ujkeletlive

A Legfelsőbb Bíróság átadta a lehetőséget a kormány és a legfőbb ügyész közötti kompromisszumos megoldásra irányuló tárgyalásoknak, a koalíció miniszterei szerint kizárt a megegyezés

Feszült légkörben kezdődött tegnap reggel a Legfelsőbb Bíróságon a Sábák belbiztonsági szolgálat vezetőjének miniszterelnök által kezdeményezett menesztése körül kialakult jogi vita tárgyalása. Kormánypárti támogatók a döntéshozatal megakadályozására irányuló támadásai ellenére rövid szünet, és az agresszív közönség eltávolítását követően, a bírák meghallgatták a Ronen Bar menesztése mellett és elleni érveket, majd közel 11 órás vita után a Legfelsőbb Bíróság ideiglenes rendelkezést hozott, miszerint a Sábák-főnök mindaddig hivatalában marad, míg más döntés nem születik.

A határozat befagyasztja Bar kirúgásának a kormány által június 10-ére időzített érvényesítését, emellett meghatározza, hogy Binjámin Netanjahu miniszterelnök nem jelentheti be utódját. Meghallgatások tarthatók, de tilos bejelenteni a kinevezést vagy kizárni Bart a konzultációkból.

Összegezve, Bar eltávolításával kapcsolatban a bírák kompromisszumra szólították fel a kormányt és az ügyészséget egy „kreatív megoldást” illetően pészach ünnepe utáni, április 24.-ig.

„Nem lehet elősegíteni olyan intézkedést, amely a Biztonsági Szolgálat (Sábák) vezetője megbízatásának megszüntetésére irányul, beleértve a szolgálat vezetőjének helyetteséről vagy helyetteseiről szóló nyilatkozatot, és nem lehet korlátozni hatáskörét,” – áll a Legfelsőbb Bíróság határozatában.

Továbbá, az is megállapításra került, hogy a Sábák vezetője bizalmas nyilatkozatot nyújthat be a bíróságnak, melynek másolatát átadják a miniszterelnöknek, aki április 24-ig nyújthat be nyilatkozatot alátámasztva ténybeli állításait, csatolva a szükséges dokumentumokat a nyilatkozathoz. A Legfelsőbb Bíróság határozatában tisztázta, hogy „a miniszterelnök és a kormány nem térhet el a Sábák vezetőjével, és a belbiztonsági szolgálattal való szakmai kapcsolataikban szokásos munkarendtől, beleértve a szolgálat vezetőjének alárendelt tisztségviselők felé történő utasítások kiadását is.„

Bar menesztését követően a Legfelsőbb Bíróságra beadott elutasító petíciók kérelmezői szerint a Sábák vezetőjének kirúgása a miniszterelnök súlyos összeférhetetlenség közepette hozott döntése a hivatalát érintő és a Sábák által vizsgált Katar-gate üggyel kapcsolatos vizsgálatokhoz kapcsolódik. A tiltakozók szerint Bar menesztése egyértelmű példa a kormányzati hatalommal való visszaélésre, valamint a jogállamiság és Izrael biztonságának súlyos megsértésére.

A főügyész képviselője, Anar Helman ügyvéd állítása szerint a menesztés olyan [idegen] szempontok alapján történt, ami jogi beavatkozást indokol, emellett az olyan ügyek, mint a Katar-gate elkerülhetetlenek a felmerült gyanúk miatt, hozzátéve, miszerint az eljárás maga hibás volt, és aláássa a demokrácia kulcsfontosságú védelmezőit.

Ezzel szemben, a bíróságon a kormányt képviselő Cion Amir ügyvéd azt állította, hogy a koalíciónak törvényes felhatalmazása van a Sábák vezetőjének elbocsátására, amelyet a bírák és korábban a főügyész sem vitatott, kizárólag a jogkör alkalmazásának módját.

Amir ügyvéd hangsúlyozta, hogy Bar elbocsátásának egyetlen oka a miniszterelnök bizalmának hiánya, miközben törvényes felhatalmazása van a Sábák főnökének elbocsátására, majd ellentmondva a belbiztonsági szolgálat vezetője munkaköri prioritásainak, azt állította, hogy nem őrködik Izrael állam felett.

„A miniszterelnök a Sábák vezetőjébe vetett bizalma nem személyes bizalom, ők nem barátok, és ez nem bizalmi pozíció. Ez a Sábák vezetőjének megítélésébe és szakmaiságába vetett bizalom,” – közölte Amir, mire Noam Szolberg bíró azt válaszolta, miszerint – „vitathatatlan, hogy ha nincs bizalom, akkor fel lehet menteni, de fel lehet-e menteni a Sábák vezetőjét válasza nélkül, és megelégedni a levelével?”

