Király és Ász – 2. rész

ujkelet.live

A háború 541. napja, emlékeztető: 2023 elején, hónapokkal a Hamász terrorszervezet támadása előtt, Binjámin Netanjahu miniszterelnöknek egy kifinomult likvidálási tervet prezentáltak. A művelet kódnevének közzététele tilos.

Az ötlet a Hamász két vezető tagjának kettős, egyidejű likvidálása volt: a „Király” becenévre hallgató Mohamed Deif, a Hamász katonai szárnyának, az Izz ad-Din al-Kasszám Dandároknak a vezetője; És akit „Ász”-nak becéztek, Jechíje Szinwar, a Hamász gázai vezetője.

A titkos terv létezését Ronen Bergman Pulitzer-díjas újságíró tárta fel a Yedioth Ahronoth hétvégi számában.

Az ötlet az volt, hogy egyidejűleg likvidálják őket, miközben kihasználják azt a nagyon rövid időszakot, amikor Deif a föld felett volt. A terv szerint ha a hadsereg és a Sabak elég hosszú ideig fenntartja a hadműveleti készenlétet – beleértve a kém- és vadászrepülőgépeket is –, eljön a pillanat, amikor teljesülnek a feltételek Deif és Szinwar egyidejű megölésére.

A programmal voltak problémák, és még mindig nem volt tökéletes. Az egyik gond a civil áldozatok száma volt, mely a becslések szerint 25 lenne. Ma, október 7-e után, úgy tűnik, ennyi halott nem állítana meg egy ekkora mértékű műveletet, de akkoriban ez olyan szám volt, amely a tervezőasztalhoz való visszatérés irányába billentette a mérleget.

Naftali Bennett miniszterelnök nagyon támadó volt, és a magas rangú tisztviselő szerint likvidálni akarta a lehető legtöbb terroristát. Irodájában 2022. január első napjaiban tartották a palesztin aréna helyzetértékelését, amikor is napirendre került Deif és Szinwar egyidejűleg való likvidálására való felkészülés és egy másik akció, amely vezető személyiségek „lefejezését” érintette. Az ülésen az egyik jelenlévő szerint kiderült, hogy minden alkalommal elhalasztották a felkészülést, ,,mert senki sem akarta [végrehajtani]. Senki, kivéve Bennettet”.

Egy magas rangú forrás szerint, aki ismeri a tervet, a hadsereg aggodalmának egyik oka az volt, hogy egy ilyen kettős likvidálás ,,általános riadalmat okozna az egész szervezetben”. Eljutnának arra a pontra, ahol a Hamász és a Hezbollah terrorszervezet az Izraellel való konfrontáció felé tart.

Izrael azonban kevesebbet fektetett be a Hamászba, mert azt – főként Netanjahu – másodlagos színtérként határozta meg. Az átállás a rutinból vészhelyzetbe a Hamász végrehajtó parancsa, mely szerint minden vezető személyiség föld alá vonul, ahol – amint az október 7-e óta bebizonyosodott – a sokkal nehezebb rájuk csapást mérni.

,,Nyilvánvaló, hogy ezek teljesen más játékszabályok” – mondta egy személy, aki a Déli Parancsnokságban az alagutakkal kapcsolatos hírszerzéssel foglalkozott. ,,A hírszerzés sokkal kevésbé jó, és a mozgó célpont nyomon követésének képessége szinte nem létezik föld alatt tartózkodó emberre. Még ha pontosan tudjuk is, hol van, akkor is hatalmas mennyiségű bombát kell lezáporozni az alagútra és a szellőző- és menekülőnyílásokra. És akkor még ha a Légierő szakértői, akiknek ezekben a dolgokban nincs versenytársa, nagy valószínűséggel úgy becsülik, a célpontot likvidálták, mindig fennáll az esélye annak, hogy ilyen mélységben és az erődítmények miatt nem sikerül, és véletlenül nem lesz ott, vagy csak megsérül.”

És ez a dilemma: az izraeli hadsereg és a Sabak végrehajthatja „Ász” és „Király” kiiktatását, amíg a Gázai övezet rutinszerű állapotban van. Vészhelyzetben a sikeres likvidálás esélye sokkal kisebb volt, a járulékos veszteségek kockázata pedig sokkal nagyobb. Másrészt a rutin alatti likvidálás széles körű harcot robbanthat ki. Hogy döntenek végül? Várnak, és addig folytatják a kettős likvidálás előkészítését, amíg megszületik a döntés, és amíg Aviv Kochavi vezérkari főnök meg nem győzik arról, hogy a műveletet végre kell hajtani.

