A Magyar Szocialista Pártnak fénykorában 800 ezer tagja volt. A fénykorában. Ma már nem illő ezzel dicsekedni. Azzal se nagyon, hogy úttörő és a KISZ tag is voltam. Volt idő amikor a tagkönyveket a fiókom aljára raktam, elégetni nem volt kedvem, annyira még nem rossz a helyzet. Na meg sose lehet tudni, egyszer valakinek eszébe juthat – a befizetett tagdíjat megtéríteni. A pártvagyonból. Akik nem tudják, az MSZMP-ben demokratikusan mindenki a fizetése arányában fizette a tagdíjat. Emlékszem a főszerkesztő hatszázat pengetett havonta. Irigyeltük is a fizetéséért.
Jut eszembe, hogy a fenti képen egy nürnbergi nagygyűlésen 800 ezer nemzetiszocialista párttag sorakozott fel egyenruhában. Persze Németországban többen voltak, de ennyien bármikor összejöttek, miközben otthon is maradtak. Amikor egy ilyen képet látok – május elsejéről, egy moszkvai majálisról beugrik a régi vicc. Amikor látják, hogy a friss lócitromon százezernyi légy élvezkedik. Csodálkoznak. Míg nem valaki megjegyzi, kóstoljuk meg -ennyi dongó egyszerre csak nem tévedhet.
Ha bárki bármilyen politikai hasonlatot vél felfedezni az elmondottak között, gyorsan felejtse el. Kampány időszakban nem illő mások világnézetében turkálni. Különben is egy-két millió ember egyszerre sosem tévedhet. Ilyesmi csak az állatok világában eshet meg.
szgráf
