Széchenyi Tímea
Forrás: Széchenyi Család Alapítvány
Mikor tudatosult Önben, hogy a nevezetes Széchenyi család tagja?
Már elég korán, kisgyerekkoromban. De az hogy ezzel kapcsolatban tennem kellene valamit, arra kicsit később döbbentem rá. 1970-ben születtem, akkor még a kommunista rendszerben éltünk. A szüleink tulajdonképpen elbújtak, jobb volt, ha a nevünkkel sem keltünk feltűnést. Csak, amikor megszületett a kisfiam, ’92-ben, akkor értettem meg, hogy dolgom van a történelmi örökséggel, még hozzá nem is kevés.
Ön arisztokrata származású. Elnézést a kérdésért, jelenleg milyenek a körülményei, gazdag?
Teljesen polgári körülmények között élünk Zuglóban.Négy gyermekem van, egy fiam és három lányom, kettő már felnőtt közülük, ők külön élnek, és a második gyermekemtől van egy egyéves unokám, Kincső. Nagyon büszke vagyok a családomra. Amikor megszületett a fiam, akkor tudatosult bennem, mennyire fontos, hogy tovább vigyük ezt a történelmi nevet.Megegyeztünk a férjemmel, aki polgári származású, hogy a gyerekeink én utánam megkapják a Széchenyi nevet.Akkor az édesanya után elnevezni a gyerekeket még nem volt mindennapi dolog, ma talán már rugalmasabb e tekintetben a közvélekedés és a szokásjog. De a férjem nagyon megértett, neki is fontos volt, hogy örökítsük tovább azt a nevet, amelyre mindannyian büszkék lehetünk.
A Széchenyiek melyik ágához tartozik?
Széchenyi István kisebbik bátyja, Széchenyi Pál leszármazottai vagyunk. Ez a Pál-ág, az úgynevezett 2-es főág, az 1-es főág: az István-ág. Nekem tulajdonképpen üknagybátyám Széchenyi István.
Sikerült mostanra mindent megtudniuk a családról, az őseiről?
Nem. Nagyon sok titok van még, olyasmi, amihez nem sikerült hozzáférni, de azért egyre többet tudunk már.Mindenhol, levéltárakban, könyvtárakban kutakodunk, idehaza, és sok más országban is. És nem csak mi, a családtagok, hanem a történészek is.Hiszen köztudomású, hogy például Széchenyi István személye körül komoly kutatások folytak.
Elszomorított azonban, hogy a tudományos eredmények nem mindig egyértelműek, szerintem a történészek, gyakran a saját véleményükön, szubjektumukon szűrik át a fellelt dokumentumokat, és úgy vonnak le következtetéseket.
Azért az igazán kiváló történészek mindig igyekeznek egyes történelmi személyiségekről és eseményekről hiteles források alapján, objektív véleményt formálni. Talán ez nem mindig vág egybe a családban élő legendákkal, de…
Volt, hogy vitába is keveredtem. Akadt például olyan, aki azt állította, hogy Széchenyi István nem volt vallásos, hogy őt nem érdekelte általában maga az ember, az emberi lélek, csak az emberi munka, az emberi erőforrás.
Ezt az állítást teljességgel megcáfoltam azzal az imával, amit ő maga írt.
Persze Széchenyi István hatalmas és szerteágazó munkásságát, politikai, tudományos, gazdasági, írói, építészeti eredményeit a mai magyarok azért elég jól ismerik, a Hitel, Világ, Stádium-tól kezdve a Lánchídig.
De nem csak ő volt nagyszerű ember, hanem az édesapja, Széchényi Ferenc is, akinek a nevéhez fűződik a Nemzeti Múzeum és Könyvtár megalapítása, és az édesanyja, Festetics Julianna is, akinek egyébként ebben az évben ünnepeljük a 370. születésnapját, és aki asszonyként is sok közösségi feladatot vállalt magára.
Nyomok mindenütt
A legkiválóbb Széchenyi-ősök még mi mindennel járultak hozzá Magyarország épüléséhez?
Talán elfogultnak tűnök, de nem tudok olyan területet mondani, amihez nem tettek hozzá.
Ha visszamegyünk vagy 320 évet, említhetem például Széchenyi Pál érsek, pálos szerzetest. Vagyonának ötven százalékát átadta a pálos rendnek, hogy folytassák a tevékenységüket.