Aztán majdnem megszületett a döntés. 2022 áprilisában, pészach idején Bennett délen járt, és útközben megállt, hogy látogatást tegyen a beersevai katonai bázison. Ott találkozott Eliezer Toledano vezérőrnaggyal és Kochavi vezérkari főnök is úton volt. Közben Toledano négyszemközt lelkesen beszélt a kettős likvidálásról, amely bár a Sabakban született, a Déli Parancsnokság átvette. Bennettet pedig nagyon lenyűgözte.

Elkeseredett vita kíséri majd az ügyben érintetteket azoktól a hónapoktól kezdve, és különösen október 7-e óta, arról, hogy ki a hibás azért, hogy Deif és Szinwar végül nem lett likvidálva. ,,Az Izraeli Védelmi Erők ilyen szintjein senki sem akarta igazán kiiktatni Szinwart” – állította egy nagyon magas rangú biztonsági forrás. ,,Mindenki azt akarta, hogy rögzítsék, hogy támogatják, mások pedig megakadályozzák. Ez egyfajta hazárdjáték volt, ami október 7-ig tartott.” Egy másik vezető forrás azt állítja, hogy Toledano valójában a megállapodás mellett volt Gáza kapcsán, de nem akarta ezt kimondani. Egy harmadik forrás, aki a találkozók nagy részén jelen volt, azt mondja, nincs kétsége afelől, hogy a Déli Parancsnokság egykori vezérőrnagya valóban nagyon akarta Szinwar likvidálását: ,,Toldeno azt akarta, hogy az ő hivatali idejében legyen, hogy vezesse, irányítsa, mi fejlődjön ki belőle. Lehet vitatkozni, hogy ez helyes-e vagy sem, de ő biztosan akarta.”

Akárhogy is, Toledanónak nagyon gyorsan lehetősége adódott. Április 30-án Szinwar elmondta híres beszédét.

„A megszálló államban élő népünk – a Negevben, az [északi] háromszögben, Haifán, Akkón, Jaffán és Lodban – mindenki, akinek fegyvere van, fogja, és akinek nincs fegyvere, vegyen egy kést vagy baltát” – mondta Szinwar. Öt nappal később két terrorista négy civilt gyilkolt meg El-Adban, négy másikat pedig megsebesített. A terroristák baltát és kést használtak.

Toledano számára ez volt a lehetőség a kettős likvidálás megvalósítására, és nyomást kezdett gyakorolni, hogy a vezérkar és a kormány jóváhagyja a műveletet. Kezdeményezésére sürgős megbeszélést folytattak a Katonai Hírszerzés vezetőjével, majd a vezérkari főnökkel, a vezérkar számos magas rangú tagja részvételével. Toledano a találkozókon felvetette azt a hírszerzési értesülést, hogy Siznwar terrorizmust exportál Júdea és Szamária területére. ,,Gáza megfizetett a Falak Őrzőjéért, ezért a Hamászt jelenleg nem érdekli az ottani nagyobb zűrzavar” – állította Toledano az ülésen jelenlévők egyike szerint -, ,,ezért exportálni akarja Júdeába, Szamáriába és Libanonba.” Toledano szerint: ,,Felbecsülhetetlen értékű lehetőséget kaptunk, amelyben a Hamász laza rutinban van, és legitimitásunk is van. Ez ritka átfedés, mert általában az a probléma, hogy rendszerint hiányzik a legitimitás. És itt, a terrortámadás miatt, megvan a legitimitásod.”

A vezérkari főnökkel folytatott május 8-i megbeszélés hosszú és feszült volt. Toledano azt állította, hogy „Ász” és „Király” likvidálása segítene kezelni a terrorizmust Júdea és Szamáriában, amely egyre növekedett. A hadseregben voltak, akik ezt a kapcsolatot gyengének tartották. „Ez már teljesen abszurd volt” – mondta egy tiszt, aki ismeri a részleteket. ,,Azt mondani, hogy Szinwar likvidálása megakadályozza az egyéni terrorizmust Júdeában és Szamáriában? A körülötte lévők azt mondták neki: ‘Figyelj, Eliezer, minden ürügyet megragadsz Szinwar likvidálására.”

