Józsi rendes ember volt, villanyszerelői végzettséggel és három darab létrával, amelyeket egymáshoz kötözve el lehetett érni a diófa legfelső ágát is.
Egy keddi napon, amikor a postás meghozta a havi internetszámlát, Józsi sokáig nézte a papírt. Nem volt rajta semmi különös, csak egy összeg, amelytől az embernek olyan érzése támadt, mintha nem is biteket vásárolna, hanem aranyrudakat folyóméterre. Józsi ekkor gondolt egy merészet.
Másnap reggel elővette a hegesztőapparátust, néhány kiselejtezett tévéantennát, két bádoglavórt, és a kert végében, közvetlenül a málnás mellett felhúzott egy olyan szerkezetet, amely úgy festett, mintha egy részeg gólya fészkelt volna egy villámhárítóra.
Délutánra kész lett. Józsi rácsatlakozott a saját routerére, összedugta a vezetékeket, kábeleket, és a láthatatlan hullámok elindultak a falu felé.
Szerdán már a fél utca nála volt.
Csütörtökön a plébános is átjött, hogy a miseközvetítés akadozik, Józsi pedig tekert egyet a bádoglavóron, mire a Vatikán olyan élesen jött be, mintha a sekrestyéből sugároznák.
Józsi nem kért sokat. Pontosan a felét annak, amit a nagy, országos szolgáltató számlázott. Nem adott nyugtát, nem kötött szerződést, csak zsebre tette a gyűrött ezreseket, a befizetők nevét pedig felírta egy kockás füzetbe, a disznóvágási kiadások mellé.
Józsi szépen keresett. Vett is egy új fűnyírót, meg egy láda sört, de a pénz nagy részét a kredencben tartotta, egy üres kakaósdobozban.
A fővárosban, egy üvegpalota tizennyolcadik emeletén azonban ült egy fiatalember, akinek az volt a dolga, hogy színes grafikonokat nézegessen. Ez a fiatalember egy napon észrevette, hogy egy háromszáz lelkes zsákfaluban a görbe hirtelen függőlegesen zuhanni kezdett. Egyik napról a másikra mindenki lemondta az előfizetést. Az egész faluban egyetlen ügyfél maradt: bizonyos Kovács József, akinek az adatforgalma viszont akkora volt, mintha egymaga töltené le az egész világegyetemet, beleértve a párhuzamos univerzumokat is.
A fiatalember szólt a főnökének, a főnök szólt a jogi osztálynak, a jogi osztály pedig a rendőrségnek.
Két héttel később három szirénázó autó állt meg a málnás előtt. Józsi éppen a lavórt igazgatta, mert feltámadt a szél, és a polgármester panaszkodott, hogy szakadozik a meccs.
A rendőrök leszerelték a szerkezetet, lefoglalták a kockás füzetet, Józsi kezére pedig bilincset tettek.
A tárgyaláson a bíró megkérdezte tőle, miért tette.
Józsi csak vállat vont, és azt mondta, hogy a levegő mindenkinek ingyen van, ő csak egy kicsit megkavarta.
Két évet kapott, letöltendőt.
Amikor a rabomobil elindult vele a megyeszékhely felé, a falu népe ott állt az út szélén. Csendben nézték a porfelhőt, aztán a kocsmáros megcsóválta a fejét, és csak annyit mondott:
– Pedig Józsi csak jót akart. És jót is tett. Kár, hogy azóta megint nem fogjuk a hatos csatornát.
JEGYZŐKÖNYV
Helyszíni szemléről és bűnjel-lefoglalásról
Ügyszám: xxxxxx/xxxxx-2/20xx. bü.
Készült: 2026. november 11. napján, 09 óra 15 perckor, a 0000 XXXXXXX, Petőfi Sándor utca 14. szám alatti ingatlan hátsó kertjében, közvetlenül a málnás mellett.
A szemle tárgya és megállapításai:
Az országos távközlési szolgáltató feljelentése alapján – mely szerint a település összes lakossági előfizetése három nap leforgása alatt megszűnt, míg a fenti címen létesített végpont adatforgalma a mérési tartományt meghaladta – az eljáró hatóság a helyszínen az alábbiakat rögzítette:
Az udvar hátsó részében, három darab, dróttal egymáshoz rögzített falétra tetején egy ismeretlen rendeltetésű, házilag hegesztett távközlési berendezés található.
A szerkezet főbb alkotóelemei: két darab 45 cm átmérőjű zománcozott bádoglavór, egy leselejtezett tetőantenna, továbbá harminc méter árnyékolatlan rézkábel, amely a konyhaablakon keresztül közvetlenül a gyanúsított routeréhez csatlakozik.
A gyanúsított a berendezés segítségével a saját internet-előfizetését sugározta szét a település légterében, az így nyert sávszélességet pedig a piaci ár ötven százalékáért, nyugtaadás nélkül, készpénzben értékesítette a lakosság részére.
A konyhai kredenc felső fiókjából lefoglalásra került egy kakaósdoboz, benne 184 000 forint készpénzzel, valamint egy kockás füzet, amely a „Disznóvágási költségek” és a „Falu internet” rovatokat tartalmazza.
A gyanúsított nyilatkozata:
„Elismerem, hogy a lavórokat én hegesztettem fel, mert a plébános úrnak szakadozott a mise, a polgármesternek meg a meccs. A levegő mindenkinek ingyen van, én csak egy kicsit megkavartam, hogy gyorsabban menjenek benne a bitek. Senkit nem csaptam be, aki fizetett, annak ment a jel, odaadtam a jelszavat.”
A hatósági tanúk észrevétele:
Tóth Jánosné és Szabó Béla hatósági tanúk a jegyzőkönyv aláírását megelőzően kérik rögzíteni, hogy a gyanúsított tevékenységével a falunak kárt nem okozott. Álláspontjuk szerint Kovács József kizárólag jó szándékból cselekedett, amivel a közösség javát szolgálta, ellenben a hatósági intézkedés megkezdése óta a településen ismét nem fogható a hatos csatorna.
Az ügyben eljáró bíróság Kovács Józsefet üzletszerűen elkövetett sikkasztás és jogosulatlan távközlési tevékenység miatt két év letöltendő szabadságvesztésre ítélte. A falu lakossága a kiszabott büntetést méltánytalannak tartja, mivel álláspontjuk szerint Józsi csak jót akart, és jót is tett, ráadásul az elszállítása óta a plébánián ismét akadozik a vatikáni közvetítés.
Tokaj
