Hol van már a szocialista munkaverseny, a brigád szellem és a kommunista szombat. A közös színházlátogatások és a jegyek gyűjtése és ragasztgatása a naplóba. Minden elmúlt már csak a munkaverseny maradt. A kötelező. Meg a szombat vasárnapi műszak.
Most hallgattuk le – a Lidlben és az Aldiban egy pénztárosnak óránként, azaz 3600 másodpercenként 1000 tételt kell beütni. Ez a norma , ez a követelmény. Számolgatunk, ez azt jelenti, hogy nem marad négy secundum egy babkonzerv számlázására.
Egyébként saját megfigyelésem eredménye – tökéletes a kapitalista szemlélet ezekben az emberi léptékű szupermarketekben. Kedvelem is mindkettő. Általában csak egy pénztár működik ám ha ennél háromnál többen sorakoznak riadóztatják valamelyik eladót, s máris beültetik a gép mellé.
Tapasztalatom, hogy alig foglalkoztatnak 3- 4 embert , biztonsági őrrel együtt. Mégis is úgy tetszik, hogy szinte mindenütt ott vannak ahol kell.
A Lidl másik nagy előnye, hogy a felesleges dobozokat – nem úgy mint máshol – kirakják, hadd vigyék a vásárlók. A kocsiba rakodóknak ez nagyon praktikus.
Ami viszont a két kis multi ellen szól, hogy kevés az olyan márka, termék amelyet folyamatosan kínálnak. Mihelyst bármit is megszoktál, két hónap múlva már hiába keresed. Lásd, a lájtos négercsókot. Kétszer volt – már a mostani eladók – a fluktuáció az van – nem is emlékeznek ilyenre. Ez egy törzsvásárló siráma.
szantograf.hu
