ujkeletlive
A háború 20. napja
Az iráni háború 20. napjára a közel-keleti feszültség globális gazdasági válsággá eszkalálódott. Az Iránhoz kapcsolódó South Pars gázmező, illetve a katari North Field kiterjesztéséhez tartozó létesítmények elleni izraeli támadás megnyitotta az utat a sorozatos oda-vissza történő megtorlócsapások előtt, egyben maga után vonva az érintett Öböl-államok tiltakozását, és az újabb olajáremelkedést. Izrael korábbi állításaira vonatkozóan, miszerint az akció Donald Trumppal való egyeztetést követően történt, dühös katari diplomáciai közbelépés után az elnök kihátrált, mondván” az izraeli erők dühükben visszavágtak, a Közel-Keleten történtek miatt,” és az Egyesült Államoknak nem volt tudomása róla.
Az iráni megtorlócsapások elsődleges célpontjai az Öböl-államok, a South Pars gázmezők elleni támadást követően a feldúlt arab országok vezetői Washingtont hibáztatják, amiért az USA nem fogta vissza Izraelt, és nem akadályozta meg az iráni energiainfrastruktúra elleni támadásokat.
A parázs diplomáciai feszültség és Trump illetve adminisztrációjának ellentmondásos nyilatkozatai közepette, Binjámin Netanjahu miniszterelnök tegnap este a külföldi médiának tartott tájékoztatón – annak ellenére, hogy köztudottan egyeztetett akcióról volt szó felvállalta a gázmező elleni támadást, és kijelentette: Izrael egyedül cselekedett.
Az előzményeket illetően Netanjahu röviden megjegyezte „Trump elnök arra kért minket, hogy ne támadjunk újra gázmezőket, és így is fogunk tenni.”
Az angol nyelvű tájékoztatón a miniszterelnök állítása szerint a jelenlegi szakaszban – az izraeli és amerikai támadásoknak köszönhetően Irán nem képes rakétákat gyártani, vagy uránt dúsítani, hangsúlyozván a háború céljai az Iszlám Köztársaság nukleáris és ballisztikus rakétaprogramjainak meggyengítésére vonatkozóan, valamint azon feltételek megteremtését illetően, hogy „az iráni nép saját kezébe vegye sorsát,” ugyanakkor megjegyezte, még túl korai megmondani, hogy az iráni nép kihasználja-e a rezsim elleni csapások nyomán kialakult körülményeket, de „reméli, hogy ez megtörténik.”
- Továbbá, Netanjahu kijelentette a tavaly júniusi Felkelő Oroszlán „hadművelet során megsemmisítettük a rakétákat és a nukleáris infrastruktúra jelentős részét. Most azonban azokat a gyárakat semmisítjük meg, amelyek az ilyen rakétákhoz és az általuk gyártani kívánt nukleáris fegyverekhez szükséges alkatrészeket állítják elő.”
- Ali Hámenei likvidálását követően a miniszterelnök állítása szerint „nem biztos benne, ki irányítja jelenleg Iránt,” – utalva arra, hogy az apja nyomdokaiba lépő Modzstaba Hámenei eddig nem jelent meg a nyilvánosság előtt.
- Végezetül, Netanjahu részletek tisztázása nélkül szárazföldi komponenseket említett, mondván – „ a levegőből rengeteg dolgot lehet tenni, és mi is ezt tesszük, de szükség van egy szárföldföldi komponensre is. Ennek a földi komponensnek számos lehetősége van, de nem osztom meg önökkel ezeket a lehetőségeket.”
Az olajpiac lehűtésére Netanjahu, Trump korábbi stratégiáját vetette be, azt sugallva, hogy az iráni háború a vártnál hamarabb véget érhet. A Brent olaj közel 120 dollárt megközelítő megugrása után Netanjahu kijelentéseire visszatértek az értékek az egy nappal korábbi, korántsem alacsony 106 dollárra. A miniszterelnök gyors kárenyhítésnek szánt megnyugtatása ellenére, Jeruzsálemben májusig elhúzódó háborúra készülnek.