Gondoljunk arra, mi mindent hagyományoztak ránk a pálosok. Gyógyszereket, a gyógynövények ismeretét, magas szintű gyógyítást, elképesztő tudást.
Aztán nézhetjük a törökökkel folytatott béketárgyalásokat, amiket szintén ő kezdeményezett.
De ugorjunk egyet. Széchenyi Ödön, a tűzoltóság megalapítója. Az édesapjától, Széchenyi Istvántól örökölt szellemiséget vitte tovább. Mi indította el az újításait? Felgyulladt Nagycenken a kastély, és ott állt a család a bajban, mert akkor még nem volt tűzoltóság. Ödön ekkor elkezdett fejleszteni.
De a Budai Várba vivő siklót is a saját pénzén és a saját mérnöki tapasztalataira alapozva, ő alkotta meg. Aztán sajnos elment Törökországba, mert itthon annyi atrocitás érte – és ott is megalapította a tűzoltóságot. Kinn is van eltemetve, és a törökök a mai napig ápolják az emlékét, a sírját, nagy tiszteletnek örvend.
Miért hozták létre Önök a 21. században a Széchenyi Család Alapítványt?
Kezembe került Széchenyi Zsigmond nemzetközi hírű vadász, utazó, író (Széchenyi István Lajos nevű testvérének dédunokája) édesapjának, Széchenyi Viktornak a hagyatéka, mert ő a fronton mindig a zsebében tartotta a kis füzetét, és mindig írt bele valamit. És ezekből az írásokból kiadtuk a Hadinapló című kötetet.Még neki volt a vágya, benne van a feljegyzéseiben, hogy jöjjön létre egy családi alapítvány. Nos, ez a vágy 2013-ban elérkezett hozzám… Szeretnénk elérni, hogy a kiváló személyiségeket és a tevékenységüket jobban megismerjék a mai emberek.A kulturális örökség továbbadását céloztuk meg. Azokat a produktumokat és programokat adjuk tovább, amit a családtól örököltünk, például a gazdaság, a kultúra, az oktatás, az egészségügy területén. Ki kellett lépnünk a világba és be kellett mutatkoznunk, mert a magyarok közül még ma is sokan megkérdezik tőlem: Maguk még élnek?
Szétszóratás a világban
Magyarországon hányan vannak?
Azt hiszem, 22-en. De a Széchenyiek közül nagyon sokan elmentek, szétszóródtak a világban. Különböző országokban születtek gyermekek, unokák, próbáljuk felvenni velük is a kapcsolatot. Nehéz a dolgunk, mert közülük sokan már nem beszélik a magyar nyelvet.
Ez valamiféle kötelesség-érzet a család iránt? Fenn kell tartani az emlékét annak, hogy létezett itt egy kulturálisan nagyszerű dinasztia, amelynek minden ága valamit letett az asztalra Magyarország fejlődéséért?
Igen, kötelesség. Vagy inkább édes teher. A feladatok egymásból jöttek-jönnek.Menet közben kiderült az is, hogy a Széchenyi család minden tettével, minden programjával mindig kapcsolódott más történelmi magyar családokhoz, a magyar politikához, a kultúrához is. És most ugyanez történik, ahogy elkezdtünk dolgozni, mi is elkezdtünk kapcsolódni.Az édesapám, gróf Széchenyi Elemér tiszteletére emléknapot szerveztünk, de közben rádöbbentem, hogy más történelmi magyar családok leszármazottainak is volt édesapjuk, és nekik szintén hatalmas kulturális örökségük van, amelyek ugyanúgy kapcsolódnak a magyar történelemhez.
Hiszen az elmúlt századokban éppen a nemeseknek, az arisztokratáknak volt módjuk tanulni, világot látni és a tudásukat hazahozva a magyar nemzet javára fordítani. Persze a közelmúltban ennek megítélése megfordult. Hogy a hülye nemeseknek, meg arisztokratáknak mennyi pénzük volt, meg cselédjük!…
Természetesen akadtak köztük is, ahogy minden embercsoportban, lumpen elemek, kártyások, ivósok, megbízhatatlanok, vagy egyszerűen csak ostobák. De azt kell bebizonyítanunk újra, hogy sokan a tehetségüket és a vagyonukat nagyon jól használták fel, fejlesztették, megreformálták az országot. Építettek. Virágoztatták a kulturális életet.
