Forrás: Arcanum.com
1944. április 3-án érte a második világháború első bombatámadása Budapestet. „Szép, napos, szélcsendes tavaszi reggel és délelőtt köszöntötte a főváros és környéke lakóit. A 10 óra 15 perckor felüvöltő szirénák sem borzolták fel különösebben a kedélyeket. Megszokták. Az elmúlt hetekben gyakran hallották, és nem történt semmi. (…) Délelőtt a fővárost és peremvárosait teljesen váratlanul érte a szövetségesek első pusztító erejű hadászati légitámadása” – írja a Légiháború Magyarország felett című történelmi könyv. „Villogtak a szirénák, dübörögtek a légoltalmi ütegek, kísérteties motorzúgás reszkettette a levegőt a magyar főváros fölött. Komor füstoszlopok törtek az ég felé, lángtenger ölelte át egyik-másik lakóházat” – számolt be az Új Nemzedék című lap másnap a bombázásról. Az orosz offenzíva támogatása és a németek ellátási útvonalainak gátlása érdekében csak ezen a napon gyújtó- és romboló bombák ezrei pusztították Budapestet. A fent idézett könyvben szereplő összesítés szerint a nappali amerikai és az azt követő brit éjszakai bombázásban sok civil is életét vesztette, a támadásnak összesen 1038 halálos áldozata és 526 sebesültje volt.
– Egy következő bombázáskor a lakásunk közelében nekünk menedéket adó Mexikói úti óvóhely feletti épületet is bombatalálat érte: három födém is átszakadt, az óvóhely fölötti utolsó, boltíves mennyezet állította meg a pusztító összeomlást, így akkor is élve hoztak ki a romok alól.
Antal gépész mérnök lett, műszaki doktorátust is szerzett. Fiatalon repülőgép szerelőként kezdett dolgozni, majd szakmérnöki képesítése és doktori disszertációja után évtizedeket a rajztábla mellett töltött, gépeket, berendezéseket tervezett. A szerszámszerkesztők vezetőjeként az egykori Láng Gépgyárból ment nyugdíjba. Két gyermeke, majd négy unokája született, a legfiatalabb is 22 éves már.
Évtizedes gondok a vastagbéllel
Antalnál 1995-ben diagnosztizáltak colitis ulcerosa betegséget. A fekélyes vastagbélgyulladásban az immunrendszer a vastagbél nyálkahártyáját idegenként azonosítja, emiatt folyamatosan gyulladásos immunválaszt indít ellene. A gyulladások olyan súlyosak lehetnek, hogy nyomukban fekélyek alakulhatnak ki a vastagbélben. A betegséget nem tudják meggyógyítani, gyógyszeres kezelésekkel a gyulladásokat gátolják, a tüneteket enyhítik, illetve a tünetmentes időszakokat igyekeznek meghosszabbítani. Mivel a folyamatos gyulladások növelik a daganatos elfajulás kockázatát, így a colitis ulcerosa betegséggel élőknél különösen fontos a rendszeres orvosi kontroll, mert náluk jóval magasabb a vastagbélrák kialakulásának kockázata is.
Antal is folyamatos ellenőrzés alatt állt, kétévente elment vastagbéltükrözésre, ami közel harminc éven át megnyugtató eredményt hozott. A 2023 májusában végzett tükrözés során viszont gyanús elváltozást találtak. Volt már erre példa korábban is, viszont akkor a biopszia nem igazolta a gyanút, ez alkalommal viszont a mintavételt követő szövettani vizsgálat nyomán beigazolódott a vastagbélrák.
– Egyáltalán nem rendített meg a diagnózis, hiszen nagyon régen benne volt a pakliban az, hogy nekem még lesz dolgom a vastagbélrákkal, sőt ezt eleinte még sokkal korábbra „ígérték” számomra. Még annyira sem aggódtam miatta, mint egy komolyabb fogászati kezelés előtt. A családtagjaim sem mutatták felém azt, hogy különösebben pánikba estek volna. Természetesnek vettük, hogy ez most egy újabb egészségügyi probléma, amit az eddigiekhez hasonlóan meg kell oldani. A gasztroenterológus egy sebészhez irányított, aki 2023. augusztusban elvégezte a műtétet: egy 60 centiméteres darabot eltávolított a vastagbélből. Miután a rendszeres tükrözéses kontrollnak köszönhetően kezdeti stádiumú volt a daganatos elváltozás és a képalkotó vizsgálatok sem mutattak gyanút a terjedésre, a műtétet követően semmilyen utókezelésre, onkológiai terápiára nem volt szükség. Járok kontrollvizsgálatokra a gasztroenterológia mellett immár az onkológiára is, de más dolgom nekem nem volt, s bízom benne, hogy nem is lesz ezzel a vastagbélrákkal – fogalmaz Antal.
Aktívan nyolcvan felett is
– Két évvel ezelőtt egy súlyos kerékpáros baleset miatt combnyaktörést szenvedtem, ami miatt össze kellett foltozniuk engem a kórházban, az abból való lábadozás megterhelőbb volt, mint a vastagbélrákműtét utóhatásai. Igazából a bélszakasz eltávolítása nem hozott változást a mindennapjaimban, sem az étkezésben, sem másban nem kellett változtatnom az eddigi életemen. Bár van gerincsérvem is, ettől függetlenül miután a balesetből talpra álltam, ma is nagyon aktív életet élek, mozgékony ember vagyok. Talán ez is hozzájárult ahhoz, hogy hosszú évtizedeken át jól karban tudtuk tartani a bajaimat és amikor komolyabbra fordult a betegség, akkor is hamar kilábaltam belőle. Immár a 82. évemet is betöltöttem. Ha nem lenne kilónyi nehéz a kórházi paksamétám már, akár azt is mondhatnám: egészséges vagyok. A kórházakban sok életveszélyes megpróbáltatást túléltem már. Ahogyan régen a bombázások, legutóbb a vastagbélrák is egy ezek közül.
