Figyelem ebben a filmben olyan jeleneteket láthatnak amelyek alkalmasak a nyugalom megzavarására.
Vigyázat, ezek a filmkockák olyan szép és keserű emlékeket ébreszthetnek, amelyek majd álmainkban is kisértenek. Kerényi László követte el ezt a dokumentumfilm előállítását. Maga sem gondolta,akkor 1994 szeptemberében, hogy ez a videó ennyi nézőt vonz majd.
Most ennyi év elteltével azt kell mondanom, jól néztünk ki, pontosan jól kinéztünk még akkoriban. Nem is tudtuk micsoda jó dolgunk van, most kellett rájönnöm. Elmúlt ez is mint minden a világban. Nos, ahogyan elnéztem és kikockáztam a filmet – észrevettem, Csala László az alapító főszerkesztő, akit külön köszöntöttem vagy talán elfelejtettem, a megnyító beszédben, egyszercsak feláll és távozik.
Igaza volt. Megsértödött. Röstellem máig is , szerencsére még halála előtt kibeszéltük és bocsánatot kértem tőle. Sajnáltam, az idő kerekét már nem tudtam visszapörgetni, hogy az akkor neki járó vastapsot és ünneplést akkor ott elmulasztottam.
Hiszen ő volt az életem első főnöke, ő vett fel a Déli Hírlaphoz és részben neki is köszönhettem, alapítótagként az újság megszünéséig ott lehettem a szerkesztőségben, s végül sajnos önhibámon kívül én zártam be, s tettem a kulcsot a lábtörlő alá.. Szóljon aki megtalálta.
Ezt a filmet néhányszor még újra nézem , rengeteg emlékem idézödött fel a képekről. Számba veszem kik azok akik már nincsenek közöttünk és leleltározom a képeken látható még élő személyek hollétét is. Ennek is eljött az ideje.
Köszönet a film alkotójának Kerényi László dokumentumfilmes barátomnak. Harcostársamnak – jut eszembe annyi filmet készített már az életemről, hogy összeállna belőle egy egész estét betöltő . Krimi is…