Meg merem kockáztatni a véleményt: ha ők nem lettek volna, ez az ország ma sokkal üresebb volna. Hát, lenne Stefánia Palota, ahol most beszélgetünk, lennének az Andrássy úton gyönyörű épületeink, lennének múzeumaink és azokban felhalmozott kincsek?
Felmutatni az értékeket
Lenyűgöző ez a lelkesedés a 21. század egészen más irányú, sokszor elkeserítő, viharos eseményei közepette…
Ez még inkább arra kell, hogy sarkalljon minket, hogy felmutassuk a kulturális örökség erejét és jelentőségét a nemzet megtartásában, az árkok és ellentétek betemetésében, a közösségépítésben.Létrehoztuk a Történelmi Magyar Családok Emléknapját és legújabban a Szövetségét is.Eleinte bátortalanok voltunk. Szabad ezt nekünk? Merhetünk megszólalni? Hiszen az előző rendszerben ezeket a családokat megbélyegezték és valahogy ez a bélyeg máig rajtunk maradt. Mindegyik családhoz egyenként el kellett mennem, hogy bátorítsam őket.
Mely családok leszármazottai gyűltek össze az emléknapon? Eljöttek a közvélemény által leginkább ismert famíliák, például a Bethlenek, Andrássyak, Fáyok?
Ők is, de nem tudom felsorolni mindet, mert több száz személytől érkezett regisztráció. Voltak, akik külföldről jöttek, mások levelet írtak.Évenként megrendeztük az emléknapot, és öt éven át egyre bővült a létszám. Tulajdonképpen felszabadultunk a régi félelmeink alól. Úgy éreztük, ezeken a találkozásokon megelevenedik a magyar történelem.Egyre szorosabban kapcsolódtak össze az egyes családok. Ebben az évben például a Görgey-családdal kötöttünk megállapodást, és az alapítványunk egyik programján, a Széchenyi Szabadakadémia előadásain idén mindig a szabadságharccal foglalkozunk. Ezeket az előadásokat az Óbudai Egyetemen tartjuk, ingyen látogathatók minden hónap utolsó csütörtökén. De korábban a Petneházy család, vagy a Rédey család is bemutatkozott. És akkor egyszer csak valaki azt mondta: kéne nekünk egy szövetség. És felkértek engem, hogy segítsek ezt összehozni.Nagy öröm, hogy 2023-ban sikerült is létrehozni a Történelmi Magyar Családok Nemzetközi Szövetségét.
Mivel foglalkozik ez a szövetség?
A küldetésünk a Széchenyi család honlapján olvasható, a www.szechenyicsalad.hu weboldalon. Magánszemélyeket, iskolákat, cégeket, egyesületeket, mindenkit várunk a követőink közé, hogy legyünk egy hatalmas nagy közösség.Szeretnénk ma, a zaklatott 21. században is hasznosak lenni a magyar társadalom számára, ahogy egykor a felmenőink voltak. Egyebek között tudományos, kulturális és gazdasági témájú előadásokat tartunk, konferenciákat rendezünk. Megalapítottuk Az Év Széchenyi Vállakozása Díjat, amelyre magyar cégek pályázhatnak, gazdasági, innovációs mutatóik és társadalmi felelősségvállalásuk alapján.Az is célunk volt ezzel, hogy a magyar vállalkozók ne csak irigykedjenek egymásra, hanem ilyen alkalmakkor találkozzanak egymással és cseréljenek tapasztalatot. Jótékonysági esteket tartunk, gyermektáborainkban rászoruló családok gyerekeit üdültetjük, hagyományőrző programokat tervezünk, szándékunk a legelmaradottabb térségek megsegítése, a társadalomban a környezet- és természetvédelmi kultúra elmélyítése, és még sorolhatnám azokat a területeket, ahol tevékenykedünk, vagy ahova készülünk.
Szeretnénk minél több fiatallal megismertetni ezeknek a nevezetes családoknak a magyar történelemben betöltött, egykor nagyon fontos szerepét. Azt reméljük, sikerül elérni, hogy az általunk felmutatott érték és hagyomány ma minél több magyar számára megtartó erőt ad.
