A háború 403. napja: Október 27 óta van a Sabak belbiztonsági szolgálat szigorú őrizetében a Miniszterelnöki Hivatal egyik szóvivője, Eli Feldstein, a bíróság holnap dönt fogva tartásának ügyében.

  • A Miniszterelnöki Hivatal kezdetben megpróbálta letagadni Feldsteint, és azt állítani, hogy nem volt tagja az iroda alkalmazottainak.
  • A KAN közszolgálati műsorszolgáltató múlt héten arról számolt be, hogy Binjámin Netanjahu irodáját figyelmeztették Feldstein foglalkoztatásával kapcsolatban, és tudták, hogy nem ment át a biztonsági háttérellenőrzésen. Az elbukott vizsgálat és a figyelmeztetés ellenére Feldstein folytatta munkáját.

A nyomozás az Izraeli Védelmi Erőktől jogosulatlanul eltulajdonított érzékeny titkosszolgálati dokumentumok Miniszterelnöki Hivatalnak, majd onnan a külföldi médiának kiszivárogtatott hírszerzési anyagot érintő üggyel foglalkozik.

  • A háború alatt rengeteg kiszivárogtatás történt. A Sabak nyomozása azonban az érzékeny forrásoknak okozott károkkal foglalkozik, egészen addig a pontig, amíg egy elsődleges háborús célt, a túszok szabadulását kockáztatták, és maguknak a túszoknak az életét.
  • Ez különbözteti meg ezt az ügyet a többi kiszivárogtatástól, amelyek többnyire az izraeli oldalon folytatott bizalmas megbeszélések jegyzőkönyveiről és más titkosszolgálati anyagokról szóltak.
  • A hadseregtől kiszivárgott nyers hírszerzési információ a közvélemény manipulálására irányuló kampány része lehetett. A hadseregnek és más hírszerző ügynökségeknek is vannak olyan rendszerei, amelyeknek az a feladata, hogy befolyásoljanak, de nem az izraeli közvéleményt hanem az ellenséget. A törvény szerint tilos ilyen befolyásolási rendszert megkísérelni és működtetni, pláne nem az ún. minősített anyagokkal, amelyeket egyáltalán nem szabad nyilvánosságra hozni.

Az ügy többi gyanúsítottja a katonai hírszerzésnél az Információbiztonsági Osztály alkalmazottja, melynek feladata a kiszivárogtatások megakadályozása.

A titkosított dokumentumok ügyében az egyik gyanúsítottat képviselő ügyvéd ma reggel azt nyilatkozta a katonai rádiónak, hogy ügyfele ,,úgy gondolta, hogy vannak olyan információk, amelyekről a miniszterelnöknek tudnia kell, és Eli Feldstein azt mondta neki, hogy az információt továbbították a miniszterelnöknek, aki ‘többet akar, és egy egész napot szán arra, hogy foglalkozzon ezzel az üggyel’”.

Elmondása szerint: ,,Az indítéka a túszalku mellett szólt. Ezt az információt arra szánta, hogy a miniszterelnök és beosztottjai a lehető legjobb módon hozzanak döntéseket… Útközben tévedett, 100 százalékig tévedett”, de ,,azt mondta magának, hogy erre a miniszterelnöknek szüksége van, és az együttműködés és a kapott válaszok elhitették vele, hogy az információ eljut oda, ahova szánta”.

Az ügyvéd állításai ellentétben állnak Binjámin Netanjahu miniszterelnök válaszával, amelyet Feldstein letartóztatása után adott ki: ,,A nyilvánosságra hozott dokumentum soha nem jutott el a katonai hírszerzéstől a Miniszterelnöki Hivatalhoz, a miniszterelnök a médiából értesült róla. Az érintett [Feldstein] soha nem vett részt biztonsági megbeszéléseken, nem volt kitéve vagy kapott minősített információkat, és nem vett részt titkos látogatásokon” – közölte akkor az irodája.

A Miniszterelnöki Hivatal közleménye ma délben azt állította, hogy a kiszivárgott dokumentumokkal kapcsolatos botrány gyanúsítottjait nyomás alá helyezték, hogy Netanjahu miniszterelnököt bevonják az ügybe.

„Nagyon fáj nekünk, hogy alaptalan állításokkal teszik tönkre fiatal férfiak életét, hogy kárt okozzanak a jobboldali kormánynak” – áll a Miniszterelnöki Hivatal sajtóközleményében.

„Egy demokratikus országban az embereket nem tartják fogva 20 napig a pincében egy kiszivárogtatás miatt, miközben napokig nem találkozhatnak ügyvéddel, csak azért, hogy hamis állításokat csikarjanak ki belőlük a miniszterelnökkel szemben”.

A Miniszterelnöki Hivatal szerint „ez a visszaélés még felháborítóbb”, tekintve, hogy a jelenlegi konfliktus során nem indítottak nyomozást a biztonsági kabinetből és a túszok ügyével foglalkozó tárgyalócsoporttól származó kiszivárogtatások ügyében.

