ujkeletlive

Két napos izraeli látogatása végén Marco Rubio amerikai külügyminiszter, és Binjámin Netanjahu miniszterelnök több órás megbeszélést követően közös sajtótájékoztatón erősítette meg az Egyesült Államok és Izrael közötti szövetséget. A nyilatkozatok az alig egy hete történt katari támadás, és következményeként az aktuálisan is zajló dohai sürgősségi csúcstalálkozó fényében hangzottak el. Mindenesetre, Rubio kedden indul tovább, és az eredeti menetrend szerinti londoni útját későbbre halasztva, előre nem nem tervezett látogatásra érkezik a katari fővárosba.

Rubio jeruzsálemi tartózkodása, és a közös sajtótájékoztató ideje alatt az arab–iszlám rendkívüli csúcstalálkozón résztvevő magasrangú vezetők, közöttük Mohamed bin Szalmán szaúdi trónörökös éles kritikát fogalmaztak meg Izrael felé, és különböző lehetséges válaszlépések határozat formájában történő kidolgozása mellett, felszólították „a világ összes országát, hogy vizsgálják felül kapcsolataikat Izraellel.”

Izraeli útja előtt, hasonlóan Donald Trump elnök korábbi nyilatkozataihoz Rubio célozgatott a nem jó szemmel nézett, az izraeli légierő által végrehajtott Hamász-vezetők dohai likvidálási kísérletére, de mindvégig hangsúlyozta, hogy a történtek ellenére a két ország közötti szövetség továbbra is a lehető legmagasabb szinten működik.

A közös sajtótájékoztatón Netanjahu újabb hadüzenetet fogalmazott meg. Elsősorban kijelentve, miszerint célja a Gázában fogvatartott túszok kiszabadítása, és a Hamász legyőzése, a miniszterelnök deklarálta, hogy a katari akció nem kudarc volt, hanem üzenet a terrorszervezet felé, vagyis a likviditásuk nem került le napirendről. Emellett, Netanjahu az Egyesült Államokat pajzsként használva a nemzetközi közösséget képmutatással vádolta, mondván, hogy annak idején nem ítélték el a Fehér Házat a szeptember 11-i események után Afganisztán és Pakisztán elleni támadásai miatt.

Végezetül, a katari bombázást illetően, kijelentette, önálló akció volt, és Izrael nevében vállalta a felelősséget, miközben burkoltan megfenyegette azon országokat, melyeknek szándékukban áll elismerni a palesztin államot a jövő héten.

A dohai támadást követő nyilatkozataiból kitűnik, hogy ellenségnek nyilvánítva az Öböl-menti országot, Netanjahu váratlanul úgy döntött – Katar ellen fordul. A szemléletváltás azt követően történt, hogy a miniszterelnök többször is azt állította, miszerint – „Katar egy komplex ország, nem egy egyszerű ország. Nem ellenséges ország, és sokan dicsérik,” – közölte áprilisban azután, hogy a rendőrség elrendelte jelenlegi, és volt szóvivői, Jonatan Urich és Eli Feldstein gyanúsítottak letartóztatását, az úgynevezett Katar-gate nyomozás kapcsán.

Tegnap, a sajtó előtt Netanjahu azonban egészen más hangnemben Katart, valamint Kínát is azzal vádolta, hogy politikai, és gazdasági blokádot irányítanak Izrael ellen.

Ami Rubio látogatását illeti, valójában egy Dávid Városában tartott ünnepi eseményre érkezett, eközben beiktatva a politikai tárgyalásokat találkozott a túszok hozzátartozóival is, akik az elnök segítségét kérték a túszalku megállapodás támogatása érdekében.

