ujkeletlive

A Donald Trump által még választási kampányában beígért háborús válságkezelés több mint fél év egyértelmű stratégiai kudarcai árnyékában békemegállapodások nem körvonalazódnak, ehelyett a konfliktusok okozta válság minden téren tovább súlyosbodik.

Második elnöki győzelme megünneplésére gyorsan nyélbe ütött januári gázai túszalku során 36 túsz – közöttük nyolc meggyilkolt holttestét kapta vissza Izrael. Emellett a megállapodás egyik feltétele a két hónapos tűzszünet alatt a fennmaradó további fogvatartottak – közöttük 20 életben lévő kiszabadítására, és a háború befejezésére irányuló tárgyalások további folytatásának Binjámin Netanjahu miniszterelnök többször is előre jelezte, miszerint nem áll szándékában eleget tenni. Ilymódon márciusban Izrael egyoldalúan mondta fel a tűzszüneti megállapodást Becalel Szmotrich (Vallásos Cionizmus) pénzügyminiszter kormányban tartása, illetve a tűzszünet alatt a koalícióból laza  stratégiai szüntetet tartó Itamar Ben-Gvir (Ocma Jehudit) nemzetbiztonsági miniszter vissza nyerésére, mindezen történések nem véletlenül függtek össze az idei költségvetés akkoriban sürgető megszavazásával.

A koalíció össztűzében könnyen feláldozható Herci Halevi akkori vezérkari főnök – aki nem mellesleg végig vitte a Szimchát Tóra-i mészárlások után a többfrontos háborút, végül katonai vezetőként vállalva magára október hetedike politikai kudarcát is, lemondott. Helyét átadta a miniszterelnök jelöltje Ejál Zamirnak, aki szintén a politikai elvárásoknak megfelelően nagy elánnal állt a pokoli tüzet ígérő Gideon szekerei hadműveletet élére. Az újabb tartalékos behívások, és a jelenleg is szolgálók terheit növelve a kiterjesztett offenzíva célja, az egyébként másfél éve hasonló intenzitással zajló háború közepette, a Hamász terrorszervezet felszámolása, következésképpen tartó pillérei a humanitárius segélyek, illetve az üzemanyag, az áram, és a víz Izraeltől függő leállítása. A miniszterelnök hangsúlyozta, a Hamász ellen irányuló gázai katonai nyomás eredménye a túszok kiszabadítása, a sorrend azonban egyértelmű.

A márciusi harcok újraindítását Donald Trump elnök támogatta, kijelentve Netanjahunak, tegye azt amit jónak lát, miközben a túszok kiszabadítására irányuló erőfeszítések, illetve a háború utáni stratégia lényege ismételten a homályban maradt.

Több mint négy hónap, és egy újabb kudarcba fulladt túszalku egyezkedést követően Netanjahu szombat este váratlanul humanitárius fegyverszünetet jelentett be, miközben semmit sem kaptunk cserébe, holott a múlt héten félresöpört túszalku keretében 10 életben lévő és 18 meggyilkolt maradványait a Hamász visszaadta volna.

A miniszterelnök a gázai humanitárius szünetről hozott döntését a segélyek Izrael által megszabott szabályai szerinti szétosztásának nyilvánvaló kudarca, és a nyomában erősödő nemzetközi nyomás miatt hozta meg a szűk kabinet élén, mellőzve az ellenzők – Szmotrich és Ben-Gvir jelenlétét. A héber médiának névtelenül nyilatkozó politikai források szerint Netanjahu célja az ideiglenes humanitárius fegyverszünettel, hogy bizonyítási alapot szolgáltasson az Egyesült Államoknak Izrael védelméhez a nemzetközi fórumokon.

Az említett Szmotrich és Ben-Gvir célja viszont a Gideon szekerei hadművelet révén, hogy megakadályozza a Hamászt a segélyek feletti ellenőrzés átvételében éket verve a terrorszervezet és a lakosság közé, az eredmény azonban egyértelmű kudarc, ha nem így lenne, Izrael hirtelen nem döntött volna a humanitárius segélyek minden formájú bejutásának engedélyezésébe, beleértve annak az ENSZ láncolatán keresztüli elosztását. Ilymódon a miniszterelnök soron kívül engedélyezte, hogy Jordániából és Egyiptomból több tucat segélyszállító teherautót indítsanak Gázába, emellett légi úton is engedélyezte a segélyek célba juttatását Egyiptomnak, és az Egyesült Arab Emírségeknek, sőt, Izrael is küldeni fog szállítmányokat.