A kormány ügyvédje olyan eseteket említett, amikor a koalíció szerint a Sábák vezetőjének be kellett volna avatkoznia – például a jogi reform feszültségei idején a „szolgálatmegtagadás” ügyében, ami megdöbbenést váltott ki a jelenlévő bírákból.

A Legfelsőbb Bíróság bírák egyébként nem vitatták a belbiztonsági szolgálat főnökének menesztésére irányuló jogát, de hangsúlyozzák, hogy ilyen esetben ismertetnie kell elbocsátásának okait, és lehetőséget kell biztosítania, hogy a felhozott vádakra érdemben reagálhasson. Ilymódon rámutattak, hogy bár a kormány meghívta Bart az elbocsátásáról szóló ülésre, de nem biztosította számára a felkészülés lehetőségét, mivel előre nem közölték vele azon vádakat, melyekre válaszolnia kellett volna. Ennek következtében Bar el sem ment a tárgyalásra, és a kormány megelégedett azzal a levéllel, amelyet az ülés előtt benyújtott.

Az adminisztratív jogra hivatkozva a kormány élni akart a menesztés jogával, mellőzve azon alapelvek betartását, amely előírja, hogy csak megfelelő ténybeli alapokra támaszkodva hozhatnak döntéseket, és kötelesek lehetőséget biztosítani az érintetteknek a válaszadásra, mielőtt határozatot hoznak.

„Előzetesen ismertetni kellett volna Bar előtt az ellene felhozott érveket, hogy reagálhasson rájuk,” – közölte Daphna Barak-Erez bírónő, majd Amir ügyvédhez fordulva megkérdezte – „Ön talán elfogadná, hogy az ügyfele először a bíróságon találkozzon a vádiratban ellene felhozott vádakkal?”

Amir szerint azonban minden jogszerűen történt, – „meghívták [Bart] a kormányülésre, hogy meghallgatást kapjon, de úgy döntött, hogy nem jön el. Ez azt jelenti, hogy lemondott a meghallgatáshoz való jogáról,” – állította, de a bírónő ragaszkodott a korábban elhangzottakhoz, mondván – „a meghallgatáshoz való jog elsősorban azt jelenti, hogy az érintettel előzetesen ismertetni kell azokat a tényeket, amelyekre reagálnia kell.”

Emellett, Szolberg bíró azt javasolta a kormány képviselőjének, hogy az ügyet terjesszék a vezetői kinevezésekkel illetékes bizottsághoz, lévén az ilymódon született döntés a közvélemény érdeke. Amir ügyvéd viszont elvetette a lehetőséget, mondván az eljárás túl hosszú ideig tartana, és a kormány nem várhat a  nagyon fontos biztonsági kihívások miatt. A miniszterelnöknek várhatóan nem lenne biztosított többsége a vezetői kinevezésekre jogosult bizottságban, ezért Joszi Fuchs kabinetfőnök átadott egy üzenetet Amirnak. A tárgyaláson felolvasott üzenet szerint Szolberg bíró javaslata nem kivitelezhető, mert a bizottságot nem lehet összehívni.

Barak-Erez bírónő azt javasolta, hogy a menesztéssel várjanak a Katar-gate vizsgálat befejezéséig, mivel „folyamatban van egy vizsgálat, befejezését követően az összeférhetetlenség megszűnik.”

A kormány képviselője azonban kijelentette – „ez egy veszélyes üzenet. Minden Sábák-vezető tudni fogja, hogy ha örökké a posztján akar maradni, akkor vizsgálatot indít,” – de Jichák Amit, a Legfelsőbb Bíróság elnöke közbelépett, és azt mondta – „ezek olyan összeesküvés-elméletek, amelyek külső megfontolásokat tulajdonítanak az egész világnak.”

Megjegyzendő – Izrael történelme során eddig nem menesztettek egyetlen Sábák főnököt sem. Ronen Bar kirúgása azt követően történt, hogy korábban többször is kijelentette, miszerint a folyamatban lévő ügyek lezárása után nem kíván tovább maradni posztján, és lemond.

A tegnapi maratoni vitát követően, a Legfelsőbb Bíróság végül átadta a lehetőséget a kormány és a legfőbb ügyész közötti kompromisszumos megoldásra irányuló tárgyalásoknak, ha mégsem sikerül megállapodni a jelzett határidőig, a Legfelsőbb Bíróság fog dönteni.

