ujkelet.live
Hétfőn reggel 10 órakor 2 percre országszerte megszólaltak a szirénák Izraelben a náci üldözés hat millió zsidó áldozatának emlékére.
A sziréna idejére megállt az élet, a forgalmas utcákon közlekedő buszok valamint az autópályákon utazó járművek félrehúzódtak, hogy sofőrjeik, a járókelőkhöz hasonlóan, mozdulatlanul állva, fejet hajtva emlékezzenek az áldozatokra.
A szirénák után koszorúzással folytatódott az emléknap a Jad Vasemben.
A záró ceremóniára 16:45-kor a Haifa melletti Lochamei Hageta’ot kibucban kerül sor, melyet 1949-ben holokauszt-túlélők alapítottak.
A Holokauszt Mártírjai és Hősei Emléknap állami szertartással indult helyi idő szerint tegnap este 8-kor a jeruzsálemi Jad Vasemben, ahol hat fáklyát gyújtottak a hat millió meggyilkolt zsidó emlékére.
A szertartáson Benjámin Netanjahu miniszterelnök és Jichák Herzog elnök is jelen volt. Az emlékezés fáklyáit 6 holokauszt-túlélő – Michael Bar-On (Lengyelország), Raisa Brodsky (Ukrajna), Arie Eitani (Magyarország), Allegra Gutta (Líbia), Pnina Hefer (Románia) és Izi Kabilio (Jugoszlávia) – gyújotta meg.
ARIE EITANI TÖRTÉNETE
Arie Eitani Armin Guttman néven született Milánóban, Olaszországban 1927-ben, Samuel és Etel magyar bevándorlók egyetlen gyermekeként. Arienek boldog emlékei vannak gyermekkoráról, visszaemlékezése szerint nagyon is az olasz társadalom részének érezte magát.
A második világháború előestéjén a külföldi állampolgár zsidók kénytelenek voltak elhagyni Olaszországot. A család visszatért Magyarországra, és Egerben telepedett le. Ariét zsidó iskolába küldték, ahol megtanult héberül. Amikor idősebb lett állami iskolába járt.
1942-ben apját behívták munkaszolgálatra. 1944 májusában Arie édesanyjával, Etellel, nagyapjával és családja többi tagjával együtt az egri gettóba került. Körülbelül egy hónappal később Auschwitzba deportálták őket, és Arie kivételével az egész családot meggyilkolták a gázkamrákban.
,,Kénytelenek voltunk meztelenül futni az SS-tisztek előtt. Nem mentem át a [kiválasztáson]! Nem tudom, honnan vettem a bátorságot, de kihasználtam a másodperc töredékét, amikor senki sem figyelt és bemásztam a marhavagonok alá, gyorsan felöltöztem, és csatlakoztam a munkára alkalmasnak talált foglyokhoz”.
Ariét az auschwitzi cigánytáborba zárták, majd átvitték a kauferingi táborba kényszermunkára. Cementzsákokat és holttesteket kellett cipelnie, és tanúja volt öngyilkosságoknak, gyilkosságoknak és a foglyok holttesteinek hatalmas gödörbe dobásának.
Amikor Kauferinget evakuálták, a foglyokat halálmenetre küldték. „Aki lemaradt, megbotlott, elesett vagy kimozdult a formációból, azt megverték vagy agyonlőtték.” Arie elérte az Allach-tábort, ahol tífuszt kapott, és egy élő csontvázzá vált. Egy laktanyába küldték, ahonnan a holttesteket összegyűjtötték és egy gödörbe dobták minden reggel.
Amikor az amerikai hadsereg katonái felszabadították a tábort, Arie túl gyenge volt ahhoz, hogy felálljon. ,,Csúsztam-másztam, és beértem a földre szórt ételmaradékokkal”.
Arie visszatért Egerbe, és 1946 novemberében felszállt a Ma’apilim (illegális bevándorlók) Knesset Israel nevű hajójára. A britek azonban feltartóztatták a hajót, és bebörtönözték utasait Cipruson. Ott a tábor kerítése traumás holokauszt-emlékeket ébresztett Ariében. Elfutott, de elkapták, bíróság elé állították és börtönbe került. „Ismét fogoly egyenruhát viseltem, és ismét nem voltam szabad.”
Arie végül 1947-ben megérkezett Eretz Iszraelbe (Brit Palesztin Mandátum). Bevonult a Haganába, és részt vett a függetlenségi háborúban, többek között Mismar Hajardenben, amelyet 1948 júniusában a szíriaiak megtámadtak.
„Aggódtam, hogy a barátaim kigúnyolnak majd engem, egy diaszpóra-zsidót, aki még mindig szökésben volt, mint a holokauszt idején. Avraham Kasten barátommal úgy döntöttünk, hogy mi robbantjuk fel az utolsó gránátot, amikor a szírek megérkeznek. Azokban a pillanatokban az egész életem lepergett a szemem előtt. A háttérben a közeledő szírek kiáltását hallhattuk. Hirtelen robbanás történt.”
Arie súlyosan megsérült, és túszul ejtették. Megkínozták, és néhány lábujját amputálták. Tizenhárom hónappal később tért vissza Izraelbe.
Arie az észak-izraeli Ha’on kibuc egyik alapítója. Ott ismerkedett meg és vette feleségül Rinát, egy lengyel holokauszt-túlélőt.
Rinának – emléke legyen áldott – és Arienek két gyermeke, nyolc unokája és hét dédunokája van. Rina 2020-ban hunyt el. Elsőszülött lányuk, Eszter 2023-ban halt meg.
133000
A legfrissebb adatok szerint jelenleg 133000 túlélő és a holokauszt idején elkövetett antiszemita atrocitások áldozata él Izraelben.
A 2024 eleji adatok alapján a holokauszt-túlélők 62%-át a nők, 38%-át a férfiak teszik ki.
43%-uk a második világháború alatt, 1939 és 1945 közölte született; 78-84 év között voltak 2024 elején. A túlélők 36%-a 85-89 év közötti, a többi körülbelül 20% 90 év fölötti.
50,8%-uk özvegy, 36,8%-uk házas, 10,4%-uk elvált és körülbelül 2%-uk sohasem volt házas.
A túlélők mintegy 6,2%-a az államalapítás előtt, 1933 és 1947 között vándorolt be Izraelbe. A túlélők körülbelül egyharmada (30,5%) az államalapítás utáni nagy bevándorlási hullámban (1948–1951) érkezett Izraelbe. További 29,8% 1952 és 1989 között vándorolt be, és körülbelül egyharmada (33,5%) vándorolt be az 1990-es évek óta, a (volt) Szovjetunióból való bevándorlás utolsó hulláma óta.
Az Izrael Államban ma elismert túlélők 61,1%-a Európában született. 35,8%-uk a volt Szovjetunió területén, Romániában 10,8% míg Lengyelországban 4,9% és Magyarországon 1,3% született.
Továbbá a túlélők 36,6%-a Ázsiából és Észak-Afrikából származik.
The post Megszólaltak a szirénák a holokauszt áldozatainak emlékére first appeared on Új Kelet online.