Szép ez az esztergomi zsinagóga. Igaz a város már ahogyan manapság mondják zsidómentes. Elvitték őket örökre, az tízezer izraelita vallású magyar már nincs többé. A templomot felújították, mint Mezőcsáton ahol hasonló a helyzet és közösségi házként funkciónál.
Most hetven esztendeje történt a magyar zsidóság legnagyobb tragédiája a holokauszt. A kormány megemlékezésekre elkülönített néhány milliárdot. Erre bárki pályázhatott különböző nemes célra. Mint ismeretes a Mazsihisz végül a még nem tisztázott kérdések miatt felfüggesztette a kormánnyal közös megemlékezéseket. Hogy ez jó vagy nem vitatható, csak egyet figyelembe kell venni – a zsidóságnak más lehetősége nincs a demonstrációra. Nem fog tüntetni, nem megy ki az utcára és nem fog az ellenzék ölelő karjaiba sétálni. Ezt az ügyet teljes konszenzussal a kormánynak és a zsidóságnak kell kitárgyalni. S úgy, hogy végül egyik részről se legyen presztízs vesztesség. Nehéz lesz. Már csak azért is mert a megmaradt kevés zsidóságnak már két szervezetük is van. A vita tárgya a Szabadság téri emlékmű, ami ténylegesen közel áll a történelemhamisításhoz.
A másik az a bizonyos történész szélsőséges vad nyilatkozata ami kiborította az érintetetteket. S akkor még ott van az emlékezet háza. Van miről vitázni.
Közben a szírén hangok is felbőgtek – megtört a bojkott, a zsidóság csak felmarkolja a megnyert pályázati pénzt.
Amit ehhez tudni kell. A hír csúsztatás.
Erre a célra mindenki pályázhatott önkormányzatok, civil szervezetek és még ki tudja ki mindenki. Meg is tették, nekik semmi közül a Mazsihiszhez. Bolondok lennének ha ezt a talált pénzt amiből végül jut is marad is ne vennének fel. Ide kapcsolódó könyvek kiadására is kértek pénzt egyes kiadók, kaptak és már a számlájukon van. Maga a Mazsihisz viszont köti az ebet a karóhoz.
Tehát a jobboldali sajtóban hallott látott pozitív hír enyhe csúsztatás. De miért is ne, mi mást tennénk. A sajtót erre találták ki.
