Avi/ujkelet.live
A háború 402. napja: Kora délután körülbelül 50 rakétát lőttek ki Libanonból Felső- és Nyugat-Galileára. A lövedékek egy részét elfogták a légvédelmi rendszerek, de voltak becsapódások.
תיעוד מהנפילה בדיר אל-אסד@_Gitsis_ pic.twitter.com/m4BTPWVixC
— החדשות – N12 (@N12News) 2024. november 11.
A Magen David Adom mentőszolgálat szerint három személyt láttak el repesz okozta sérülésekkel az Arab Bi’ina közösségben. Egy 27 éves nő közepesen súlyos sérüléseket szenvedett, míg egy 35 éves férfi és egy egyéves kislány könnyű sérüléseket.
נזק מהפגיעה בכרמיאל pic.twitter.com/Jyk4pLjK7w
— החדשות – N12 (@N12News) 2024. november 11.
A támadásért a Hezbollah terrorszervezet vállalta a felelősséget, mindván, az Ejtőernyős-dandár egyik kiképző bázisát támadta Karmiel telepen.
A légierő 12:37-kor elfogott egy Libanonból küldött drónt, mely aktiválta a figyelmeztetést Malkiában.
Szíria: A szíriai SANA állami hírügynökség egy izraeli légicsapásról számolt be délben Sinshar falu közelében, Homsz külvárosában.
תחנת הרדיו שאם אף אמ המזוהה עם משטר אסד מדווחת על תקיפה ישראלית בחלק הדרומי של העיר חומס במרכז סוריה pic.twitter.com/uxCNc7rD2y
— roi kais • روعي كايس • רועי קייס (@kaisos1987) 2024. november 11.
A brit székhelyű Emberi Jogok Szíriai Megfigyelőközpont szerint az izraeli támadás célpontja a Hezbollah terrorszervezet egyik fegyverraktára volt a Homsz-Damaszkusz úton. támadást követően füst gomolygott, és újabb robbanások visszhangja hallatszott. Sérülésről nem érkezett jelentés. Megjegyzendő, hogy a Központ közleménye szerint a terület egy katonai terület, ahol a szíriai hadsereg 15. és 11. hadosztálya, valamint a Hezbollah katonai bázisai találhatók.
SIM: A hírszerző tiszt, aki panaszt tett, hogy a Miniszterelnöki Hivatal vezető tisztségviselői jelezték neki, hogy kínos anyagokkal rendelkeznek róla, és azt gyanítja, hogy megpróbálják elhallgattatni vagy zsarolni, nagy jelentőségű anyagokat tartott-e birtokában a hibáztatás és a felelősség kérdéseit illetően az október 7-én, nem sokkal reggel fél 6 előtt történtek kérdésében? És ugyanakkor, ha a hamisítások az időpontban és a tartalomban megtörténtek, akkor azok így vagy úgy megsemmisítik-e a Miniszterelnöki Hivatal vezető tisztségviselőinek, és talán a legmagasabb rangú tisztségviselőknek a felelősségét és bűnösségét pontosan ugyanazokban a kérdésekben? Ezekre a kérdésekre kereste a választ Ronen Bergman Pulitzer-díjas riporter a Ynetben.
A panaszokat és a legrelevánsabb titkosszolgálati anyagokat ismerő számos tisztviselővel folytatott beszélgetések alapján Bergman szerint úgy tűnik, hogy a Binjámin Netanjahu miniszterelnök irodája körül és azon belül zajló nyomozások – irathamisítás, az Izraeli Védelmi Erőkön belüli kémkedés, szigorúan titkos dokumentumok ellopása és külföldön történő közzétételével, és fenyegetéssel történő zsarolással kapcsolatos panaszok – során történelmi jelentőségű kérdés merült fel, amely a a ki a hibás a háborúért vita középpontjában áll, és amely már jó néhány vitát és vádaskodást váltott ki. Ez pedig a Ynet szerint a SIM-kártyákkal kapcsolatos.