Bar menesztése miatt felmerülő összeférhetetlenség árnyékában, Netanjahu hivatala a döntésre reagálva közölte „a bírói testület a tárgyalás során többször is megerősítette, hogy nincs vita a kormány jogköréről a Sábák vezetőjének leváltására. Ezért érthetetlen a Legfelsőbb Bíróság döntése, amely tíz nappal elhalasztja [Bár] hivatali idejének végét.”

A közlemény továbbá megjegyezi, hogy – „a bírák megjegyzéseinek többsége az eljárási rendre vonatkozott, beleértve azt az álláspontot, hogy a kormánynak lehetőséget kellett volna biztosítania a távozó Sábák-vezető számára, hogy kifejtse álláspontját a Grunisz-bizottság előtt, ahogyan azt a főügyész is javasolta. A főügyész célja az, hogy minden lehetséges módon megakadályozza Ronen Bar elbocsátását, azzal az ürüggyel, hogy folyamatban lévő vizsgálat zajlik. Elfogadhatatlan az a helyzet, amelyben az izraeli kormány nem mozdíthat el egy alkalmatlan Sábák-vezetőt pusztán azért, mert egy olyan vizsgálat indult, amelynek semmi köze a kormány egyetlen miniszteréhez sem. Éppen ellenkezőleg – egy ilyen precedens lehetőséget teremtene arra, hogy bármely alkalmatlan Sábák-vezető, aki meg akarja őrizni pozícióját, vizsgálatot indítson egy miniszterhez közel álló személy ellen, és így ellehetetlenítse saját elbocsátását. A miniszterelnök folytatja a Sábák vezetői posztjára pályázó jelöltek meghallgatását,” – közli végezetül a miniszterelnök, bár annak kijelentését kerüli, hogy nem áll szándékában figyelembe venni a Legfelsőbb Bíróság döntését.

Kormánya miniszterei azonban nyíltan kijelentették, hogy elutasítják a határozatot, a Legfelsőbb Bírósággal együtt.

Így, Becalel Szmotrich [Vallásos Cionizmus] pénzügyminiszter szerint – „ami engem illet, április 10-től Ronen Bar csak címében és fizetési papírján lesz a Sábák vezetője, a Legfelsőbb Bíróság ideiglenes végzésének erejével, és semmi több. A Legfelsőbb Bíróság megengedi magának, hogy veszélyeztesse az állam biztonságát, nekünk pedig kötelességünk ezt megakadályozni. Felszólítom a miniszterelnököt, hogy ne hívja őt ülésekre, ne működjön vele együtt, és ne kezdjen semmilyen tárgyalásba a főügyésszel egy ’közös kompromisszumos megoldás’ érdekében. Felelősségünk van Izrael biztonságának fenntartásában, és nem engedhetjük, hogy a bírák arroganciája megkösse a kezünket háború idején.”

Slomo Karhi [Likud] kommunikációs miniszter egyenesen a bírósági döntés figyelmen kívül hagyására szólított fel, mondván, a döntés „törvénytelen és hatáskör nélküli. A ‘kreatív megoldás’ nagyon egyszerű – Ronen Bar április 10-én befejezi a munkáját. Kötelességünk megvédeni a demokráciát és az állam biztonságát. Ezek azok az egyensúlyok és fékek, amelyekre néha szükség van az igazságszolgáltatás egyensúlyának megteremtéséhez.” – közölte, majd hozzátette -” ha nem egy ilyen, az állam biztonságát fenyegető esetben, akkor hol van a vörös vonal? A palesztinok visszatérési joga? A zsidó állam eltörlése és minden polgár államává alakítása?”

Hasonló véleményen van Itamar Ben-Gvir [Ocma Jehudit] nemzetbiztonsági miniszter, hangsúlyozván azt is – „nincs más választás, mint hamarosan visszatérni a jogi reformhoz.”

Vallás és politika: Deri-ultimátum

A változatosság kedvéért ezúttal az szefárd-ultraortodox párt elnöke, Árje Deri küldött ultimátumot Binjámin Netanjahu miniszterelnöknek a katonai szolgálat alóli mentességgel kapcsolatban, mondván – „ha egy jesiva diákot is letartóztatnak, nem maradunk a kormányban.”

Korábban a másik háredi frakció, az askenázi Jahadut HaTora többször is azzal fenyegetőzött, hogy kilép a kormányból, amennyiben a miniszterelnök nem teljesíti koalíciós kötelezettségét, azaz az ultraortodoxok sorozási mentességet biztosító törvény megszavazását. A többször is bejelentett ultimátumból végül semmi sem lett, a Jahadut HaTora azt állítván, hogy a költségvetés megszavazása után kijelölt határidőig, a Kneszet nyári ülésszakáig nem lépnek ki a kormányból.

