. Aligha
akadna ma, aki a gyors megtollasodás reményében gilisztás humusztenyésztésre kötne
felvásárlói szerződést.
SZÁNTÓ ISTVÁN
