Nádor az állambiztonság szolgálatában – engedtem a hiúságomnak – nem mindenki tud sakkozni

Jobb lenne megkukulni. Hallgatni és lapítani.  Nálam nem sikerült, erősebb volt a híúságom.

Amikor megkerestek a történeti levéltártól három évi halogatás után csak kötélnek álltam és elmondtam mi volt a szerepem az Exodus akcióban. Abban az időben amikor nem volt kapcsolatunk a zsidó állammal és hivatalosan palesztin szabadságharcosok, s  Arafat támogatói voltunk.Búvó helyet adtunk Carlosnak és társainak, olyan felforgató terroristáknak , akik merényletek sorozatát követték el nyugat-európában. Egy olyan világban amikor minden megyei főkapitányságon  volt egy KGB-s összekötő tiszt rendkivüli jogokkal felvértezve, Ladvánszky Károly belügyminiszter helyettes bevállalta, hogy kimentünk vagy hatvan árvaházi zsidó fiatalt Izraelbe. Úgy, hogy a baráti Szovjetunió ne  tudjon róla. Kemény munka volt, előre megmondták csak magamra számíthatok, bármi is történik , nem is ismernek.

Előtte Bárány Vilmos a Hungarokamion akkori vezérigazgató helyettese – ötven esztendő után tudtam meg, hogy maga is az állambiztonságot szolgálta – megbízott egy jugoszlávia riport elkészítésével. Az első körben a Split körüli tengerpartot kellett feltérképezni és himnuszokat zengtem a világot bejáró soförökről. Jó ideig magam is ott aludtam a kamion fülkében és a pilótákkal együtt ünnepeltem meg a húszadik születésnapomat egy kikötőbeli sztriptizbárban. Pontosan akkor mindannyiunk pechére benáthásodott a táncosnő így elmaradt a mutatvány. A lényeg, hogy a város körüli tengerparton sikerült megszerveznem azt a tábort ahonnan a zsidó állam az egymást követő húszas turnusokban teljes biztonsággal elvihette a fiatalokat. Egyébként rendszerváltás után Krausz úr,  az első budapesti izraeli nagykövet, aki korábban a zsidó állam országos rendőrfőkapitánya volt első útja Miskolcra vezetett. Megköszönte az Exodus akciót és kilátásba helyezett egy magasrangú elismerést, amit végül a hirtelen halála  miatt máig sem kaptam meg.

Viszont a megmentett fiatalok – ma már velem egykorúak  levélben mondtak köszönetet.  Igazából vétizedekig  egyiköjük sem tudta, ki volt az aki a menekülési útukat egyengette. Akit ez érdekelne letörölhetetlenül megleli a történeti levéltár riportjai között – címe Nádor az állambiztonság szolgálatában.  Másik, a vietnámi fegyverszüneti bizottság felkészítési csoportjába is beválasztottak az újságírók közé de a Vietkong gyorsabb volt , idő előtt megszállta Saigont így aztán szerencsémre megmenekültem a dzsungel viszontagságaitól.

Viszont szerepem volt abban is, hogy a begyüjtött munkásőr géppisztolyok nem kerültek vissza oroszországba és nem kapták meg a haladó arab országok ajándékba. Sőt még az NDK-s szerszámokat is mi értékesítettük miután az egyesült Németország úgy tudta megsemmisítjük a felesleget. Jut eszembe  nem sokkal a rendszerválts után néhány jóakarom közzé tette azt a listát amelyen Medgyesivel és a leköszönt biborossal valamint sok más ismert személlyel  együtt szerepeltem.

Nos, akik most öröműket lelik az ügynök lista böngészéseben  -magam is átnyálazom, bár helyből a még élőket jól ismerem – azoktól megkérdezném, vajon a rendszerváltással megszünt e a rendőrség, az alkotmányos rend úgynevezett felderítő hálozata?  El tudják e képzelni az államot egy olyan szervezet nélkül,  amely a belső biztonságra és a rendre ügyel. Persze, hogy nem. Érdekes módon Amerikában a szövetségi kormány ügynökeit  nem azonosítják a porszívót és életbiztosításokat ajánlókkal.  Tisztelet és megbecsülés és egy jól értelmezett hála övezi őket mindazokat akik az alkotmányos rend láthatatlan őrei. Megnyugtatásul – mint mindig most is vannak erre a célra képzett emberek kis hazánkban is. Telefonjainkat nemcsak célzatosan hanem általánosságban elővigyázatosságból is hallgatják. Gépesítve, automatizálva, bizonyos szavakra reagálnak a hanggenerátorok, riasztják az ezzel foglalkozó  személyeket. Ne legyenek naivak, a gondos óra projekt lényege, szerény meglátásom szerint sokkal több mint a Kubatov lista. Ez nemcsak beszél, de hallgat is.

A másik kérdésem, ha egy rendszer úgy gondolja, hogy közprédává teszi a korábbi titkos támogatóit, koncul veti a társadalom elé a volt kémeit, ügynökeit vajon mire számíthat majd a jövőben. Gondolkodni, előre gondolkodni nem mindenki képes – ezért nagyon becsülöm a sakkozókat. Ők képesek kiszimatolni, hogy mi lesz a versenytársuk következő lépése.