Trump megvédte a 200 milliárdos költségvetést, de azt állítja nem küld amerikai katonákat szárazföldi bevetésre
Az amerikai médiában, és Netanjahu révén is meglebegtetett szárazföldi offenzívát illetően Donald Trump elnök cáfolta ezen híreszteléseket, mondván „sehová nem vezényel katonákat.” Állításai akkor hangzottak el, miután megerősítette a szenátusi képviselők előtt a Pentagon 200 milliárd dolláros pótköltségvetési igényét az iráni háború finanszírozására.
- Megjegyzendő, hogy a közzétett adatok szerint a háború első hetének költségei kapásból elérték a 11 milliárd dollárt. A Pentagon pótköltségvetési kérelme a háború nettó költségein kívül tartalmazza azon jelentős beruházást, ami a precíziós bombák, rakéták és védelmi rendszerek sürgős gyártására vonatkozik, miután az Iránnal vívott háború során a készletek jelentősen leapadtak.
Ekkora méretű, csillagászati kiadást a Kongresszus várhatóan nem fog becsukott szemmel elnézni, így borítékolhatóan viharos politikai csatározások vannak kilátásban.
A republikánusok elvileg elkötelezettek a megszavazás mellett, de nem mindenáron, ugyanis Trump megválasztása előtt szavazóiknak a külföldi kalandok befejezését ígérte, és gyakran bírálta a Biden-kormányt az Ukrajna finanszírozására jóváhagyott összegek miatt. Másrészről, a másik oldalon a szenátusi kisebbségi vezetője Chuck Schumer [demokrata] „képtelennek” és „elfogadhatatlannak” nevezte a pótköltségvetés összegét.
- A háttérben: a szövetségeseknek nyújtott segítségként a Trump-adminisztráció 23 milliárd dollár értékben fegyvereladást indított el az Egyesült Arab Emírségek, Kuvait és Jordánia felé, – jelentette a Wall Street Journal.
- Olajpiaci intézkedések: Scott Bessent pénzügyminiszter szerint az Egyesült Államok további készleteket szabadíthat fel a stratégiai olajtartalékokból az árak leszorítása érdekében.
- Haditechnikai fejlemények: a WSJ riportja szerint az amerikai hadsereg az iráni háború első óráiban Precision Strike Missile (PrSM) rakétákkal először hajtott végre támadásokat, amit további csapások követtek, többek között úgynevezett ATACMS rakétákkal, amelyek iráni hadihajókat, és egy kikötőben álló tengeralattjárót is elsüllyesztette, – idézi a WSJ Dan Caine tábornokot [Egyesített Vezérkari Főnökök elnöke,] aki szerint a rakétatámadások „történelmet írtak.”
- Emellett, az amerikai hadsereg nagy szerepet szán a legújabb típusú, földi mobil HIMARS rakéta-sorozatvetőkről indított rakéták bevetésének, amelyek képesek a tüzelés után azonnal helyet változtatni, így kevésbé sebezhetőek a drónhadviselésekkel szemben. Az iráni sűrű dróntámadások meglepték mind az amerikai, mind az izraeli hadsereget, miközben súlyos károkat okoztak a környező Öböl-államok amerikai létesítményei elleni bevetések során. A konfliktus első napjaiban hat amerikai katona vesztette életét, miután egy iráni drón eltalált egy amerikai műveleti központot Kuvaitban.
Visszatérve a feszült diplomáciai helyzetre, Trump az Ovális Irodában Sanae Takaichi japán miniszterelnökkel zajló találkozója kapcsán, ismételten kijelentette miszerint arra kérte Netanjahut, hogy ne támadja a gázlétesítményeket.
„Összehangoltan cselekszünk, de néha olyasmit tesz, amit mi nem szeretünk – olyankor szólok neki,” – hangsúlyozta, majd a japán miniszterelnök jelenlétében ismét a NATO-tagállamokat bírálta, amiért nem nyújtanak segítséget az Egyesült Államoknak, különösen tekintettel a Hormuz-szoros blokádjának feloldása érdekében.
