Merő megszokásból naponta cserélünk zoknit. Úgy, hogy este párosával zutty a szennyesbe, másnap reggel pedig keződődik a válogatás. Jómagam színtévesztő lennék, kéket a zölddel keverem ezért legfeljebb a fekete zoknikat kultiválom. Igaz, megesik, hogy kéket is veszek ha már elég sötétnek tetszik. A lényeg az erre fenntartott dobozból reggelenként nekem kell szelektálni, egyeztetni a feketéket a feketékkel és a kékeket a kékkel. Aztán vagy nem sikerül vagy szerencsém van. Sokszor előfordul, nagyon sokszor , hogy erőszakkal pároztatom ezeket a nyavalyásokat – kijelentem egy normál és egy bokásra, ezentúl az Úr nevében egy pár lesztek. Remélve, aznap már csak nem sehol lehúznom, cipőt próbálni és nem derül ki a fele másság.
Nem mostanában, jó húsz éve egy pesti politikai párt fogadásán vettem észre, hogy egyre többen fixirozzák a lábamat. Nehezen jöttem rá, hogy egy barna cípőt egy feketével párosítottam. Fazonra teljesen megegyeztek, hogy színben elütöttek egymástól. Egy fél óra elteltével úgy éreztem már mindenki ezen szórakozik ezért idő előtt elhúztam a csikot. Barátom volt olyan kedves, hogy utána elárulta, ő ezt már korábban kiszúrta, de direkt nem szólt , nem akart megsérteni…. Ezek az igazi barátok.
Mindez arról jutott eszembe, hogy észrevettem a zokniaim – új szerzemény, kínai piac ötösével egy ezer forint – mosni sem érdemes ezeket a gyári lábaszagúakat – meg vannak számozva. Gondoltam én, szemüveg nélkül látom az egyik 43146 , nincsak a másik is ennyi. 
Micsoda találmány . Ezentúl csak a numerára kell figyelni… Benéztem, valójában az összes lábbelin ez viritott – csak másként 43 -/ – 46 . Mindegy én már így is feltaláltam , össze kell számoztatni ezeket a nyavalyásokat, hadd tudják meg ki a párjuk. Könnyebb lenne az élet, ha a reggeli félhomályban a 43146/ A/ párját a B-t kellene keresnem…..