Trump külügyminisztere és nemzetbiztonsági tanácsadója, bár hangsúlyozta a fogvatartottak – élők és meggyilkoltak megmentését, kijelentette:

„Emlékeznünk kell arra, hogy kikkel van itt dolgunk – olyan emberekkel, akik az életüket az erőszaknak, és a barbárságnak szentelték,” – közölte Rubio a Netanjahuval tartott sajtótájékoztatón, majd látszólag zöld utat adva a mindössze néhány óra múlva bekövetkezett szárazföldi hadművelethez, közölte – „és amikor szembesülünk ezzel a kemény valósággal, bármennyire is szeretnénk, ha lenne valami békés, diplomáciai módja lezárásának, és továbbra is kutatnánk és elkötelezettek lennénk iránta, fel kell készülnünk arra a lehetőségre is, hogy ez nem fog megtörténni.”

A kulisszák mögött

  • Az Axiosnak nyilatkozó izraeli politikai források szerint Rubio zárt ajtók mögött azt biztosította Netanjahut, miszerint a Trump-adminisztráció támogatja a szárazföldi műveletet, de azt szeretné, ha a lehető leghamarabb befejeznék.
  • „Rubio nem húzta meg a fékeket a szárazföldi műveletre vonatkozóan,” – állítja egy magas rangú izraeli tisztviselő, ezzel szemben egy amerikai forrás arra utalt, hogy a Fehér Ház nem fogja megállítani Izraelt, és hagyja, hogy saját maga hozza meg döntéseit a gázai háborúval kapcsolatban, – „ez nem Trump háborúja, hanem Bibié, és bármi is történik ezután, az ő felelőssége lesz,”- idézi az Axios az amerikai véleményt.

Annak ellenére, hogy Netanjahu úgy tett mintha magára vállalná a felelősséget, úgy tűnik az sem lehet véletlen, hogy pontosan az amerikai külügyminiszterrel közös sajtótájékoztató idején a miniszterelnökhöz közeli politikai források azt kezdték el terjeszteni, hogy Trump tudott a katari támadásról.

Ezek szerint, Netanjahu múlt kedden reggel – még a dohai csapás előtt tájékoztatta Trump elnököt, – jelentette szintén az Axios a támadásról közvetlenül tudomással rendelkező izraeli politikai forrásra hivatkozva, ellentmondva az elnök állításának, aki azt állította, hogy a rakéták már a levegőben voltak, így Trumpnak nem volt lehetősége ellenezni a csapást. Az állítást, Netanjahu köreiből nem kevesebb, mint heten támasztották alá, hozzátéve, hogy a Fehér Ház tudott a csapásról, még akkor is, ha a megállítására rendelkezésre álló idő szoros volt.

A katari bombázást követően a Fehér Ház szóvivője azt állította, hogy az elnök tudott róla, de különmegbízottja Steve Witkoff már csak akkor tudta figyelmeztetni a dohai vezetést, amikor már késő volt. Trump ezután viszont ellentmondva a szóvivőnek azt állította, hogy nem volt tudomása a támadásról.

Az izraeli verzió szerint Netanjahu reggel nyolc órakor jelezte az elnöknek a tervezett hadműveletet, míg a robbanásokról szóló jelentések reggel 8:51-kor érkeztek, azaz elméletileg volt elég idő a közbelépésre.

„Trump már a rakéták kilövése előtt tudott a csapásról. Először politikai szinten folyt a megbeszélés Netanjahu és Trump között, majd később katonai csatornákon keresztül. Trump nem mondott nemet,” – idéz az Axios egy magas rangú izraeli tisztviselőt, egy másik forrás szerint is, az elnök jóval előbb tudott az akcióról, és ha akarta volna, megállíthatta volna, de nem tette.

Az Axios megkeresésére a Fehér Ház nem válaszolt az ütemtervvel kapcsolatos konkrét kérdésekre, míg az izraeli Miniszterelnöki Hivatal a publikáció előtt nem kívánt nyilatkozni, illetve nem válaszolt az állítások pontosítására vonatkozó kérdésekre. A publikáció közlése után angol nyelvű nyilatkozatban a hivatal viszont közölte, hogy „a Fehér Ház eseményeinek beszámolója helyes,” és egyedül Izrael a felelős a történtekért.