Toledano ezt később így jellemezte az egyik október 7-et vizsgáló nyomozócsoportnak: „Úgy éreztem, hogy az egész vezérkar ellen harcolok, hogy mindenkit meggyőzzek a kettős likvidálásról, és ők nem akarják. Mondom nekik, srácok, lángba borítják nekünk a Templom-hegyet, az Al-Aksza veszélyben van címen, ami egy trükk, amit a Mufti óta használnak. Ez a dolog terrorizmust kreál, és az, aki táplálja, az a Hamász. A Hamász lángra lobbantja a Templom-hegyet.”

,,Másodszor, mondtam nekik, lehetőségünk van csapást mérni a Jordán és a tenger között született palesztin hadseregnek [főleg a Hamász katonai szárnyára utal], ami nagyon negatív fejlemény az izraeli-palesztin konfliktusban, mind az arénák [a Hezbollahhoz és Iránhoz való] kapcsolata miatt, mind pedig a Hamászon belül kiépülő képességek miatt is, ami engem nagyon zavar. És nagyon is tisztában vagyok azzal, hogy az asztal rongyásig van, és van Irán és van Libanon, de azt is mondom, hogy nincs más választásunk, és mennünk kell, és ha később jön egy rövid kör a Hamásszal, akkor jöjjön.” De Kochavi nem volt meggyőzve, és élesen bírálta az érvelést.

Az ülésen jelenlévők egyike egy nehéz vitát írt le, amelyben bizonyos mértékig mindenkinek igaza volt: ,,Utólag visszagondolva természetesen tudjuk, hogy ez egy lehetőség volt, egy újabb elszalasztott lehetőség, de valós időben emlékeznünk kell arra, hogy a Hamász és Gáza szempontjából az elmúlt évek legcsendesebb éve után voltunk. Ebben a helyzetben mindenképpen érthető, hogy Aviv nem támogatta egy olyan akció végrehajtását, amely nagyon kétségesen megnyugtatta volna a területeket, és nagy valószínűséggel újabb kört robbantott volna ki Gázával. Ma már tudjuk, hogy a Hamász visszafogottsága csalárd tervének része volt. Valós időben ez másképp festett.”

Ugyanakkor Bennett is hadműveletet akart indítani Gázában a „baltás beszéd” és a nemzetközi legitimáció után, amelyet a beszéd adott Izraelnek. Nem sokkal a viharos vezérkari ülés vége után a miniszterelnök ,,palesztin aréna helyzetértékelést” végez, és azonnali támadást szorgalmaz a Gázai övezet ellen, de a jelenlévők többségének ellenkezésébe ütközött, azt állítva, hogy ,,Gáza csendes, és nincs hajlandóság”. Kochavi vezérkari főnök határozottan ellenezte a támadást; úgy vélte, nincs értelme az arénák erőszakos összekapcsolásának, a merényletek fellángoláshoz és szükségtelen háborúhoz vezetnek, és jelenleg amúgy sincs hajlandóság, minden bizonnyal azután, hogy Szinwar meghallotta a likvidálására irányuló felhívásokat Izraelben. A helyzetértékelés résztvevői szerint Kochavi azt mondta Bennettnek: ,,Hogyan nézek majd a háborúban elhunytak szülei szemébe… Meg kell győznöd, hogy háborúzni kell.” Bennett azt válaszolta Kochavinak, hogy ő is ezzel próbálkozik már hosszú percek óta. Kochavi azt mondja, hogy ő, Bennett, nem járt sikerrel.

,,Szinwar instabil személy, és meglepetésszerű támadást indíthat” – mondta Bennett. „Nem szabad kizárólag a hírszerzésre hagyatkozni. Mindenesetre belerángathatnak egy összetűzésbe, úgyhogy jobb, ha mi kezdeményezzük.” A Sabak vezetője ezt támogatja, és arról tájékoztat, hogy két-három hétbe telik, mire készen állnak egy ilyen hadjáratra a Gázai övezetben. A Moszad egyik magas rangú tisztviselője a megbeszélésen a szervezet vezetőjének likvidálási lehetőségére utalva azt mondta, hogy ,,egy életben lévő Szinwar jobb Izraelnek, mint egy halott Szinwar”.

Bennett elfogadta Kochavi kijelentését, miszerint még ha meg is akarják valósítani a kettős likvidálást, még mindig nincs meg hozzá az operatív képesség. Bennett arra a következtetésre jut, hogy konkrétan csak a terrorelhárító műveletre való felkészültségről kellene szót ejteni – majd az esetlegesen kialakuló hadjáratra való felkészültségről.

