A szárszói polgármester mutatta be Obádovics K. Gyula urat a minap a Balaton partján.Biztosan ismeritek egymást – mindketten miskolciak vagytok, tette hozzá. A 86 esztendős tanár úr mosolygott – a valószínűség számítás alapján akár ténylegesen is összefuthattunk. Majd gondolkodóba estem, Obádovics, Obádovics de ismerős ez a név. Mintha lett volna egy barna plasztikkötéses kis könyvem, a matematikai gyakorló kézikönyvem, s azt becéztük Obádovicsnak Földes Gimnáziumban. Darkó és Baczó tanár urak, szép emlékű matektanáraim olvastatták velünk ezt a könyvecskét. Egy egész ország tanult az Obádovicsból. Igazából abban az időben nem gondoltuk volna, hogy a szerzője miskolci. Mindannyian azt hittük, hogy ez orosz , pontosabban valamilyen szovjet remekmű hazai változata.
Ha már összefutottunk kifaggattam Tanár urat mi van vele, hogy emlékszik Miskolcra, az itteni éveire. Kár, hogy nem volt velem a régi agyonnyúzott Obádovicsom . Ha lett volna dedikáltatom. Végül csak egy közös fotóra futotta. Álmomban gyakran érettségizem, állok a táblánál és valamilyen matematikai képleten gyötrődőm. Ezentúl másként lesz – előkapom a közös képünket – és eldicsekszem, magával Gyula bácsival együtt éppen egy algebra feladatot oldunk meg a vízparton. Unalomból, szorgalomból. Megérdemlem, hogy a matek érettségi hármasomat rehabilitálják, legalább egy ponttal.
( Minderről bővebben hamarosan az Északban olvashatnak)
szantograf.hu