A miniszterelnök környezetéből származó egymásnak ellentmondó jelentésekre, az egyik izraeli tisztviselő azt mondta – „a mi oldalunkon úgy döntöttünk, hogy segítünk nekik ebben az amerikai-izraeli kapcsolatok érdekében.” Majd egy másik politikai forrás szerint – „az amerikaiak színjátékot csinálnak. Tájékoztattuk őket a támadásról,” – majd a következő tisztviselő azt mondta az Axios riporterének, hogy a Trump-adminisztrációnak egyértelmű okai voltak arra, hogy elhatárolódjon a támadástól, vagyis – „amit nyilvánosan mondanak, fenntartásokkal kell kezelni.”

Összegezve, az Axiosnak előadott izraeli politikai kiszivárogtatásokra, az amerikai oldalon azt válaszolta egy tisztviselő, miszerint „ezeknek a névtelen izraeli forrásoknak, akik hamis vádakat terjesztenek az Egyesült Államok elnöke és kormánya ellen, okosnak kellene lenniük.”

Összességében, Trump elhatárolódása azzal is összefügghet, hogy a támadást követően rövid időn belül nyilvánvalóvá vált az amerikai hírszerzés számára (is), miszerint a Hamász felső vezetői röviddel a robbanások előtt elhagyták az épületet, ezért ki akart maradni a várható viharos következményekből.

A tegnapi ellentmondásos állítások után Trump kijelentette, hogy Izrael nem fog ismét csapást mérni Katarra, bár néhány órával korábban a Rubio mellett álló Netanjahu nem tett hasonló ígértet. Az Ovális Irodában újságírók többszöri kérdéseire nyilatkozva az elnök végül úgy tűnik némileg mégis visszakozott, mondván, Netanjahu „nem Katart fogja támadni, de talán Katar után fog menni.”

Továbbá, Trump az Axios izraeli forrásainak állítását elutasította, majd arra emlékeztetett, hogy a héber médiában olvasott cikk szerint „a Hamász a túszokat emberi pajzsként fogja használni, felhozzák őket a sötét alagutakból, és a tűzvonalba állítják őket, hogy ha Izrael előre megy, meghaljanak.”

„Úgy gondoltam, hogy ez nagyon szörnyű, és kiadtam egy nyilatkozatot,” – mondta, utalva a közösségi oldalán közzétett posztjára, amelyben arra figyelmeztetett, hogy „mindennek vége,” ha a Hamász ezt a stratégiát fogja használni.

Trump korábban elhintette, hogy szerinte a 20 életben lévő túsz közül már nem mindenki él, a hadsereg éjszaka elindított erőlteljes légicsapásaival kísért kíméletlen szárazföldi offenzíva elindítására vonatkozóan, ami akár alagutakban, akár a felszín felett fogvatartott túszok életére az utolsó csapást jelentheti, Trump úgy tűnik a bombázás folytatását részesíti előnyben, annak ellenére, hogy a védelmi vezetők és Ejál Zamir vezérkari főnök két dolgot világossá tett – Gázaváros lerombolása a Hamászt nem pusztítja el, a túszokat viszont igen.

A vezérkari főnök többször is hangsúlyozta a gázai megszállás következményeit, illetve a katonaságra háruló nemzetközi legitimitás nélküli adminisztráció veszélyeit, miközben azt is kifogásolta, hogy a miniszterelnök nem hajlandó világos stratégiát kijelölni.

Az éjszakai offenzíva előtt a kabinetben Zamir állítólag azt kiabálta a kabinet minisztereinek, hogy inkább egyezzenek bele a túszok szabadon bocsátását biztosító megállapodásba.

„Miért vagy itt, ahelyett, hogy egyezségre törekednél?” – vonta felelősségre Ron Dermer stratégiaügyi minisztert, aki azt válaszolta – „Te nem értesz a diplomáciához.”

