Az elmúlt hetekben a gázai konfliktus kapcsán túlnyomó részben a palesztin civil lakosság kétségtelenül borzalmas szenvedéseiről esik szó, illetve az izraeli haderő műveleteiről. Nem árt azonban emlékezni arra, hogy honnan is indult a vérontás legújabb fejezete: a Hamász – és más – terrorszervezetek brutális, meglepetésszerű támadásával Izrael, illetve az izraeli civil lakosság ellen.

Az izraeli hatóságok részben éppen a világ közvéleményének emlékeztetése céljából is összeraktak egy 45 perces videós anyagot arról, mi történt október 7-én (és még a következő egy-két napban is) Izraelben. Ezt a filmet a nagyközönség nem láthatta egyelőre, csak zárt, szakértőknek és újságíróknak szervezett vetítéseken mutatták be, egyrészt mert tartalma még a sokat látottaknak is sokkoló, másrészt az izraeli áldozatok iránti kegyeletből sem akarják a teljes nyilvánosság elé tárni.

A vetítésekről jelentek már meg különböző tudósítások, ám arról, hogy pontosan milyen jelenetek is láthatók rajta, eddig kevesebbet lehetett tudni.

John Spencer a városi hadviselésre szakosodott amerikai katonai szakértő, író, újságíró, leszerelt katona viszont X/Twitter-fiókján közzé tett egy részletes beszámolót arról, mit is látott, amikor december 4-én megnézte a filmet egy New York-i vetítésen. A következőkben az ő bejegyzésének minimálisan szerkesztett fordítását közöljük:

A videó egy összeállítás főként a Hamász több száz terroristája által felvett GoPro-, kamera- és mobiltelefonos felvételeiből, de vannak benne izraeli térfigyelő kamerák, autós menetrögzítő kamerák, közlekedési kamerák felvételei is, ahogy a helyszínekre kiérkező biztonsági és segítségnyújtó erők tagjai által készített képsorok is – ezeket használták arra, hogy összeállítsanak a mészárlás egyes helyszínein a támadás előtt, közben és után történtekről valamilyen egységesebb képet.

A videó AK-47-esekkel, páncélöklökkel, néhány nehézgéppuskával felfegyverzett, kisteherautók platóin utazó Hamász-terroristákról készült képsorokkal kezdődik, akik a határkerítésen nyitott átjárón kelnek át. A terroristák mind kiáltoznak örömükben, folyamatosan kiabálják, hogy „Allahu Akbar!” Mögöttük még több kisteherautó és motorbicikli érkezik izraeli területre.

Az első helyszín egy gyorsforgalmi út Dél-Izraelben, egy autó menetrögzítő kamerájának lencséjén keresztül, több mint tíz terrorista szóródik szét, lövik az autókat, golyók érkeznek a szélvédőn át, aztán Hamász GoPro közeledik az autóhoz, közel érve közvetlen közelről lőnek az autóban lévő férfira és nőre, hogy biztosan megöljék őket.

„Apa meghalt”

Következik egy kibuc bejárati kapuja térfigyelő kamerán, Hamász-fegyveresek próbálnak sétálva bejutni rajta de zárva van, ezért arrébb mennek. Civil autó érkezik, a kapu elkezd kinyílni. A terroristák közelről lőnek az autó ablakaira, bebiztosítják, hogy minden utas halott, majd bemennek a kibucba.

Otthoni térfigyelő kamera felvétele a kibucból: egy apa alsóneműben (láthatóan álmából felverve) kétségbeesetten, rohanva viszi két, szintén alsóneműben lévő fiát (mindketten 8-12 évesnek látszanak, mint az én fiam). Egy másik kamera mutatja, hogy bemennek egy óvóhelyre az udvaron.

Másodpercekkel később egy Hamász-terrorista közelíti meg az óvóhelyet, ahova bementek, benéz, majd bedob egy kézigránátot. Az apa holtan dől ki az ajtón, nyilvánvalóan megpróbálta saját testével védeni gyerekeit.

A fiúkat kirángatják az óvóhelyről halott apjuk testén át. Visszaviszik őket a házba, a kanapéra ültetik őket. Hallani fájdalomkiáltásaikat, a sebesüléseikből származó vér folyik rajtuk, egymásnak mondogatják: „Apa meghalt”.

Az idősebb fiú próbálja nyugtatni a most már vérrel borított fiatalabbat. „Kilátsz a szemeden? Nem? Semmit sem?” „Nem, nem látok semmit.” A velük lévő terrorista a hűtőt kutatja át, majd kivesz egy vizet és egy kólát, hogy megigya.

Biztonsági kamera egy óvodában. Magányos óvónő bujkál az egyik szobában, próbál a gyerekek kiságyai mögé bújni. Hamász-terrorista érkezik, kutatja át a szobákat, benéz az ő szobájába, rálő. Bejön a szobába, ellenőrzi, hogy halott-e, a vállára veszi a testet és elviszi.

„Kérlek szóljatok, ha életben vagytok!”

