Aki sokáig gyakorolja a szakmámat – egy kellő idő után rabja lesz a közhelyeknek. Beleszagol a levegőbe, kinyitja a naptárt – s látja, már októbert írunk. Didergünk, irány a távhő, a mihő – hahó miért fűtünk vagy miért nem .Fejből vágom a fűtési szezon kezdete hivatalosan október 15. A rendelet szerint – ezt hidegvérű bürokraták körmölték kőbe – el lehet térni ha három egymást követő napon a napi átlaghőmérséklet nem éri el a 12 fokot. Esküszöm, ezt fejből vágom, s jobban mint a Newton törvényeit.
Szegény Balogh Árpi barátom a távhő hajdani igazgatója, vezére ilyen tájt jobbnak látta ha maga, önként megy a sajtó színe elé. Felkészültünk, mondogatta, jöhet a jeges zimankó, a radiátorok már langyosak. Szólt az egycsöves és kétcsöves rendszerekről. Bemagoltam, hogy miért van az, hogy a földszinti lakók fáznak míg a fentiek nyitott ablakok mellett is kánikuláznak. Aztán ahogy ezeket továbbítottuk a nagyérdemű Olvasónak, valahol mindig bekövetkezett a nem várt csőtörés. ahol a párás gőzben két álló napig senyvedtek a hibaelhárítók. Az érintett körzet lakói meg kaptak egy-egy hősugárzót, begyújtották a gázsütőt és életük kockáztatásával kiolvasztották a nagyit a kisszobában.
Ki emlékszik erre már. Meg minek. Nyakunk az újabb hideg napok, a frissek. Amelyek semmiben sem különböznek a régiektől. Csak a szereplők változnak.
szantograf.hu