A 13-as csatorna riportja szerint Zamir hasonló vádakkal szólította meg a volt tárgyaló, David Barnea kémfőnököt, majd figyelmeztette Netanjahut, és a politikai vezetést a túszokra, és a katonákra leselkedő veszélyekre a kombinált szárazföldi és légi beavatkozás következtében, de  Netanjahu rövidre zárva a vitát, kijelentette – „a felmérések azt mutatják, hogy a gázai hadművelet fokozni fogja a nyomást a Hamászra, és a hadjárat eldöntéséhez vezet.”

A miniszterelnök szerint azonban Washington támogatja a gázai offenzívát. Azt követően hogy hivatalából kiszivárgott a katari támadás állítólagos elnöki háttere, de nem okozott különösebb visszhangot, ellenkezőleg, Trump közösségi platformján ismét megfenyegette a Hamászt, a miniszterelnök tegnap éjszaka megköszönte az újabb támogatást, mondván – „köszönjük Trump elnök Úrnak, hogy rendíthetetlenül támogatja Izrael harcát a Hamász ellen, és összes túszunk szabadon bocsátását.”

Spártai elszigetelődés

Az immár két éve, egyre több fronton zajló háború nemzetközi legitimitása az ország diplomáciai, következésképpen gazdasági elszigetelődését eredményezi. A külpolitikai események tegnapi szoros napirendje mellett Binjámin Netanjahu miniszterelnök a Pénzügyminisztérium konferenciáján tartott beszéde, és a felvázolt sötét jövőkép hatására a tőzsde meredeken zuhant.

„Izrael egyfajta elszigeteltségbe kerül. Egyre inkább hozzá kell szoknunk egy olyan gazdasághoz, amely bizonyos tekintetben az önellátás (autarkia) jeleit mutatja,” – közölte a miniszterelnök, majd – „olyan helyzetbe kerülhetünk, hogy ipari téren leszünk blokkolva, nemcsak a kutatás-fejlesztésben, hanem a tényleges termelésben is. Először is fejlesztenünk kell azon képességeinket, hogy önállóan tudjunk működni.”

Továbbá, hozzátette – „egy olyan korszakban vagyunk, amikor két dolog, ami eddig a felszín alatt volt, a háború után betört a köztudatba: az egyik az Európára gyakorolt rendkívül negatív külpolitikai hatás, amely a jelentős és radikális kisebbségek korlátlan bevándorlásának eredménye, ami meghajlítja a kormányokat. Ez nem csak Gázáról szól, központi céljuk a cionizmus eltörlése, és a szélsőséges iszlám agenda.”

A miniszterelnök emellett ismét hangsúlyozta korábbi állításait, miszerint az európai vezetők zárt ajtók mögött igazat adnak neki. Ettől függetlenül a nyugati szövetségesek részéről beígért szankciók megnehezítik az ország helyzetét, másrészről az ellenséges országok – köztük Katar, óriási befektetésekkel igyekeznek befolyásolni a globális diskurzust a közösségi médián keresztül, ami „egyfajta elszigeteltségbe taszít minket.”

A miniszterelnök szerint aggodalomra ad okot,az elsősorban fegyverimporta vonatkozó szankciók lehetősége, és mivel Izrael egyik nemzetközi blokkhoz sem tartozik, ez bizonyos értelemben hátrány, másrészt az ország tudományos és technológiai előnye függőséget és érdekeltséget teremt irányunkba.

A tőzsde meredek zuhanása, és az éles szakmai kritikák után, Netanjahu később hozzátette, hogy az egyik szükséges lépés a fegyvergyártásba való nagyobb befektetés, hogy Izrael ne legyen kiszolgáltatva „a gyenge nyugat-európai vezetőknek, akik engednek a saját országukban élő szélsőséges muszlim kisebbségeknek,” – tette hozzá, bár a korrigált nyilatkozat egyelőre nem nyugtatta meg a piacot.

The post Rubio Jeruzsálemből Dohába indult; gázai megszállás és Netanjahu spártai jövőképe first appeared on Új Kelet Live.