„Azt hittem, az üzemanyagárak még a mostaninál is jobban megemelkednek majd. Irán komoly fenyegetést jelent az egész világra, és ezzel minden ország egyetért velem. El akartam oltani ezt a tüzet, és tudtam, hogy az üzemanyagárak emelkedni fognak,” – állítja az amerikai elnök. Ugyanakkor, ismét kijelentette, miszerint – „megsemmisítettük a flottájukat, a légierőjüket, a légvédelmi rendszereiket, a vezetésüket kiiktattuk – új vezetőket választottak, akiket szintén kiiktattunk, majd az utánuk jövőket is. Bármelyik pillanatban megsemmisíthetjük az ‘olajszigetet,’ [Kharg] ha akarjuk. Jelentősen a háborús ütemterv előtt járunk.”
Mindemellett Takaichi miniszterelnök asszony fehér házi találkozója nem volt éppen felhőtlen. Amerikai útja előtt a japán parlamentben kijelentette, hogy „mindent meg fog tenni [Japán] nemzeti érdekeinek maximális érvényesítése érdekében,” – utalva Trump követelésére, hogy Japán kvázi szálljon be az iráni háborúba az USA oldalán. Ilymódon, a BBC elemzője szerint bár Takaichi „arra készült, hogy építsen az első találkozásuk során kialakult barátságos légkörre, és még a találkozó előtt rávilágítson a kínai agresszióval kapcsolatos japán aggályokra,” a közelmúlt eseményei bonyolultabbá tették a helyzetet.
Japán köztudottan elutasította Trump Hormuz-koalíciós felszólítását, azaz japán haderő bevetését három héttel az egyre inkább eszkalálódó iráni háborúba. Így a miniszterelnök asszony a Fehér Házban azzal érvelt, miszerint Japán ellenezte Irán nukleáris programjának fejlesztését, majd az elmúlt hónapokban köztudottan hatásos diplomáciai stratégiát alkalmazva az elnök béketeremtő imázsára helyezte a hangsúlyt, figyelmen kívül hagyva, hogy a konfliktust maga Trump robbantotta ki.
Takaichi közölte, hogy a Közel-Keleten és jelenleg az egész világon „nagyon súlyos a biztonsági környezet,” majd szilárd meggyőződésének hangot adva, azzal próbált hatni az elnökre, miszerint „hiszem, hogy egyedül te vagy az, Donald, aki képes békét teremteni az egész világon.”
A kötelező tiszteletadás fázisai között azonban érthetően feszült volt a hangulat az újságírók, Japán iráni háborúhoz fűződő támogatására vonatkozó folyamatos nyomása alatt, és a félórás nyílt találkozó egyre kényelmetlenebb beszólásai közepette Takaichi az óráját nézte. A diplomáciai protokollt figyelemenkívül hagyva Trump hirtelen olyan megjegyzést tett mire a japán miniszterelnök felvonta szemöldökét. Az újságírók azon kérdésére, miszerint, miért nem értesítette az Egyesült Államok szövetségeseit, például Japánt, az Irán elleni csapások előtt, az elnök megjegyezte – „senkinek sem szóltunk róla, mert a meglepetés erejére építettünk. Ki tudna többet a meglepetésről, mint Japán? Ti miért nem szóltatok nekem Pearl Harborról, mi?”
A zárt ajtós támadások után Trump vacsorát adott a miniszterelnök tiszteletére, amikorra úgy tűnt a korábbi feszültséget lehűtve visszatértek a kedélyes diplomácia vizeire, és Takaichi „legjobb barátokként” hivatkozva kijelentette „Japán visszatért,” mire Trump „egy fantasztikus nő, és megtiszteltetés, hogy a Fehér Házban üdvözölhetjük.”
Kína, a nevető harmadik
Takaichi miniszterelnök asszony fehér házi látogatása előtti korábbi tervei szerint Kína régióbeli agressziója miatti japán aggodalmakra akarta a hangsúlyt fektetni, de az iráni háború miatt kialakult globális válság felülírta a kínai aggályokat.