Emellett, Izrael egyoldalúan humanitárius tűzszünetet hirdetett reggel 10 és este 8 óra között olyan helyeken, ahol palesztin lakosság él: Gázaváros, Deir al-Balach és al-Mawaszi, hasonló feltételeket teljesítve a túszok szabadon bocsátását biztosítói megállapodásban foglaltaknak, most viszont cserébe egyetlen túsz sem szabadul.

Trump elnök eközben többnyire kétértelmű válaszokat ad Gázával és jövőjével kapcsolatban. 

„Izraelnek döntenie kell a Hamász elleni háborúról és a Gázai terrorszervezetek által továbbra is fogva tartott 50 túszról,” – nyilatkozta az elnök tegnap, miközben Szmotrich és Ben-Gvir szerint Trump, illetve Zamir vezérkari főnök beleegyezett az övezet teljes mértékű izraeli annektálásába, illetve a 2 millió gázai kitelepítésébe.

Az elnök jelenlegi skóciai útján nyilatkozott újságíróknak, élesen bírálva a 2005-ös gázai kivonulást, majd ismételten a túszok azonnali kiszabadítását követelve alternatív tervekre utalt, melyeket azonban nem kívánt ismertetni. Trump szerint a húsz évvel korábbi döntés nem volt „bölcs,” amikor egy izraeli miniszterelnök lemondott Gázáról, „csak még rosszabbá tette a helyzetet.” 

Továbbá, homályosan arra utalt, miszerint „most ki kell hozni a túszokat – húsz élő túsz van, és sok szülő, akik vissza akarják kapni az elhunyt túszokat. Izraelnek döntenie kell. Én tudom, mit tennék, de nem biztos, hogy ezt el kell mondanom,” – tette hozzá.

A skóciai sajtótájékoztatón a gázai humanitárius helyzetet illetően, egy újságíró kérdésre Trump úgy vélte, hogy az éhező gyerekeket ábrázoló képek „szörnyűek,” majd gyorsan más irányba terelve a beszélgetést, azt mondta, hogy „lopják az élelmet,” valószínűleg a Hamászra utalva. 

Ezt követően, Trump az állította, hogy egyedül az USA adományozott a Gázai Humanitárius Alapítványnak, miközben „mások semmit sem  adtak,” és még köszönetet sem mondtak neki.
„Sok pénzt, sok élelmiszert, mindent adunk. Ha mi nem lennénk ott, azt hiszem, őszintén szólva éhen haltak volna az emberek. Éhen haltak volna, és nem mintha jól laknának,” – tette hozzá, azt állítva, hogy Amerika 60 millió dollárt adott GHF alapítványnak. A Fehér Ház múlt hónapban 30 millió dollár támogatást jelentett be, azóta nem tudni arról, hogy megduplázódott volna az összeg, emellett az is tudvalevő, hogy sokan mások –  közöttük az Egyesült Arab Emírségek kiemelkedően magas összegekkel támogatták Gázát.

Újabb újságírói kérdésre, miszerint Izraelnek többet kellett volna tennie a segélyek bejutása és elosztás érdekében, az elnök nem volt hajlandó egyértelmű választ adni, de megerősítette Netanjahu korábbi nyilatkozatát, miszerint Izraelnek nincs köze az övezetben kialakult helyzethez, ellenben, ha a miniszterelnök nem gondoskodott volna róla, már nem élnének az helyiek.

„Nincs éheztetési politika Gázában, és nincs éhezés Gázában,” – közölte Netanjahu egy jeruzsálemi keresztény konferencián, amelyet Trump tanácsadója Paula White lelkész rendezett, majd hozzátette, miszerint Izrael „engedélyezte a nemzetközi jog által megkövetelt mennyiség bejutását, ellenkező esetben nem lennének gázaiak,”-  ami szerinte mintegy 1,9 millió tonna segélyt jelent a háború 2023. októberi kezdete óta, de az ellátmányt a Hamász lefoglalta, azzal a céllal, hogy „Izraelt vádolja.”

  • A Gideon szekerei hadművelet kezdetével idén március és május között Netanjahu minden segélyre vonatkozóan teljes blokádot vezetett be az övezetben. A májusra kialakult kritikus helyzet, és a nemzetközi nyomás következtében az elmúlt hetekben jelentősen csökkentett mértékben jutottak be az övezetbe a segélyek, miközben elindították a GHF mechanizmust, ami többnyire a napi halálos lövöldözésekről vált ismertté, mintsem az élelem hatékony elosztásáról.

