Nagy Tímea/ujkelet.live
Izraelben beszélik, jobban mondva kérdezik, vajon egyeseknek tényleg meg kell halniuk ahhoz, hogy egyek legyenek közülünk?
Minden egyes katonánk halála, 220 a gázai offenzíva megkezdése óta, fájdalmas és elkeserítő, legyen bármilyen fontos is a küldetésük.
Kedd reggel pedig különösen nagy csapás ért minket, amikor a katonai szóvivő bejelentette, előző nap huszonegy tartalékos katona esett el a háború eddigi legsúlyosabb incidensében a Gázai övezet déli részén. A halottak egyike, a 23 éves Cedric Garin főtörzsőrmester volt.
Daniela, a néhai Cedric felesége korábban hiába kérte, hogy menjen haza egy rövid pihenésre: ,,Azt akarom, hogy először az idősebbek menjenek haza, hogy lássák a gyerekeiket, ez sokkal fontosabb, és csak ezután távozom én is” – érvelt a tiszt.
Minden katonának meg van a maga története, Gariné pedig többek között azért különleges, mert őt eredetileg nem is sorozták volna be a hadseregbe.
Cedric Fülöp-szigeteki szülők gyermeke volt, akik külföldi munkásként érkeztek az országba. Születése után két évvel apját kitoloncolták az országból, így édesanyjával maradt, aki egyedül nevelte fel. Kiváló tanuló volt, de hogy anyját anyagilag támogassa, bűnözőkhöz szegődött.
,,Már 16 évesen anyagilag független volt” – mesélte a Kan közszolgálati műsorszolgáltatónak édesanyja, Imelda. ,,Elkezdett dolgozni, és többé nem kért tőlem pénzt”.
Aztán egy nap rendőrök jöttek érte, és édesanyja szeme láttára bilincsbe verték. Ekkor úgy úgy döntött, saját kezébe veszi a sorsát. Igazi izraelivé akart válni, és tudta, hogy ehhez az út a hadseregen keresztül vezet. Jelentkezett hát a hadseregbe, pedig neki nem is volt kötelező. Ragaszkodott a harci szolgálathoz, és bár a parancsnokok végül beadták a derekukat, édesanyja jóváhagyásához kötötték.
Imelda először nemet mondott, a veszélyekre hivatkozva.
,,Anya, a múltban sok gondot okoztam neked” – magyarázta Cedric az édesanyjának. ,,Nem akarlak sírni látni. Mióta sírni láttalak, azt akarom, hogy büszke legyél rám. Ez az én lehetőségem, hogy bizonyítsak magamnak, hogy büszke legyél rám”.
Cedric bevonult és Givati-harcos lett. Társai mesélték, hogy sorkatonai szolgálata során Júdea és Szamáriában egy terrorista késsel közelített gyorsan feléje, ő pedig térden lőtte, hogy a közelben lévő gyerekek és civilek nehogy megsérüljenek.
Két hónappal a leszerelése előtt pedig oklevelet kapott a Déli Parancsnokság vezetőjétől. Boldogan újságolta el a hírt édesanyjának. ,,Anya, kiválasztottak. Anya, most már büszke vagy rám”? – idézte fel a pillanatot Imelda, aki, elmondása szerint, a büszkeségtől el is sírta magát.
A leszerelés után Cedric őrkent kezdett dolgozni, és ekkor szembesült azzal, hogy a harci szolgálata és a dicséret sem volt elég ahhoz, hogy rezidens státuszát állampolgárságra váltsa. Cedric Naftali Bennett akkori miniszterelnök házánál volt őr, és amikor Bennett hallotta a harcos történetét, közbe lépett és Cedric megkapta az izraeli állampolgárságot.
Cedricet azonban nagyon bántotta, hogy édesanyja státusza nem változott.
,,Anya, leszereltem, és neked is jár az állampolgárság” idézte Imelda állítása szerint az utolsó dolgot, amit a fia mondott.
Vasárnap Mose Arbel belügyminiszter (szefárd ultraortodox Sasz) részvétlátogatást tett Garin családjánál, és közölte velük, hogy elrendelte, hogy adják meg nekik az izraeli állampolgárságot.
,,Köszönöm, hogy felneveltetek egy olyan hőst, mint Cedric” – mondta Arbel a családnak.
Cedric egy akart lenni közülünk, és egy volt közülünk. Izraeli hősként fejezte be útját.
The post Izraelben beszélik: Egy közülünk first appeared on Új Kelet online.