Egy nappal később, egy munkaértekezleten a Sabak vezetője célzott műveleteket és likvidálásokat javasol a Gázai övezetben Bennettnek. Néhány nappal később, a Moszad vezetőjével folytatott munkamegbeszélésen Bennett kijelenti, hogy a Hamász felbujtása – különös tekintettel Szaleh al-Arurira – ,,összes terrortámadás összekötő szála”. Kiadja, hogy ,,gazdasági lépéseket tegyenek, hogy kárt okozzanak neki”, és azt javasolja, hogy ,,a lehető leghamarabb hajtsák végre a kettős likvidálást”.

De Bennettnek nem marad ideje. Június 30-án feloszlik a kormány, és Izraelben választásokat írnak ki. Megint.

Netanjahu Iránra koncentrál

2022. december 29-én letette az esküt Netanjahu új – jelenlegi – kormánya. Nem sokkal ezután a biztonsági szolgálat a gázai merényletekre vonatkozó tervek és javaslatok hosszú sorát prezentálta neki, főleg Deif és Szinwar ellen. Mint említettük, a kettős likvidálás műveletet is bemutatták neki.

2023 márciusának végén a Hamász terroristái Libanonban izraeli területet rakétáztak. A Sabak főnöke, Ronen Bar azt javasolta, hogy azonnal likvidálják a Júdea és Szamária Főhadiszállás parancsnokait Gázában. Tzachi Hanegbi, a Nemzetbiztonsági Tanács vezetője, Netanjahuhoz közel álló, azt javasolta, hogy ne reagáljanak. ,,Az volt a benyomásom, hogy Netanjahu biztos volt abban, hogy virtuóz képességeivel a közvélemény meggyőzésében és a jól beolajozott propagandagépezetben, ami a rendelkezésére áll, végül képes lesz bármilyen valóságot átformálni” – mondta egy magas rangú védelmi tiszt.

A Hamászt azonban láthatóan kevésbé nyűgözte le a 14-es csatorna, és röviddel a Széder este után áprilisban ismét rakétákat lőttek ki Libanonból, és ezúttal Szíriából is. Toledano válaszul aktiválni kívánta a kettős likvidálást, de az ő szemszögéből nézve a hivatalba lépő vezérkari főnök, Herci Halevi altábornagy még kevésbé koncentrál Gázára, mint elődje, és jobban Iránra koncentrál. ,,Dühösek voltunk Halevire, aki bár a Déli Parancsnokságból jött, az egész hadsereget Iránba vitte” – mondta a Hamászra specializálódott tiszt.

De Kochavi is Iránnal foglalkozott.

„Herci megváltoztatta Kochavi politikáját. Aviv foglalkozott Iránnal, de nem Iránt, és természetesen nem az iráni atomprogramot helyezte minden élére. Azt mondta: Akarjátok, hogy az izraeli hadsereg komolyan vegye az iráni ügyet? További dedikált védelmi költségvetésre van szükségünk az Iránnal való megküzdéshez, különben nincs elég forrásom. Amikor Herci jött, azt mondta: Nem tudom elfogadni ezt a kiváltságot, először Irán, majd ebben a sorrendben – Libanon, Júdea és Szamária, majd Gáza. Eliezer [Toldano] rájött, hogy elveszíti a fókuszt, és azt mondja: Nem lehet, nem lehet, hogy ez a szörnyeteg rám nő. Ott ülünk egy találkozón, és azt mondjuk: Meg kell próbálnunk meggyőzni Hercit.”

Hogyan fogja Toledo meggyőzni? „Meg fogja mondani neki, nincs probléma azzal, hogy Iránnal mész, de várj, mielőtt Iránnal kezdesz, mérjünk egy nagyon-nagyon erős csapást Gázára, hogy hosszú távon elrettentsük őket. Leszedjük ezt a Jechíje Szinwar vagy Deif nevű szemétládát, vagy mindkettőt, és ez egy viszonylag hosszú békeidőt ad nekünk, aztán békét ad a hadseregnek. Miért? Ellenkező esetben Iránba akaraz majd futni, de folyamatosan felesleges köröket fogsz tenni Gázában.”