Legújabban, Deri pártjának hivatalos újságjában, a HaDerech legfrissebb számában megjelent interjú kapcsán közölte, hogy nem fog „egy-két hétnél” tovább várni a törvény elfogadására, és azt állította, hogy tiltakozásul már megtagadta az együttműködést koalíciós törvények előmozdítását illetően.

„Az igazságügyi miniszter és a külügyminiszter már megkeresett egy másik jogi területet érintő törvény előmozdításával kapcsolatban, egy jó törvénnyel, amely a kihallgatottak és vádlottak jogairól szól, és amely fontos korrekciót tartalmaz. Világosan megmondtam nekik: uraim, eddig és ne tovább. Amíg a jesiva diákok ügye nem rendeződik, nem megyünk tovább semmi mással.„

Azontúl, hogy ultimátumot szabott a háredi sorkatonai mentességet biztosító törvény megszavazására a nyári ülésszak kezdetéig, azt is kilátásba helyezte, hogy addig is pártja milyen feltételekkel marad a kormányban, – „amíg I-n őrizzen, az állam nem tesz kezdeményező lépéseket a jesiva diákok letartóztatására, addig a kormány részei maradunk. De abban a pillanatban, hogy ilyen letartóztatás történik, még ha csak egyetlen diákot érint is, aki jesivában ül, vagy, akit otthon kerestek fel, ez számunkra vörös vonal. Nem tudjuk folytatni egy ilyen kormány részeként.”

Deri, továbbá megjegyezte, hogy Netanjahu, és a többi koalíciós tag ismeri az általa meghatározott határidőt -„természetesen mindenki tudja – a miniszterelnök, az igazságügyi miniszter, a külügyminiszter, a koalíció elnöke,  mindenki. Várunk még egy-két hetet, hogy lássuk, születik-e valódi megállapodás. De enélkül, és előrelépés hiányában nem tudjuk folytatni.”

A fenyegetőzések mellett a Sász vezetője elismerte Jiszráel Katz [Likud] védelmi miniszter erőfeszítéseit az ügyben, ugyanakkor bírálta Juli Edelsteint [Likud] a Külügyi és Védelmi Bizottság elnökét, aki ragaszkodik a sorozási törvény megfelelő napirend szerinti kidolgozásához.

Azt követően, hogy Netanjahu már menesztette a mentesség két fő ellenzőjét – Joáv Gallant volt védelmi minisztert, és Herci Halevi volt vezérkari főnököt, Deri nem kívánja Edelstein eltávolítását az illetékes bizottsági elnöki tisztségéből, mert „abban a pillanatban, hogy ilyen lépést teszünk, elveszítjük a bizottság jogi tanácsadójának együttműködését. Azt fogja mondani, hogy ez politikai lépés. Utána a főügyész is azt fogja mondani, hogy jogi akadályok vannak, és akkor mit fogunk tenni?”

Gallant és Halevi távozás azonban nem oldotta meg az ultraortodoxok sorozási elutasítása mögött egyre növekvő társadalmi elutasítást. A másfél éve tartó többfrontos háború nagyrészt tartalékosokra háruló teherviselése mellett a hadsereg által közzétett adatok súlyos erőforrás hiányt állapít meg, így a koalíció sem egységes az úgynevezett háredi mentességi törvény jogosságát illetően.

Adatok számokban – minden 1000 harci szolgálatra toborzott ultraortodox katona révén évente 833 ezer napnyi harci tartalékos szolgálatot takarítanának meg, ami évente 10-14 tartalékos szolgálati nappal csökkentené a katonaság terheit. Mindez összességében évi 1,3 milliárd sékel megtakarítást jelent.

Az izraeli hadsereg vezérkari főnöke, Ejal Zamir altábornagy néhány nappal korábban az ultraortodox közösséghez szólva, kijelentette – ,,az Izraeli Védelmi Erők álláspontja egyértelmű – egyenlőség a teherviselésben. Aki többet ad, az többet is fog kapni! Mindenkinek hordania kell a nemzetbiztonság hordágyát.”

Annak ellenére, hogy a háredi katonai szolgálatot ellenzi, Deri nagyon megértő a biztonsági helyzettel kapcsolatban, amely megköveteli a harcok folytatását, mondván – „több száz rakéta fenyegetése a hátunk mögött van. A Hamász összes termelési infrastruktúráját felszámolták, és mégis, a Hamász irányít, ezért folytatnunk kell a biztonsági erőfeszítéseket, hogy megakadályozzuk fegyverkezését. De a lényeg, mint említettük, a túszok kérdése.”

The post A Legfelsőbb Bíróság döntése szerint Bar ideiglenesen marad hivatalában, emellett kompromisszumra szólítja fel a feleket first appeared on Új Kelet Live.