A címkép a közösségi oldalról származik.
Aki az elmúlt hat év során még nem tudta meg, 2017 novemberében egy teljesen jogtalan, törvénytelen és alaptalan közúti intézkedés során két miskolci rendész rám támadt. Minden szempontból én húztam a rövidebbet 68 esztendősen porig aláztak, kezeimet hátrabilincselték és két hazudós felbujtott rágalmazóval szentesítették az oktalan fizikai erőszakot. Mindezt a szolgálatvezető végigszurkolta a vezénylőben majd kijött a helyszínre, személyesen megnézni miként ülök a járdán hátrakötött kézzel sokkos állapotban. Eszébe nem jutott volna a kötelező segítségnyújtás, e helyett lesietett a szemközti mélygarázsba eltüntetni a parkoló külső kamerájának a felvételét. Nem járt sikerrel. Valójában a történet már nem borostás, hanem ténylegesen szakállas. Ám bármennyire is tragikus, borzalmas és ijesztő, ami velem megesett tökéletes kórképe a hazai igazságszolgáltatás fonákságainak. Mondják a hozzáértők – akar e róla beszélni – hátha így sikerül elfelejteni. Én bizony akarok, de még élek sosem felejtem el és az ezzel kapcsolatos élményeimet egy könyvben sírom el. Ezért gondoltam a címképen látható támadómat megszólaltatom. Becsületére legyen mondva, noha az óta az ő karrierje is hullámosra sikeredett, nem hagyta válasz nélkül a felkérésemet. Mintha csak olvasna a gondolataimban nagy hirtelen mindent elárult a 2017. novemberi sajnálatos események részleteiről.
Leleplezte a volt főnökeit mielőtt csodálatos életvezetési tanácsokkal ajándékozott meg. Mondja, túl sokat nyalom a sebeimet, a kelleténél több energiát fordítok az ügy kibogozására, az igazság tétel előmozdítására. Részben igaza van. az ő korában könnyebben túltettem volna magam egy ilyen traumán.
Bezzeg ő túl van rajta, leszerelt és már megváltozott, jó útra tért. Egyébként akkoriban jutalmul ebédre hívta a vezetője, nyílván ez volt ott a protokoll.
Persze már arra nem akar emlékezni, hogy akkoriban a megyei főügyész urat is kirángatta a kocsijából a vasgyári temetőnél. Neki szerencséje volt, az igazolványa megmentette, nem gyepálta meg a rend felkent őre.
Erre a bíróságon a bírónő csak annyit mondott, a rendésznek is lehetnek rossz napjai. Ezt az aranyköpést tessék jól megjegyezni, egy védőbeszédben jól jöhet még ez a klasszikus bejegyzés.
S jöjjön a lényeg, a hajdani rendész kikérte magának, hogy a két felbujtott hamis tanút ő szervezte be. A jegyzőkönyv szerint ő vitte be az elérhetőségüket a vizsgálatot vezető rendőrnőnek, aki természetesnek vette, ki más hozza be a tanúkat, mint az állítólagos sértettek. Jogosan írja, ő ilyenre sosem lett volna képes. A két tanút, amelyek már a bíróságon is felsültek a vezetőjük szervezte be. Jó tudni.