„Ezek a bűnözői kiszivárogtatások érzékeny biztonsági információkat fedtek fel Iránnak, a Hezbollahnak és a Hamásznak, és nagy kárt okoztak az izraeli biztonságnak és a túszok kiszabadítására tett erőfeszítéseknek”.

EMLÉKEZTETŐ

A Pulitzer-díjas oknyomozó újságíró, Ronen Bergman a Yneten szeptemberben arról számolt be, vizsgálat indult az Izraeli Védelmi Erőkben, hogy kiderítsék, ki használja manipulatív módon a Gázában lefoglalt titkos Hamász-dokumentumokat – vagy azokat, amelyeket állítólag a Hamásztól szereztek meg – és továbbítja a nemzetközi médiának, hogy megpróbálja befolyásolni a közvéleményt Izraelben a túszok szabadulását lehetővé tevő tűzszüneti megállapodás ügyében.

  • Az izraeli törvények szerint a nemzetbiztonsággal és azzal kapcsolatos kérdésekkel foglalkozó minden hírt – mind a hagyományos médiában, mind a közösségi médiában – a közzététel előtt a cenzornak jóvá kell hagynia.
  • Az izraeli média gyakran megkerüli a cenzort azzal, hogy külföldi jelentéseket idéz, nem pedig izraeli forrásokat. 
  • Azonban még ez a gyakorlat sem működik minden esetben, hiszen a cenzor még ezeknek a külföldi jelentéseknek a közzétételét is megtilthatja, és meg is tiltja, beleértve azokat az eseteket is, amikor az információ könnyen elérhető az interneten.
  • Napjainkban, amikor az információkat bárki könnyen közzéteheti az interneten, a cenzúra is kritikák tárgyát képezi, mint elavult eszköz.

A harag két cikket érintett: az első a brit Jewish Chronicle-ben (szeptember 5), egy kicsi és befolyástalan újságban jelent meg; a másik pedig másnap a német Bild-ben, amely az ország legnagyobb és ennek megfelelően nagyon befolyásos újságja. Netanjahu a szeptember 8-i kabinetülés megnyitóján hivatkozott a Bild riportjára: ,,Felfedte, hogy a Hamász cselekvési terve az, hogy belső politikai nyomást gyakoroljon az izraeli kormányra.” Netanjahu a polgárokhoz fordulva azt kérte, hogy ne ,,essetek bele a Hamász csapdájába”.

  • Szeptember 1-jén a hadsereg bejelentette, hogy megtalálta hat kivégzett túsz holttestét Gázában. A hírre válaszul széles körű tiltakozások törtek ki, követelve a túszok szabadulását lehetővé tevő megállapodást. Netanjahu érve az volt, hogy a Philadelphi-folyosót nem szabad feladni a megállapodásért.

Mindkét cikkben azt állítják, hogy a Hamász belső és nagyon titkos dokumentumait fedik fel, állítólag egyenesen Jechíje Szinwar számítógépéről valók vagy ő maga írta.

A szervezet vezetőjének gondolkodásmódja, utasításai és stratégiája mindkét cikkben pontosan azt tükrözi, amit Netanjahu előző heti beszédében és az általa adott interjúkban állított, hogy Szinwar megosztottságot próbál szítani az izraeli közvéleményben, nem igazán érdekli az alku, és azt tervezi, hogy a Philadelphi-folyosó alatti alagutakon keresztül túszokkal együtt Egyiptomba szökik, majd onnan Iránba.

A Jewish Chronicle állítása szerint a szökési információ ,,állítólag a Hamász egyik elfogott magas rangú tisztviselőjének kihallgatása során, valamint augusztus 29-én, csütörtökön, a meggyilkolt hat túsz holttestének hazahozatalának napján lefoglalt dokumentumokból derült ki”. Azonban a szárazföldi manőver kezdete óta begyűjtött dokumentumokat kezelő egységnek, és általában a hírszerző közösségnek fogalma sem volt arról, miről és kiről van szó. Miután kiderült, hogy a cikk valótlan állításokat tartalmaz, a lap megvált a cikk szerzőjétől és törölte az anyagot.

A német Bild-ben megjelent dokumentum vizsgálata során kiderült, hogy az egyáltalán nem Szinwar dokumentuma, vagy nem az ő gondolatait tükrözi, hanem a Hamász egy középrangú tisztviselőjének javaslata és az izraeli csapatok öt hónappal ezelőtt találták meg. A fő rész, amelyet az újság állítólag a dokumentumból idéz, miszerint a Hamász nem érdekelt a megállapodásban – egyáltalán nem szerepelt benne. ,,A dokumentumban szereplő információ más, a múltban meglévő azonos dokumentumokhoz kapcsolódik, nem számított új információnak” – mondta a hadsereg.

The post Egy interjú és a Miniszterelnöki Hivatal a Sabak ellen first appeared on Új Kelet Live.