A Magyar Zsidó Hitközségek Szövetsége, ismertebb nevén a Mazsihisz, ma vasárnap rendkivűli ülést tartott. Megoszlottak a vélemények ám végűlis az elnökség eldöntötte – kivonulnak az idei állami Holokauszt megemlékezésekről.
Nem ultimátumként, csupán kérésként javasolták, hogy ne épüljön meg a náci megszállásra emlékeztető emlékmű a Szabadság téren. Több okból is. Ez a fajta szoborcsoport elmaszatolná az akkor vezetés felelőségét a népírtásért. Az újfasiszták zarándokhelye lesz a tér.
Egyébként a mostani orosz és német vezetés diplomáciai csatornákon keresztül jelezte, mindez belügy, de részükről nem lelkesednek az ötletért. Megértik, hogy a választási hajrában sakkozni kell, de érdemes minden lépést megfontolni.
A Mazsihisz másik kérése, hogy az a bizonyos megtévedt történész, aki húsz ezer magyar zsidó legyilkolását egyszerű idegenrendészeti eljárásként említette, mondjon le vagy mondjanak fel neki.
S ami ugye a legfájóbb – hogy a Mazsihisz nem tart igényt az emlékév megünneplésére szánt s már megitélt anyagi támogatásra.
Amikor ezeket a sorokat írom előre látom – nem kell hozzá különösebb képesség – kezdődik a zsidózás az interneten. Lesznek beszólások, kommentek, bíztatások – tartson ki a kormány, ne engedjen a zsidóknak. Ne, hogy már a farok csóválja a kutyát és ennél sikamlósabb durva és obszcén megjegyzések.
Kérdésem, kinek használ most ez fajta szembeállás, kinek a malmára hajtják a vizet mindkét oldalon. Azt kell mondanom, hogy a vitában résztvevőknek egyáltalán nem.A kormány, a kormányzó párt és a magyar zsidóság egyaránt vesztese lehet ennek a méltatatlan nyilvános cirkusznak. Szomorú lennék, ha a Holokauszt megemlékezés esztendeje erről híresülne el.
Hol van a magyar zsidóság józan előrelátására, míre kire számítanak most.A jelenlegi kormány a Fidesz és a KDNP korántsem vádolható zsidóságellenességgel. Az más kérdés, hogy se a cigánybűnözéssel se az aktiv antiszemitizmussal nem képesek szembeszállni. Igény van mindkettőre és ezt ki is elégitik, ahol csak lehet. A filoszemitizmust sem rendelettel sem alkotmányi döntéssel, semmilyen parancsszóra nem lehet elrendelni.
Tény, való igazság, hogy a két világháború közötti korszak iránti érthetetlen nosztalgia hullám beindult. A Horthy kultusz egyre erősebb lesz azokban akik nem élték meg.Akik nem tudják, vagy elfelejtik, hogy az orosz hómezőkön hány százezer magyar katona pusztult el értelmetlenül, céltalanul. Ez akárhogyan csürjük csavarjuk csak a kormányzóúr nevéhez füződik. A 48-as magyar zászlók visszaadásával, a trianoni határok újraszabásának igéretével próbálták Horthyt rávenni, maradjon ki a világháboruból. Lehet, hogy ő is ezt akarta, mégse sikerült neki.
Nos, hogyan miként hátrálhatnak ki tekintélyvesztés nélkül a perlekedő felek.
Javaslatom lenne, hogy az idén rendezzék meg a két világháború közötti Magyarország politikáját elemző értékelő nemzetközi történész kongresszust.
Zárják le ezt a korszakot, állítsák ki a kormányzó úr bizonyitványát, itéljék meg osztályozzák le, a magaviseletét, szorgalmát, történelem ismeretét – évenkénti bontásban – és az elfogadott dekrétumot hitelesitse a Magyar tudományos akadémia . S ezt mindenki fogadja el, magára nézve kötelező politikai szemléletnek.
Természetesen a pakliban benne van az is, hogy ezek után Horthy Miklós lovasszobra aranyból lesz a Kossuth Lajos téren. Ám, az is lehet, hogy a történelem szégyenpadjára kerül.
Ha ebben egyezség születne , időt nyernek. S közben a kollektiv bölcsesség is megszülhet valami olyat ami mindkét fél javát szolgálja.
szantograf.hu
