Büszke vagyok a nyugdíjas találkozó megszervezésére. Immár csaknem húsz éve, hogy bevillant, mi is lenne, ha meginvitálnánk a valamikori kollégákat. Nem titok, hogy a kiadó osztrák tulajdonosa, helyi vezetője nem lelkesedett az ötletért. Mint ahogyan azt is elvetették, hogy a hófehér falakat tele aggasszuk a napilap korábbi főszerkesztőinek, szerkesztőinek a fotójával. Még az egyszerű függöny felrakását is tiltották. Nem volt ebben semmi gonoszság, egyszerűen számukra semmit nem jelentettek elődeink. Nem úgy, mint nekem. Hiszen ezeken a képeken látható emberekkel évtizedeken át együtt dolgoztam. Békében, barátságban s nem egyszer kölcsönös haragban, vitákba süllyedve.
Jómagam még a hatodik iksz előtt voltam és bevallom önmagam sorsát is bele láttam a találkozó megszervezésébe. Hiszen sokszor megesett, volt szerkesztőink jó írásait kizártuk a lapból. Csak úgy egyszerűen helyhiány miatt. Felsejlett a jövőm, hogy nekem sem lesz egy fikarcnyi helyem a nyomtatott sajtóban. A rendszerváltás után még a szakszervezet is jelképesen működött, tiltani nem lehetett, de akik ezekkel az érdekvédelmi alakulatokkal szimpatizáltak nem sokáig maradtak a helyükön.
Kevesen tudják máig is, hogy a Déli Hírlap megszűnése, felszámolása során kemény küzdelmet folytattunk az osztrákokkal. Utolsóként álltam át és máig is büszke vagyok arra, hogy akik a munkát választották a szakmában maradhattak. Akik pedig nemet mondtak minden bírósági procedúra nélkül megkapták a végkielégítést. Egyedüliként kimaradtam ebből majd egy jó idő után Káli Sándor regnálásának utolsó napján egy péntek délelőtt aláírta a jogosan járó pénzem kifizetését. Csak ám hétfőtől már dr. Kriza Ákos vezette a várost. Végül neki és Kovács Zsolt kabinetfőnökének köszönhettem, hogy a szerény összegű pénzemet megkaptam.
Sajnálom, nem emlékszem ki is készítette ezeket a fotókat. Így aztán néhány pillanatfelvételhez olyan keresetlen gondolatot fűzök, amelyek éppen eszembe jutnak a kép láttán. Őszintén sajnálom, hogy a nagy többség időközben már a mennyei kiadóban ír, szerkeszt s a holnap lapon szorgoskodik…
A találkozó pontosan 2007. április 19.-n volt, először a Zsolcai kapui szerkesztőségben találkoztunk majd ezután vendégül láttuk volt munkatársainkat a város legjobb éttermében, a Calypsóban.
Ma már egy ilyen rendezvény megszervezésének már esélye sincs.
S még annyit, hogy Bekes Dezsőt, volt főnökömet a Déli ügyvezető főszerkesztőjét is meghívtuk, de elfoglaltsága miatt nem üdvözölhettük: pedig akkoriban kapta meg az Aranytollat a szakma legnagyobb elismerését. Hiányzott a csapatból.
Lassan majd még bővítem a képaláírásokat…