Ez a SIM-hadműveletre vonatkozik a Hamász támadása előtti hónapokban. A középpontban két kérdés áll, amelyekről komoly vita folyik: Először is, mit tudott a Miniszterelnöki Hivatal és mit tudott maga a miniszterelnök a Sabak belbiztonsági szolgálat által elindított SIM-kártya-figyelő akcióról, amely a Hamász tervezett hadműveletének lehetőségére utaló jeleket keresett a háború előtti években, hónapokban? A második pedig, hogy mit jelentettek a Miniszterelnöki Hivatalnak arról, hogy a SIM-ek aktiválódtak a Hamász izraeli inváziója előtti két napban, és különösen az azt megelőző éjszaka?
A SIM-ek fontosságát már 2022-ben meghatározta a Déli Parancsnokság egyik dokumentuma, amely utal a kérdésre. Feltételezve, hogy a SIM-hadművelet legalább több éve tart, a politikai kör és az élén álló miniszterelnök tisztában volt a létezésével. Ennek ellenére, amikor az akciót a médiában részben nyilvánosságra hozták, a Miniszterelnöki Hivatal – amit egy magas rangú titkosszolgálati tisztviselő „Pavlovi-effektusként” definiált – sietett letagadni, hogy bármi tudomása lenne az egész ügyről.
Október 6. és 7. között az éjszakai órákban a hírszerző közösségben egyre több jel kezdett megjelenni izraeli SIM-kártyás telefonok használatával kapcsolatban Gázában. Ezeket a jeleket számos hatóságnak jelentették, beleértve a vezérkari főnöki hivatalát is. Az üzenet végén megjegyezték, hogy ,,szokatlan napok sorozatáról van szó az északi és a déli szektorban [Gázában]”.
Ezt a nagy részletességű jelentést az Izraeli Védelmi Erők vörös mobiltelefonjain keresztül titkosított kommunikáció útján továbbították a vezérkari főnöki hivatalnak, majd onnan vezető tisztviselők egy csoportjának. Ugyanez a hírszerző tiszt, „Sin” ezredes is megkapta ezt a jelentést. Ha megkapta, akkor ez cáfolja a Miniszterelnöki Hivatal állítását, mely szerint a hivatal az éjszaka folyamán nem kapott híreket a gázai történésekről, és az aggodalomról, hogy a SIM-kártyák használata azt jelzi, hogy a Hamász megtámadhatja Izraelt.
Ami az éjjel történtek folytatását illeti, a volt katonai titkár Avi Gil vezérőrnagy főügyészhez intézett panaszával egy időben a hadsereg tisztviselői egy újabb panaszt nyújtottak be a vezérkari főnöknek azzal a gyanúval kapcsolatban, hogy zsarolni akarták „Sin” ezredest.
Az állítólagos gyanúk középpontjában, amelyet a hadsereg magas rangú jogi tisztviselői elé is vittek – a miniszterelnök kabinetfőnöke, Tzachi Braverman áll. A katonai titkár első panasza az iroda egyik nagyon magas rangú tisztviselőjének magatartására vonatkozott, aki megfenyegette az egyik tisztviselőt, és követelte, hogy változtassa meg az október 7-én reggel lefolytatott legkritikusabb beszélgetés némelyikének időpontját és szövegét.
A katonai titkárság rögzíti a hívásokat és a műveleteket, és a néhány hónap elteltével végzett ellenőrzés során a titkár meglepődve tapasztalta, amikor az átiratokat és naplókat (hívási időpontok, címzettek és a hívások hossza) meghozták számára, hogy a naplók fontos részleteit és az átiratok tartalmának néhány lényeges témáját oly módon változtatták meg, hogy az olyan benyomást keltsen, mintha az irodában sokkal kevesebbet tudnának a SIM-hadműveletről. Amikor felkereste a jegyzőt, és megkérdezte az incidensről, azt válaszolta neki, hogy ezt az iroda ugyanazon magas rangú tisztviselőjének utasítására tette, amit nem utasíthatott el, mert attól tartott, hogy rosszul jönne ki belőle.
A Miniszterelnöki Hivatal elutasította a cikk állításait.
The post 50 rakéta Libanonból, állítólagos támadás Szíriában és a SIM-kártyák ügye first appeared on Új Kelet Live.