
Egy újszülöttnek minden vicc új. Sértődés ne essék, csak az igazamat és becsületemet akarom !
Az sem biztos, hogy már mindenki tudja milyen gyalázatos dolog történt 2017. november hatodikán a miskolci nagy posta sarkán. Sajnálom, hogy nem tudom elfelejteni és azóta is folyamatosan fellebbezek, feljelentgetek mivel a bíróság engem mint áldozatot ítélt el, támadóimat pedig egy rövid időre a piedesztálra emelte, mígnem hasonló bűncselekmények miatt lebuktak.
Most januárban dr. Pászti Attila törvényszéki elnök tanácsa készül harmadszorra is elgáncsolni a per újra felvételt. Újabb bizonyíték arra, hogy még esélyt sem adnának az igazság kiderülésének. Nagy a tét.
Nem először írok erről, de elhatároztam az idén minden áron kijárom az igazságtételt. Ennek persze ára van. Szembe kell menni rendőrökkel, ügyészekkel és a bírókkal, akik részrehajlással ítélkeztek és kiszolgálták a hatalom elvárását. Okosabb barátaim szerint dicsérni kellene az igazságszolgáltatásban dolgozókat, akik csak egyszerűen bevédték a rám támadó miskolci két rendészt és nem róttak rám végrehajtható börtönt. Nyugtatnak, hogy jó szándékkal még az ítélettel járó összes joghátrány alól is mentesítettek. Jómagam e helyett a történtek óta csak nyomozok és szakszerűen feltártam az ártatlanságom valamennyi bizonyítékát. Hálátlan vagyok. Állítólag nem értem meg, hogy egzisztenciális okokból a rendőrök, az ügyészek és a bírók is meghunyászkodhatnak. Van az a pénz amikor a kopasz feje is korpás lesz.
Például a leggonoszabb Soltész Edina trafikos most a Szinva Plaza alkalmazottja úgy ment tanúskodni a bíróságra, hogy valójában semmit nem látott. Össze vissza hazudozott. Névtelenül, csak az ítélet meghozatala után derült ki – mivel a rendőrségi szembesítés alól is kimentették, hogy ő az egyik volt ismerősöm élettársa. Felhívtam a párját aki kérés nélkül őszinte vallomást tett. Elárulta – amit Edina elhallgatott – együtt jártak arra és nem munkába mentek hanem a nyelvstúdióba és mire a posta sarkához értek csak annyit láttak: a földön fekszem és a két egyenruhás a hátamon térdel. Ugyanezt mondta Csaba is a rendőrségen. Sőt most, hogy ismét lejátszottam – itt kimondja Csaba, mire odaértek akkor már a földön feküdtem. Ezt tessék összevetni Soltész Edina hazudozásával.
Tessék meghallgatni. Meg elolvasni a hazudós hölgy bírósági vallomását, amelyben ő engem olyan klasszikus Colombo ballonban vizionált és látta, ahogyan a farzsebemből pisztolyt rántok.