Szintén a háborús helyzetre hivatkozva,
Donald Trump elnök kedden újságíróknak megerősítette, hogy „öt vagy hat héttel” elhalasztja kínai utazását, azt állítva, miszerint „együttműködünk Kínával. Nekik nem volt kifogásuk ellene,” – majd hozzátette, hogy nagy várakozással tekint Xi Jinping kínai elnökkel való találkozása elé, megjegyezve: „nagyon jó munkakapcsolatunk van Kínával.”
Annak ellenére, hogy Peking korábban nem erősített meg időpontot Trump fogadására vonatkozóan, szerdán közölte, miszerint „fenntartja a kommunikációt” az Egyesült Államokkal Trump látogatásával kapcsolatban.
„Az államfői diplomácia pótolhatatlan stratégiai irányító szerepet tölt be a Kína és az Egyesült Államok közötti kapcsolatokban,” – nyilatkozta Lin Csien külügyminisztériumi szóvivő egy pekingi sajtótájékoztatón.
A Fehér Ház korábbi tájékoztatása szerint Trump március 31. és április 2. között utazott volna Kínába a vámfeszültségek hátterében, főleg kereskedelmi célú kérdések megvitatása végett.
- Megjegyzendő, az amerikai Legfelsőbb Bíróság a múlt hónapban Trump számos vámtarifáját hatályon kívül helyezte, ami új helyzetet teremtett, és amelyhez hozzáadódik a jelenlegi globális gazdasági válság.
Scott Bessent pénzügyminiszter hétfőn még nem igazolt vissza konkrét időpontot, ugyanakkor cáfolta azon híreszteléseket, miszerint a látogatásra „az nem azért került sor, mert az elnök követeli Kínától a Hormuz-szoros felügyeletét,” – utalva Trump Financial Times-nak adott nyilatkozatára, arra szólítva fel Kínát, hogy járuljon hozzá a Hormuz-szoros újranyitásához, és még a látogatás előtt választ vár Pekingtől.
Kína hűvös távolságtartással, azaz nem válaszolt Trump nyilvános felszólításaira. Mindeközben, az amerikai elnök tavaly bevezetett meredek kereskedelmi politikája a vámok kölcsönös emeléséhez vezetett az USA és Kína között. A jelenlegi fegyverszünet ellenére, szakértők úgy vélik nem várható jelentős áttörés a két fél között a várható csúcstalálkozón, amennyiben létrejön.
Eközben, Kína a háttérben minden eszközt megragad az iráni rezsim túlélésének biztosítására, Teherán pedig az indiai hajók mellett, egyedül a kínai tankereknek engedélyezi az áthaladást a Hormuz-szoroson.
Az Irán elleni amerikai-izraeli közös hadművelet kirobbanása óta Peking nem titkoltan nyilvános támogatást nyújt Teheránnak, olymódon, hogy elítélte az iráni vezetés elleni kiiktatási akciókat, miközben a feleket a harcok beszüntetésére szólítja fel.
A Wall Street Journal jelentése rávilágít, hogy Kína régóta fennálló támogatása Irán felé könnyen keresztbe húzhatja Trump számításait a háború kimenetelére vonatkozóan.
A háttérben – Irán legfontosabb gazdasági partnere Kína, napi 1,6 millió hordónyi nyersolaj-exportjának nagyjából 90%-át Peking vásárolja fel, ami évente több tízmilliárd dollárnak megfelelő bevételt biztosít Teheránnak.
Az tetemes olajakvizíció oka: egyrészt a szövetségese támogatása miatt, másrészt megéri, mivel a piaci árnál olcsóbban jut hozzá.
Emellett, Kína segített Iránnak olyan nemzetközi szervezetekkel való kapcsolattartást, amelyek növelték globális súlyát. Peking és Moszkva lobbizott azért, hogy Irán 2024-ben csatlakozzon a BRICS – feltörekvő gazdaságok csoportjához, majd 2023-ban a Peking és Moszkva által vezetett, Sanghaji Együttműködési Szervezethez is csatlakozott, decemberben pedig terrorellenes hadgyakorlatot tartott a tagállamok, köztük Kína és Oroszország csapatainak részvételével.
