Miről beszélgessünk egy
kórházi váróban? Általában türelmetlenül várjuk a
sorunkat, közben saját nyavalyáinkkal fárasztjuk betegtársunkat. Szepesi József
professzor, egyetemi magántanár kilógott a sorból. Kísérője, unokája olyan szórakoztatóan kérdezgette,
vizsgáztatta nagyapját a régmúlt szokásaiból, hogy színes, széles körű tudása felkeltette a figyelmemet. Még
egy negyedóra sem telt el,
hogy rájöttem, nem akárkivel hozott össze a jó sorsom.
Szepesi úr csaknem kilencven esztendejével, amolyan
két lábon járó lexikon. Kiderült, olaj-, gáz- és geotermikusenergia-kutatásra szakosodott. Elárulta, keserves
volt az útja az elemi iskolától
a Fráter György- és a Lévai
József-gimnáziumokon át,
míg eljutott a miskolci egyetemig.
Kora ifjúsága idején feltűntek neki a Csincsetanyán
bólogató olajkutak. Emlékszik arra is, hogy Rákosi Mátyás, amikor idelátogatott,
azt nyilatkozta, ez lesz a mi
Bakunk. Mentségére mondom, nem ez volt az egyetlen
és legnagyobb tévedése. Ám
József akkor határozta el,
hogy a műszaki pályán belül erre szakosodik. Elmondása szerint máig is termelnek ott, a két olajkút közül
az egyik szivattyút most újítják fel.
Tanár úr véleménye szerint Magyarország soha nem
lesz, nem lehet olajból önellátó. A két legismertebb lelőhely Hunniában Algyő,
Pannóniában pedig az amerikaiak által felfedezett zalai
vidék. Tőle tudom, igazából
nagy és kimeríthetetlen méretű olaj- és gázmezők csak
ott alakulhatnak ki, ahol hatalmas tengerek voltak. Ebből a szempontból nincs szerencsénk, honfoglaló őseink
ilyen szempontból nem mérlegelték még, hol is telepedjünk meg.
Miskolc és környéke mészkősziklás hegységek vonulatában fekszik, ilyen helyen
legfeljebb forró vízre lelhetünk. Igazi nagy kapás volt,
amikor a város közelében,
Mályinál sikerült százfokos meleg vizet találni. Ettől
nem messzebb, Mezőcsátnál
van még hasonló hőforrás.
Majd érdemes még megemlíteni Eger környékét, ahol
ezerszámra végeztek olajkútfúrásokat, végül Demjénnél sikerült meleg gyógyvizet
találni.
Közben elárulta, arrafelé komoly konfliktusba keveredtek a bikavért termelő
szőlőtulajdonosokkal. Hiába tárták fel, hogy az ültetvények helyén akár gáz vagy
olaj is rejtőzhet a föld méhében. Hiába végeztek vagy 10
ezer sikeresnek tetsző fúrást,
a bortermelők akarata győzedelmeskedett. Noha arra
már elég vulkanikus a föld,
tehát lett volna esély egy nagyobb lelőhelyre.
Szepesi József bejárta a
világot, tudását megosztotta Irakban, Németországban, Horvátországban és
még Norvégiában is. Ahol
simán elsajátította a felfedezőmunkát segítő szimulátor használatát. Az egyetemi
katedrán állva sem hanyagolta el a terepmunkát, bölcsen vallja, a tudománya
csak úgy gyarapítható, ha
ott van a feltárásoknál, fúrásoknál. Az űrből tökéletesen
szkennelhető a domborzat,
de hogy mit rejt a mély, ahhoz bányászni kell.
Mérnök úr privát öröme,
büszkesége, unokája, aki követi a pályáját. Szepesi Zsolt
most éppen egy norvég tengeri olajfúró tornyon dolgozik.
Ha nem is naponta, de sűrűn
konzultálnak szakmai kérdésekben. Ha egészsége engedné
– miért is, ne hiszen még a kilencedik ikszet sem lépte át –
maga is elszegődne egy ilyen
izgalmas olajkutató bázisra.
Mert ahogyan mondják, a jó
mérnök is holtig tanul.
SZÁNTÓ ISTVÁN
