Hogy a miskolci kapitányságon, hogyan bántak el velem 2017. őszén azt már jó néhányszor felpanaszoltam.
Mire is számíthattam volna, amikor a két egyenruhás általi megtámadásom után két nappal, jelentkezett egy rendőr, aki tanúja volt: maga a kapitányságvezetőt arra utasították be kell védenie az önkormányzati rendészpárost. Meg kell menteni Szabó Krisztiánt és Tóth Tamást. Amikor a kapitányságvezető fogadóóráján ezt elmondtam, Bogyay Ferenc ezredes úr egyetlen szóval sem tagadta a történetet, csupán azzal mentegetőzött, Őt senki semmilyen politikai nyomással nem térítheti el az igazságtól. Már majdnem meg is nyugodtam. Gondoltam a rendőrség vagy az ügyészség csak meghallgatja az általam megjelölt tanúkat, de tévedtem.
Pontosan 2019 januárjában a miskolci közgyűlésen egy közmeghallgatás keretében felszólaltam az önkormányzati rendészet ismert ügyei kapcsán. Ott ült a széksorokban a városi kapitányságvezető, aki szemmel láthatóan izgult, vajon kiteregetem e a szennyest, s ott feltárom e a személyes beszélgetésünket. Sajnos nem tettem , akkoriban még reménykedtem, hogy csak győz az igazság és fény derül kikkel is hozott össze a sors. Egy olyan emberrel akinek a melegítőjén ott virít a klubjának a mottója – a lányok babáznak a fiúk harcolnak. Mentségére szóljon azóta már megírta, a tanúkat nem ő kereste, nem ő bujtotta fel hanem a főnöke. Ez egy beismerő vallomás, de az illetékesek nem akarják meghallanni. Miért is nem?
Tartanak az igazságtól, s nem is akármennyire.
Tőzsér Ildikó törvényszéki bíró, aki manapság sajtószóvivőként jelenik meg a tévéképernyőn, az ellenem zajló tárgyalás harmadik harmadában vette át az ügyemet. Megjegyzem máig sem derült ki, miért is ráosztották ezt az ítélethirdetés előtt. Máig sem tisztázott, hogy ha nem ismételte meg az eljárást, akkor miért és hogyan vethette el az elődje által meghatározott tárgyalási, bizonyítási tervezetet. Törvényellenesen, minden emberi jogaimat sárba tiporva. Elfogultsága, részrehajlása kirívó volt, palástolni sem volt képes, hogy egy megadott prekoncepció alapján kijelölték számára az ítéletet előre. Rendre utasította a mellettem szóló Tóth Tamást, rendészt aki kimondta semmilyen lelövéssel való fenyegetőzést nem hallott. Rárivallt, nem ezt kell mondania. Tóth úr – akkor mondják meg mit kell mondanom.
Őrzöm a tárgyalási naplót, az elektronikust, amely hemzseg a tévesen feltöltött, általam örökre eltitkolt bejegyzésektől. Többek között az ebben szerepel, hogy minden tárgyalásra megrendelte a projektort, de egyszer sem néztük meg a kettesszámú felbujtott tanú, rágalmazó hazudozó szembesítéséről készült videót. Amelynek egy részét a miskolci kapitányságon csak úgy elsikkasztották. Ezt a személyt végül a törvényszéken ki is zárták az ügyből. Ő a Petróczy Attila – aki már pisztoly helyett kést látott a kezemben.
Szerintem egy demokratikusan működő rendszerben nem maradhatna a hivatalában sokáig egy olyan bíró, aki a támadóimat azzal mentegeti, hogy a rendésznek is lehetnek rossz napjai. S ilyenkor simán megtehetik, elvégre ballábbal keltek fel, hogy a megyei főügyész helyettest is inzultálják a diósgyőri temetőnél. Neki szerencséje volt, az igazolványa megmentette a bilincseléstől.
Ugyanez a bírónő meg sem nézte a rabosított képemet, különben nem hihetett volna Soltész Edina felbujtott tanúnak, aki a rövid barna dzsekimre azt állított, hosszú világos klasszikus Colombo ballonban látott. Majd, mint az eseményről készült videó is bizonyítja a történtek után érkezett a posta elé. S letagadta, hogy párjával jártak ott, az élettársa viszont a rendőrségen leleplezte, de még ez is kevés volt a szembesítés elrendeléséhez. Mondván feljelentettem a fél világot és szerint mentálisan beteg vagyok tehát, törvényen kívül helyezve leszarhatják az állampolgári jogaimat.
Az ügy kulminál, sorozatban gyártom a feljelentéseket a támadóim és a zsaroló személyek ellen. Mindhiába. A hatóságok összezárnak semmilyen nyomozást, szembesítést nem végeztek viszont a megadott határidőn belül indoklás nélkül küldözgetik az elutasító határozatokat.
Végül itt is kérem a hozzáértők segítségét, tanácsát-mit lehet tenni egy jogállamban, ha két magáról megfeledkező önkormányzati rendész – mellékesen társaikkal, szöges gumibottal még hajléktalanokat is bántalmaztak – jogalap nélkül megbilincselnek, kizsebelnek, és fegyveres támadással megrágalmaznak.
És a miskolci kapitányságon Búzásné Faragó Edit vizsgáló gyaníthatóan a hivatali hatalmával visszaélve félrevezeti a nyomozást és eltünteti a kompromittáló videókat. Ezt még a bírónő is kiszúrta, rákérdezett, de elhitte nekik, hogy a rendszergazda nem másolta át.
Hozzátenném, hogy erről a rémtörténetről egy hatórás videó felvétel is készült a központi főügyészség pincéjében. Dokumentációkkal. Akkor aznap az mondták megkapom ezt is. Legutóbb azt írták a debreceni regionális nyomozó főügyészségen van, tőlük kérjem. Mondanom sem kell a kérésemet még válaszra sem méltatták.
Szakállas történet. Közben persze ámítanak, hogy tart a vizsgálat, de valahogyan nem ezt tapasztalom. S mivel bárkivel megeshet, egy ilyen személyes tragédia kérem a velem együtt érzők támogatását.
Előre is köszönöm.