Ez nem járt sikerrel, főleg azért, mert Halevi vezérkari főnök egészen más parancsot kapott Netanjahu miniszterelnöktől: Arra összpontosítani a hadsereget, hogy készen álljon az Iránnal, és talán egyszerre a Hezbollah terrorszervezettel folytatott hadjáratra. Gáza Netanjahu meglátása szerint, mint említettük, csak másodlagos volt, és az ottani harcok megzavarták volna a Szaúd-Arábiával folytatott folyamat haladását.

Mellesleg, Netanjahu a Hezbollah ellen sem küzdött igazán. Miután Naszrallah áprilisban küldött egy terroristát, aki egy iráni bombával megpróbált felrobbantani egy buszt a Megiddo csomópontnál, a vezérkari főnök határozott fellépést követelt a Hezbollah ellen, többek között merényletekkel. Netanjahu határozottan elutasította a tervet. Válaszul Izrael megelégelte néhány dél-libanoni sziklás domb bombázásával.

És mi van Gázával? Netanjahu 2023-ban október 7-ig ismételten visszautasít minden kezdeményezést. ,,A végső cél – hangsúlyozza Netanjahu – ,,a béke Szaúd-Arábiával.” Nem helyesli a Hamász Júdea és Szamária Főhadiszállás likvidálását, csak elrendeli ezeknek az előkészítését, olyan előkészületeket, amelyeket nem fog jóváhagyni, csak október 7-e után. Netanjahu elrendelte, hogy más merényleteket, az élén Szinwarral és Deiffel, ne a levegőből, hanem a terepen végrehajtott likvidálással, például lövöldözéssel hajtsák végre. A jelentés minden érintett számára világos: A Gázán belüli ilyen műveletek végrehajtásának képessége nagyon alacsony, és ezt Netanjahu tudja. ,,Röviden: mellébeszélt, mert békét akart, és megállapodást akart Szaúd-Arábiával. Ez az egyetlen dolog, ami érdekelte” – mondta egy forrás, aki részt vett ezeken a találkozókon.

2023. július 30-án a Sabak vezetője, Ronen Bar kijelentette, hogy „széles körben megszaporodnak a Gázából eredő terrortámadások (Júdeában és Szamáriában). Üzenetet kell küldeni Szinwarnak, hogy hamarosan elkezdjük csökkenteni a munkások körét [akik beléphetnek az országba].” Bar azt is javasolta, hogy ,,talán valakit meg kellene ölni ott”, talán „Ász”, esetleg „Király”, esetleg valakit alacsonyabb szinten. Netanjahu azt válaszolta, hogy egy ilyen likvidálás „harckört” jelent, és a kérdés lekerült a napirendről.

Egy hónappal később, amikor a Katonai Hírszerzés vezetője ismét tájékoztatja a Gázából eredő terrortámadások végrehajtására irányuló szándékról Júdea és Szamáriában, Netanjahu és Joav Gallant védelmi miniszter egyértelműen arra utasítja: ,,Gázát csendesnek és stabilnak kell fenntartani.”

2023. október 1-jén, mindössze egy héttel a mészárlás előtt, a Sabak főnöke, Bar azt mondta: „Szinwar erősnek érzi magát. Konfrontálódni kell vele. Műveleti tervet kell készíteni a Gázai övezetre vonatkozóan.” A vezérkari főnök „széles kampány előkészítésére” szólít fel a Gázai övezetben. Netanjahu közli a prioritásait: ,,A fő cél – béke Szaúd-Arábiával. Izraeli önmérsékletére van szükség, miután megpróbálnak megegyezésre jutni Szaúd-Arábiával.” Ilyen helyzetben senkinek eszébe sem jut, hogy újra felhozza a kettős likvidálást, vagy akár Deif vagy Szinwar likvidálását.

Egy hét múlva már késő lesz.

Szinwart végül likvidálták, amikor véletlenül belefutott egy katonába, aki nem tudta, kit ölt meg. Deifet egy összetett merénylet során, több hónapos erőfeszítés után, a Katonai Hírszerzés és a Sabak közreműködésével likvidálták. Deif holttestét nem találták meg, és a robbanóanyag-mennyiség miatt nyilván számtalan részecskére bomlott fel. Egyébként a becslések szerint ebben a likvidálásban mintegy 70 civilt is megöltek. Pontosan ez a járulékos veszteség, amelyet csak körülbelül két évvel korábban nem hagytak jóvá.

https://anchor.fm/s/51fceecc/podcast/rss

The post Király és Ász – 2. rész first appeared on Új Kelet Live.