A WSJ elemzők becslését idézve rávilágít, miszerint az iráni olaj Kína teljes olajimportjának 12%-át teszi ki, amelyet többnyire kisméretű, független kínai finomítók – úgynevezett „teáskannák” útján vásárolnak fel, és amelyek importkvótáit Peking szabályozza.
A háttérben – Kína nem ismeri el az amerikai szankciók jogosságát, de „hiteles tagadhatóságra” törekszik, így kerülve el vállalatai amerikai szankcionálását.
- az iráni olaj vásárlására az állami olajóriások helyett, Peking független finomítókat támogat, mivel a kisebb cégek nem kötődnek a nemzetközi pénzügyi piacokhoz, így nem érintik őket az esetleges amerikai szankciók.
Árnyék bankrendszer – a kínai kis finomítók jüanban fizetnek az iráni olajért, Teherán pedig Kínában költi el a pénz egy részét egyfajta barterrendszert használva. Ilymódon a kínai olajvásárlók állami támogatású kínai vállalatoknak utalják a pénzt iráni infrastruktúra-fejlesztésekre, emellett a pénz fedőcégek hálózatán, gyakran kínai pénzintézeteken keresztül áramlik Hongkongba, mielőtt más valutákra váltanák át.
A WSJ forrásai szerint a kínai olajeladásokból származó készpénz nagy része külföldi bankszámlákon marad olyan pénzügyi központokban, mint Hongkong, Dubai és Szingapúr. Az iráni importőrök, és exportőrök pedig különböző fedőcégeik között kereskednek devizával.
Amerikai tisztviselők szerint a kínai vállalatok továbbra is kritikus beszállítói maradtak a kettős felhasználású, katonai célokra is alkalmas termékeknek. Ilyenek például az iráni Shahed drónokban használt motorok, a rakétaüzemanyagokhoz szükséges vegyszerek és a különféle fegyverekhez használt elektronikai cikkek, holott Kína nem sokkal azelőtt elvileg leállította a fegyverüzletek jóváhagyását, hogy 2007-ben csatlakozott az Irán elleni ENSZ-szankciókhoz.
A kínai kormány közölte, hogy nincs tudomása konkrét rendelésekről, de fenntartja a szigorú ellenőrzést az úgynevezett kettős felhasználású termékek felett.
Igény de tavaly két olyan állami vállalathoz köthető hajó hagyta el Kínát, amelyek 1000 tonnányi – mintegy 260 közép-hatótávolságú rakéta szilárd hajtóanyagának fő összetevőjéhez használható anyagot szállított [WSJ], miután Irán több ezer tonna összetevőt rendelt Kínától.
Néhány nappal a jelenleg zajló háború kirobbanását követően, két újabb hajó hagyta el az egyik kínai kikötőt, ugyanahhoz az Iráni Hajózási Társasághoz (IRISL) köthetően, ami feltételezhetően újabb rakétaüzemanyag összetevőket szállított Iránnak, bár erre vonatkozóan nincs bizonyíték.
Emellett, Kína az 1980-as években segítette az iráni nukleáris programot is, közreműködve az Iszfaháni létesítmény fejlesztésében, – utal a WSj jelentése a washingtoni székhelyű Nuclear Threat Initiative nonprofit szervezet adataira. Kína azonban szintén kettős játszmára alapozott, egyrészt támogatta Irán jogát a polgári célú nukleáris programhoz, hivatalosan azonban ellenezte Teherán atomfegyverekhez való jutását.
Kína álláspontja nem változott az elmúlt évtizedek során sem, azaz hivatalosan nem támogatta az iráni atomprogramot, inkább rakétaalkatrészeket adott el, és segített kijátszani a kettős felhasználású termékekre vonatkozó szankciókat – áll az amerikai-kínai gazdasági és biztonsági felülvizsgálati bizottság Kongresszusnak küldött novemberi jelentésében.
The post Takaichi az óráját nézi, Netanjahu felvállalta az iráni gázmezők elleni támadást, és Trump szerint a háború first appeared on Új Kelet Live.
