Ma is valaki voltam. Mondták valaki menjen ki dinnyéért a miskolci Búza téri piacra. Mivel egy tucat cikket olvastam már, hogy miként kell ezt kiválasztani magabiztosan vállalkoztam az expedícióra. Utoljára, emlékszem azt kell figyelni mennyire száraz a gömböc csimbókja. Tehát semmi kongatás, kopogtatás mindez értelmetlen. Hiába dong ettől még tök is lehet a dinnye. Jómagam az elméleti tudás mellett a lékelés híve vagyok. Valamikor ifjúkoromban kiválaszthattam a nekem tetszőt majd a kofa egy kerekítő késsel kivájt egy éket, amelyet megkóstolhattam. Elárulhatom akkoriban még sokan trükköztek, abba cukros vízzel teli kancsóba mártották a kést, amelytől a fekete maggal teli gyümölcs megédesült. Volt egy Magyar Gyula nevű kereskedő, kezében a böllérkéssel számon kérően nyomta a kezembe a kóstolót. Úgy, hogy még akkor sem mertem volna otthagyni a portékáját, ha a dinnye Fagiforos ízű.