Jelenetek a Nova zenei fesztiválról. Fiatalok táncolnak, a háttérben a Hamász motoros siklóernyői. Fegyverropogás. Tinédzserek menekülnek a káoszban. Először kocsival, aztán több százan otthagyják autókat és tömegesen menekülnek a nyílt terepen, miközben feltűnnek a Hamász terroristái.

Hamász-felvételek saját járműveik érkezéséről a fesztiválra, terroristák ugrálnak ki belőlül és mind lőni kezdenek a menekülő fiatalokra. Az egyik pickupra rögzített nehézgéppuska is tüzet nyit.

Aztán a Hamász érkezés a fesztiválra. Golyózápor a mobilvécékre. Képsorok, ahogy rettegő izraeli fiatalok bújnak meg ezekben a vécékben. Aztán felvételek a holttestekről és a vérről a vécékben.

Tucatnyi izraeli fiatal egy nagy szemétlerakóban, fekete szemeteszsákok közé elbújva. Néhány másodperccel később egy videó a holttestekről ugyanitt.

Mentősök érkeznek a fesztiválra, kiáltozva egymásnak, ahogy közelednek egy bárként szolgáló sátor felé: „Van egy halottam, 2… 3, 4, 5 halott… van valaki életben? Kérlek szóljatok, ha életben vagytok”. Majd benéznek a bárpult mögé, ahol tucatjával fekszenek egymás hegyén-hátán a civil holttestek.

Nemi erőszak és a fiatal lányok vadászata a fesztiválon. Először egy videó legalább öt lányról, akik a félelemtől rettegve ölelik egymást egy sátorban. Megérkezik egy terrorista. A lányokat megbilincselve vezetik ki a sátorból, most már mindegyiküknek véres az arca. Néhányukat különböző járművekbe ültetik.

Egy lány az eredeti társaságból, a többiektől elválasztva, egy terepjáróba tuszkolva. Újra ő később, vezetve valahova, nadrágja a lába között és a fenekénél csupa vér. Fotók halott tinilányokról, bugyi nélkül, lábaik mintha el lennének törve.

Lefejezések. Egy jelenet egy halott, idős izraeli férfira üvöltöző terroristáról, rálép a fejére, a kerti kapát kéri. Többször lesújt a nyakára vele, próbálja lefejezni.

Később egy felvétel egy Hamász-terroristáról, aki egy késsel gyorsan levágja egy IDF-katona még sisakban lévő fejét, majd elsétál, amikor a fej elválik a testtől. Más képek egy mezőről, amelyen csak fejek vannak, valamilyen módon laposra zúzva.

Rengeteg kép és felvétel elszenesedett testekről. Testek groteszk pózba merevedve járművekben, az úttesten, az otthonaikban és elszenesedett csontvázzá égve. Eszembe jutnak a dachaui koncentrációs táborban jártamkor a holokausztról készült felvételek.

„Mondd meg anyának, a fiad zsidókat öl”

Katonai szempontból láttam képzett Hamász-fegyvereseket, vezetőik utasítják őket, hogy szisztematikusan öljenek, spóroljanak a lőszerrel. „Csak lőjétek őket egyszer fejbe, ne pazarold a lőszeredet” – hangzik el a parancs. Hallottam, ahogy rádión kommunikálnak Gázában maradt parancsnokaikkal. De voltak terroristák minden kiképzés nélkül.

Egy Hamász-terrorista egy izraeli nő telefonjáról hívja fel a szüleit. „Apám, bent vagyok… most öltem meg tíz zsidót, a vérük a kezemen, hála istennek, mondd meg anyának, a fiad zsidókat öl!” A férfi (apa) és a nő (anya) a vonal másik végén csak kiabál és azt ismételgetik: „ölj, ölj, ölj”.

Volt részem első kézből is látni borzasztó, gonosz dolgokat háborúkban a Közel-Keleten, Ukrajnában, stb. Láttam rettenetes kegyetlenséget/dehumanizációt/csonkolásokat. Belenéztem gonosz emberek szemébe. De soha nem láttam még ennyi gonosz embert (százakat, ezreket), akik ilyen látványosan örömüket lelték volna abban, amit elkövetnek.

Most már értem, miért nem láthatja mindenki ezt a filmet. Nem tudod anélkül végignézni, hogy ne traumatizáljon legalább valamennyire. Soha nem fogom elfelejteni a gyerekeket. Kép kép után halott gyerekekről pizsamában. Mickey egér, Stitch (most éppen a lányom kedvence). Vérrel borítva. Halottan.

Gyűlöltem megnézni ezt a filmet. Nem tudod kitörölni az agyadból a gonoszt, amit megmutatnak benne. Senkinek sem szabadna ezt akarni megnézni, de annak a napnak a borzalmait sem szabadna soha elfelejteni. Sem megmagyarázni. A fejemben végig az ismétlődött a múltból: „Soha többé”, de megnéztem még egyszer.

Eddig a bejegyzésfolyam. Természetesen normális lelkületű ember ettől függetlenül nem kívánhatja vagy tarthatja „igazságosnak” palesztin gyerekek, nők, civilek halálát és szenvedését, de az élvezetből, kéjjel gyilkoló, erőszakoló és kínzó terroristákat sem lehet ép ésszel egy lapra helyezni az izraeli haderő katonáival.