A segélypolitikában bekövetkezett változásokra vonatkozóan Netanjahu azzal érvelt, hogy néhány „jó szándékú” ügynökség, valamint az ENSZ „kifogásokat” hozott fel hivatkozva a harci zónák veszélyeire, amit a miniszterelnök tagadott, azt állítva, hogy most csak bejelentették hivatalosan a „biztonsági folyosókat az ENSZ konvojok számára,” ami azelőtt is létezett.

Szintén tegnap a Ramon légibázison tett látogatása során a miniszterelnök a segélyek bejutásával érvelve üzent radikális koalíciós partnereinek, mondván, Izrael „tovább harcol, tovább fogunk cselekedni, amíg el nem érjük az összes háborús célunkat – a teljes győzelemig. Megsemmisítjük a Hamászt,” – mondta, majd  hozzátette, miszerint Izrael „előrehaladást ér el a harcban, és a tárgyalásokban. Bármely utat is választunk, továbbra is engedélyeznünk kell a minimális humanitárius ellátmányok bejutását, „ezt eddig is megtettük.”

Szmotrich és a bizalmi válság

A Ramon bázison tett tegnapi üzenete révén Binjámin Netanjahu miniszterelnök hirtelen bejelentett humanitárius döntése következtében kialakult újabb koalíciós válság elsimítására utalt. Az egyelőre a Juli Edelstein a Kneszet Külügyi és Védelmi Bizottságának éléről történt kirúgásával korántsem megoldódott ultraortodox sorozási válság tetőzéseként, a koalíció két másik még megmaradt partnere, Becalel Szmotrich (Vallásos Cionizmus) pénzügyminiszter és Itamar Ben-Gvir (Ocma Jehudit) nemzetbiztonsági miniszter lázadásával hasonló politikai válsághelyzet alakult ki.

A videokonferencia keretében összehívott szombat esti szűk kabinetülésen meghozott humanitárius szünet, és a segélyek minden lehetséges módon történő hirtelen bejutása az övezetbe döntését a miniszterelnök Szmotrich és Ben-Gvir kizárásával hozta meg, azzal indokolva a történéseket, hogy nem akarta a szombat megszegésére kényszeríteni minisztereit.

A segélyek blokkolását kiemelt politikai eszközként kezelő Szmotrich és Ben-Gvir számára a döntés elfogadhatatlan, következésképpen pártjaik tegnap este megbeszélést folytattak koalíciós együttműködésük folytatásáról.

A héber médiában megjelent riportoknak megfelelően Szmotrich és Vallásos Cionizmus frakciójának élén a miniszterelnök elleni bizalmi válságra hivatkozva kormányból való kilépését fontolgatja. A két radikális partner reakciója borítékolható volt, hiszen az elmúlt két hétben a küszöbön álló, lehetséges túszalku megállapodás hátterében, Szmotrich és Ben-Gvir egyelőre külön külön, de minden szálat megmozgatott az alku megakasztása érdekében. A végül kudarcba fulladt megállapodás – ami a segélyek újraindításán, palesztin foglyok elengedésén kívül a háború befejezésére irányuló tárgyalások véglegesítését is jelentette volna, Szmotrich és Ben-Gbir számára nem járható út, ezért akkoriban a miniszterelnök ismét azt ígérte nekik, hogy a 60 napos tűzszünet után visszatér a harcokhoz, elvetve a háború befejezésére irányuló kezdeményezéseket.

Az ultraortodoxok kilépésével a kormány egyelőre 60 mandátumra csökkenve, eleve nem alkalmas a törvényhozásra. A túszalku, legalábbis a korábbi formájában nincs ugyan a láthatáron, ugyanakkor Trump tegnapi homályos megjegyzései, miszerint Izraelnek döntést kell hoznia a gázai háborút illetően, és személy szerint az elnök tudná, mit tenne, előrevetítheti a harcok utolsó, befejező fázisának közeli lezárását, ami legfeljebb abban az esetben jelenthetne elfogadható opciót Szmotrichék számára, ha az elnök a telepesek javára  beleegyezne az övezet izraeli annektálásába, illetve a gázaiak kitelepítésébe. Minden más esetben bennmaradásuk a kormányban, a sorozási mentességre irányuló kezdeményezések miatt eleve feszült politikai környezetben, nem indokolt.

The post Trump: Izraelnek dönteni kell a gázai háborúról first appeared on Új Kelet Live.