Beszéljünk róla? Igen. Bár nem mindenütt kavart vihart Kuncze Gábor – megkértük, hogy a választásokig ne dolgozzon nálunk – eltávolítása a Klubrádióból, a jelenség mégis izgalmas és messzire mutat.
A facebookon amúgy szolíd és mérsékelt emberek esnek egymásnak és a rádiónak az eset miatt. De a média sem rest, minden oldalról igyekszik körbejárni a témát. Engem lassan már nem sok minden döbbent meg, de az igen, hogy amúgy baloldalinak, sőt liberálisnak gondolt, nagyrabecsült volt kolléganőm, már az általa elképzelt jövőt kiabálja bele a nagyvilágba. Nem kevesebbet állít, mint hogy Kuncze feltűnése a politika színpadán rossz ómen, sőt, idesorolja Fodor Gábor megjelenését is, mert ezek az emberek vitték padlóra a szépreményű SZDSZ-t, hogy képzelik, hogy akkor most, mintha mi sem történt volna, helyet kérnek maguknak a palettán.
No ilyen szűklátókörűséget régen láttam, hacsak nem a jobboldalon. Persze tudom, mi sem vagyunk hibátlanok…
S bár nem tisztem megvédeni a két férfiút, azt bátran kijlenthetem, a liberális párt tönkretételéhez vajmi kevés közük van. Nem mondom, néhány taguk igyekezete a baloldalon sok ellenszenvet váltott ki, főleg, amikor egyesek, egyébként valódi szellemi fölényüket használták a szövetségesükkel szemben. S az sem segített, hogy voltak közöttük, akikről sokan gondolták, semmivel nem különbek, mint a korrupt szocialisták. De most nem is ez a lényeg, vagyis nem a múlt.
A jelenben pedig szó sincs arról, hogy helyet kérnének bárhol is. Sőt, Kuncze nem akarja visszahozni, visszaállítani a régi pártot, s talán Fodor sem.
Kuncze nem akar politikai szerepet, csak egy élhető országot, s ha ő ehhez egy ötperces szónoklattal is, de hozzá tud járulni, akkor megteszi. Még az állása elvesztése árán is. Kuncze egy unicum, azon kevés politikusok közé tartozik, akiknek van humoruk és piszkosul vág az eszük. Soha, semmilyen pozícióban nem játszotta meg magát, önmagát adta. Milyen ritka ez manapság… Ezt értékelni kellene.
A neten szörfözés közben megakad a szemem egy másik bejegyzésen, ami még az előbbieken is túlmutat, egyenesen Kunczét javasolja miniszterelnöknek. Nocsak! Ráadásul nem is először olvasok és hallok hasonlót. Ami ha jól belegondolunk, nem is olyan rossz ötlet. Persze ebből semmi nem lesz, ezt jó előre lehet tudni, hiszen az úgynevezett legnagyobb ellenzéki erőknél olyan szoros az összetartás, hogy azt a korabeli munkásőrök is megirigyelhették volna. Amúgy az összetartással nekem nincs bajom, s nem is akarok abba a hibába esni, amit én is oly sokszor kritizáltam, hogy nem lehet úgy élni, hogy ez sem jó, az sem jó.
De az a fajta makacs dac, ami most az MSZP oldalán divat lett, sehova nem vezet. Akkor, ha a nyitottság csak az övéik, a hajbókolóik, vagy mondjuk szelídebben, a sajátjaik felé van meg, nagyon nagy a veszély, hogy hasonlítani fognak azokra, akiket éppen le akarnak váltani. Nem ártana azonban szem előtt tartaniuk: ma, egyetlen párt nem lehet biztos az eddig megszerzett szavazótáborában, legfeljebb a mindenre elszánt kemény magban. Az pedig, akárhogy számolunk nagyon kevés az üdvösséghez.
Van egy olyan érzésem, hogy ugyanúgy kezdenek viselkedni, mint a Fidesz, vagyis félnek. De mitől? Egyetlen dolgotól tarthatnak, hogy nem jön be a taktikázásuk, hogy a szűkkörű szerződéskötéssel, csúfos kudarcot vallanak. Ezen azonban lehet segíteni. Csak el kell fogadni a kinyújtott kezeket.
Az, hogy a Fidesz fél, megértem. Az, amit ők csináltak eddig, ahogy negligálták a demokráciát, ahogy bekebelezték a médiát, s mindenkit félreállítottak, aki nem nemzeti színekben dörgölőzött hozzájuk, amilyen akarnok módon kormányoztak és viselkedtek, ahogy hatalmuk teljes tudatában mindent megengedtek maguknak, ahogy kitűnő vállalati és színházi igazgatókat cseréltek le középszerű, ámde a jobboldalhoz hűségesekre, ahogy belerúgtak az egyházakba…. az únióba…soroljam? ….előre vetíti azt, hogy ennek egyszer bizony csúfos vége lesz. Lehet fél év múlva, de lehet, csak, nyolc, vagy tizenkét év múlva. Addig azonban félelmetesen ügyes manipulációval tömegeket képesek mozgatni. Persze volt már ilyen a történelemben, nem is egyszer. A félrevezetett, vagy csak a szívére hallgató tömeg, jól érzi magát az akol melegében, ahol az emberek nem különböznek egymástól, s az összetartozás vezérfonala, hogy mindenki imádja a vezért. És persze sokan meg is kapják a jutalmukat érte, ám az eszükbe sem jut, hogy minden csak addig tart, amíg nem mondanak ellent. Aki a sorban áll és tapsol, az hozzájuk tartozik. Aki meg a másik oldalon, az nincs is. Azokat a földbe kell döngölni, karaktergyilkossággal, koholt vádakkal, perekkel kell őket lehetetlenné tenni. Hiszen amíg védekezésre kényszerülnek, kevesebb idejük marad lázadozni, felvilágosítani.
Ezt akarja hosszú távra az MSZP és ezt akarhatják Bajnaiék? Ha jól végiggondolják, kétlem. Ne a tömegektől féljenek, akik az összefogást hiányolják, ne a feléjük nyújtott kezet lökjék el durva szavakkal, s akkor idézzük ismét a közösségi portált, ahol az MSzP megmondóembere, a Demokratikus Koalícióról, csak mint szektás idiótákról beszél…, hanem higgadjanak le és az ország érdekében nyissák ki a fülüket, hogy meghallják, ami nyilvánvaló.
Honnan ez a gyűlölet, hogy a nagyközönség előtt sem képesek uralkodni magukon? Mitől tartanak?
Jó, lehet, ők jobban ismerik Gyurcsányt, vagy Kunczét, Bokrost, Fodor Gábort, mint én, vagy bárki. És nem kérnek belőlük. Nem kell egymást szeretni, különösen nem várja el senki ezt a politika színpadán. A tükör azonban kéznél van. Reggelente jó lenne belenézni, s rájönni, senki nem hibátlan.
No ez most feketén, fehéren kiderült.
