Hogyan vegyünk vagy ne vegyünk dinnyét – lékeljünk, dongassuk vagy a csímbókos szárát nézzük – valaki lettem a Búza téren – ijesztgettek a NÉBIH-vel

Ma is valaki voltam. Mondták valaki menjen ki dinnyéért a miskolci Búza téri piacra. Mivel egy tucat cikket olvastam már, hogy miként kell ezt kiválasztani magabiztosan vállalkoztam az expedícióra. Utoljára, emlékszem azt kell figyelni mennyire száraz a gömböc csimbókja. Tehát semmi kongatás, kopogtatás mindez értelmetlen. Hiába dong ettől még tök is lehet a dinnye. Jómagam az elméleti tudás mellett a lékelés híve vagyok. Valamikor ifjúkoromban kiválaszthattam a nekem tetszőt majd a kofa egy kerekítő késsel kivájt egy éket, amelyet megkóstolhattam. Elárulhatom akkoriban még sokan trükköztek, abba cukros vízzel teli kancsóba mártották a kést, amelytől a fekete maggal teli gyümölcs megédesült.  Volt egy Magyar Gyula nevű kereskedő, kezében a böllérkéssel számon kérően nyomta a kezembe a kóstolót. Úgy, hogy még akkor sem mertem volna otthagyni a portékáját, ha a dinnye Fagiforos ízű.

Ma szerencsém volt a piac sarkában megtaláltam az igazit. Igaz harmadszorra.  Előtte senki nem tette meg, hogy egy szalonnavékonyságút nyessen kóstolóul. Mindannyian ijesztgettek, hogy a NÉBIH ezt 50 ezer forintos bírsággal jutalmazza. Hogy a piacon tilos kóstolás.

Kedves NÉBIH, tisztelt hivatalvezető, szeretik e Önök a dinnyét? S mit szoktak otthon mondani maguk között, ha kiderül a találomra kiszemelt gyümölcs fanyar amolyan semmilyen ízű? Na, meg egyébként kit szoktak védelmezni, pártolni a fogyasztót, a vásárlót vagy a kereskedőt, amelyik dinnye helyett kilónként hatszáz forintért tököt ad dinnye helyett?