A kép ismerős, gyakran landolt a Miskolci Repülőtéren ez a szovjet gyártmányú Malév gép. Légcsavaros semmi gondja nem volt a füves kifutón. A lényeg, hogy szabályosan le kellett legelni. Most ha azt mondom, hogy naponta fent voltam a gépen, nem hiszik el.
Pedig így volt. Veres Zoli bácsi délutánonként a buszmegállótól elvitt az öreg Skoda Kombijával a hangárokig. Hogy megnézhessem a gépeket. Majd amikor megjött az esti, a kora esti járat, felszaladhattam a gépre és lecihöltem az Esti Hírlapos kötegeket. Jó kis munka volt, s általában nem voltam egyedül a magam korabeli vállalkozókkal szorgoskodtunk. Közben végigszaladtunk a már üres, bagó és piaszagú utastéren, kinézhetünk az ablakon és ha a személyzet jókedvében volt a pilóta szentélyébe is beleshetünk. Még messze nem volt szó terrorizmusról amikor már ezen a gépeken mindig jelen volt egy állambiztonsági utaskísérő. A győri géprablás eltérítés után ez természetes volt. Mint az is, hogy a belföldi járatok üzemanyagát is kiadagolták, előre belőtték.
Egyébként hasonló légcsavaros géppel mentem először Kelet Berlinbe. Erről majd később.
szantograf.hu
