Nem húzhatom ki magam, kívánok mindenkinek békés boldog újesztendőt, erőt egészséget, minden jót minden kedves Olvasónak!
Az utolsó napon aludni kellene , hogy átvészeljem éjfélig. Mert koránkelő és koránfekvő vagyok. Ha csak tehetem a Kossuth tíz órás krónikáján nyom el az álom. Állítólag már a felénél horkolok, másnap mégis mindenre emlékszem. Ez egy tudatalatti figyelem. Egyszer rá is csesztem egy nagyot – addig hallgattam a Szabad Európa rádió híreit, hogy hajnali ügyeletesként beleszőttem az ott hallottakat. Hogy a szovjet vadászgép leszedte a dél-koreai utasszállító gépet. Véletlenül az igazi verziót diktáltam le.
Na de itt az ideje, hogy számot vessünk – 2013 nem egy szokványos esztendő volt.
1969 óta körmölök az újságba, írtam már könyvet korábban is sőt rólam is megemlékezett már örökös barátom Frisovszki Tibor amikor kiadta – A miskolci sajtókirály című könyvét. Mi tagadás annyi rosszat mind amit abban összehordott rólam töményen, egyben nem akármi. Rosszul is esett – a könyvet betiltatták – nem is emlékszem hasonlóra a rendszerváltás óta de ma már büszke vagyok erre is. Akinek van ilyen szívesen hitelesítem – így egyszer többet ér majd. A képek mind rólam készültek és az írásaimból ollózta össze tehát a képlet egyszerű.
Könyvek. Az idén először egyszerre jelent meg három a műveimből. Termékeny voltam, gyorsan kiizzadtam, sokat tanultam belőlük, hogy kéne másként, jobban csinálni mindezt.
Csak emlékeztetőül – kezdtem az Ecetfák városával, ehhez a Miskolci és a Tiszaújvárosi Önkormányzat jelentős támogatást nyújtott, ráadásul a Nemzeti Kulturális Alap is a zsebébe nyúlt. Nem győzök hálálkodni valamennyi szponzoromnak. Aki nem tudja miről szól – az nem olvasta – maradjon is meg örök tudatlanságban. Nem lesz kötelező olvasmány – hiába erőlködöm. Ugyancsak a júniusi könyvhétre barkácsoltam össze alig két hét alatt egy pillanatnyi fellángolásból a Gyurcsány szabadon interjúkötetet.
Lehetett volna jobb és merészebb. Bár nem olyan benyalós mint egyesek állítják, de a tisztesség szabályai szerint mindenre rákérdeztem. Van benne olyan is amiről idáig senki nem hallott és ő se beszélt. Hiába is kérné már nekem se maradt. Elkelt az utolsó szálig. Mivel a Vörösmarty téren együtt dedikáltunk – ő az én könyvemet én meg az ecetesfát így jól fogyott a miskolci is. Állítólag Miskolcon az enyémet ezerszámra vették és még ma is keresik.
Csuda jól esett a komoly írók mellett kiülni a téren és dedikálni. Ott ahol engem még a kutya se ismert, az Ab ovo kiadó sátránál csak azok jöttek hozzám akik a toalettet keresték. Útba igazítottam őket mint a GPS – mondtam forduljanak enyhén jobbra fel!
Na szóval híztam ott a téren amikor a gyurcsányi könyvért ostromolták a sátrat. Akkor rögtön bele kezdtem a Németh Miklós történetének a megírásába . Kész lennék vele, de a volt miniszterelnökkel nehéz időt egyeztetni, hogy befejezhessük. S ő egy kicsit konzervatívabb komolyabb, lélekemelőbb , kevésbé bulváros anyagot szeretne magáról. Miközben amit mondott idáig az érdekfeszítő érdekes és idáig még sehol sem jelent meg és egy tökéletes korrajz a rendszerváltásról. Adja a Mindenható, hogy eljusson a nyomdáig.
Majd karácsonyra kijöttem a Kádártól Casztróig könyvemmel, az idei harmadikkal.
Erről már egy szót se, magam is unnom, bár már elfelejtettem, jó időben én is elolvasom majd. Akik túl vannak rajta dicsérik – megannyi udvarias ember, noha egyikőjük se ajándékba kapta. Skót vagyok -nem osztogatom. Elvégre az írás egy profitorientált iparág. Igaz megélni nem lehet belőle. Még annyit, hogy írni mindenki tud, eladni nehéz. Ám nem is csoda, menjen be a legkisebb könyvesboltba, tele a polcok a visszaemlékezésekkel és a megannyi celeb hűlyeségeivel. Az enyéimnek már alig találtak egy szabad sarkot.
Ennek ellenére nem adom fel – elkészült az újabb könyvem az A-17442 és megint összegyűlt egy kiadásra váró ecetesfás gyűjtemény. Folytatásként.
A szűkebb családból gyászoljuk Jaczkó Marit, aki az idén gyorsan feladta és elhunyt. Ugyanígy megrendített barátom és kollégám Paulovits Ágoston halála. Most karácsonykor aludt el örökre.
S még az idén megalapítottam ezt a portált – a gráfot a könyveim promotálására, önmagam fényezésére. Igen, mennyivel jobb ha ezt magam mondom, s nem rám olvassák a jó indulatú jóakaróim. Gyarló, hiú lény aki írásra adja a fejét – célja, hogy gondolatait minél több emberrel oszthassa meg.
Van itt egy számláló, meg olyan lájkoló féleség – ezt úgy nézegetem mint a pilóták a magasságmérőt. Időnként látom, hogy ha nem alkotok semmi újat, megrázót, figyelemfelkeltőt átmegyünk zuhanóba. Szerencsémre vannak segítőim.
Iván Gizella és egy tengerentúli nevét nem vállaló kolléganőm. Mindkettőre büszke vagyok. Írnak mint a güzű. Nagy Attila is teszi a dolgát, Erdős Attilával és Nagy Norberttel együtt, nélkülük sehol se tartanék. Köszönet nekik is. Ki ne hagyjam Szegedi Lacit aki időnként még tollat fog nekünk. Kerényi Lacit aki a legjobb képeket küldi.
S most jövök elő a kéréssel – van e Önök között olyan aki hajlandó megosztani az írásait velünk itt a gráfon. Vagy a képeit. Azokat is fogadom, feltesszük. Hogy minél többen legyünk és minél többen olvassuk.
Még egy fontos bejelentés – jövőre 2014 a választások éve. Idáig is durvult a helyzet, ennél rosszabbra számítsunk. Mi se leszünk pártatlanul kiegyensúlyozottak. Ingyen. Úgy tervezem, hogy bármelyik párt részéről befogadom az írásokat. Nosza neki ütköztessük a józan, higgadt és nem személyeskedő véleményeket.
Azt is jó lenne tudni itt – hogy Önök kit szeretnének jövőre polgármesternek Miskolc élére. Írjanak , de kérek mindenkit – ne menjünk le arra a bizonyos szintre. Ez a stílus nem lesz jellemző a gráfra.
Ezt hagyjuk meg a parlamentben vitázó hölgyeknek, uraknak.
BBUÉK még egyszer, a két bé, békés és boldog, ha valaki nem tudná.
szantograf.hu
